Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Fodor Ákos:

    néhány (újabb) verse



    Impromptu

    Egy fáradt kis épület
    ráncolja homlokzatát.
    Szürke ablakaival magába mered:
    por, rozsda, pókháló, penész,
    törmelék, ragacs, dohszag, félhomály,
    egy ütés kiúttalanul kóválygó
    visszhangja – ennyit talál
    s makacsul kezdi elölről a szemlét.
                      Fárad tovább



    Templomtorony

    égbe vert szög



    Egy szó

            hommage a W. S.

    hajnalkony



    Változat

    Beszédünk csak zaj.
    Közlendőink csók-némák:
    lényegük szótlan.



    A felnőttek

    gyűjtögetik a sírásukat



    Útravaló

    Akkor jársz jól, ha
    mind közelebb lépsz ahhoz,
    amitől félnél.



    Circus Maximus

    az élő, míg él:
    vágyik, szerez, elhasznál,
    kidob és újra
    vágyik, szerez, elhasznál
    az élő, míg él



    Egy szakmunkáról

    Berreg a hexamotor! nagy erővel hajtja
              a semmit.



    Magadnak felelj

    Az megrontás, ha
    gyönyörre tanítasz, vagy
    ha bűntudatra?



    Szám-adás

             Zsenibabának

    2 vers között 1
    halandó vagyok, aki
    1/2 a haláltól.



    Portré

            „…a pórusait látni…”
                               (P. J.)

    fájdalmon-túli
    szélcsiszolta kőarcon
    kozmikus mosoly



    Basho-hommage

    Virágom szirmán
    Vízcsepp: pillanat-gyémánt!
    Most gazdag vagyok.



    Love story

    Addig kerestelek,
    míg meg nem találtál



    Mozart-kontakt

    nélkülözhetetlen és unalmas,
    mint a szívverésem



    Töredék

    – elveszteni végre az é l e t
    nevű butácska szüzességet:
    kitárulva egy érvényesebb,
    egy névtelenebb valaminek –



    Szárazon

    Ölünk szaga, könnyünk íze,
    idegenkedésünk a szögletes
             mozdulatoktól
    emlékeztet még vízi Édenünkre
    – ám vissza: n i n c s.
             Innen csak fölfelé



    Kis éji dal

    Szél kapdos a gyertyalángba:
    nyugtalan a rózsa árnya
    a falon.
    Imbolygok, mint árny a falon;
    mire vágyom, azt se nagyon
    akarom.
    Egy-egy nyugodt pillanatot
    életemben ha még kapok:
    jutalom,
    amiért – bár mit se várva –
    időzöm, mint rózsa árnya
    a falon.

    Forrás: Élet és irodalom, 2004. 48. évfolyam, 38. szám