Szegedi Piaristák

    1956. október 23.

    A pesti ősz tavasszá vált,
    a pesti aszfalt revelált,
    a pesti kőnek hangja lett:
    A magyar most
    magára lelt!

    Gyerünk, gyerünk!
    a sor dagad,
    jön jön
    az ember-áradat:
    ifjak kezdték,
    majd a nagyok,
    az ár engem is elkapott.

    „Kossuth Lajos
    azt üzente…”
    … és mind megyünk
    az ütemre…
    zúgnak
    az újabb dallamok,
    jönnek
    az újabb magyarok,
    már nincs öreg
    csak ifjúság;
    aki beállt,
    ifjúvá vált.

    Petőfinél
    meggyúl a szó.
    Bem apónál
    a koszorú jegy-váltás
    harcos mátkaság:
    Ha felfordul is
    a világ,
    ígéri szívünk
    és eszünk,
    hogy rabok többé
    nem leszünk!

    A Sztalin-szobor
    lezuhant…
    Hallod? Megmozdul
    a sírhant!
    Élők és holtak
    intenek:
    „Dicső utadon
    ne állj meg!”
    A pesti ősz tavasszá vált…
    FEL, GYŐZELEMRE IFJÚSÁG!

    Forrás: Szent Jakab mennyei egyszerűsége
    Baránszki Tiborral beszélget Járai Judit - Kairosz Kiadó