Szegedi Piaristák

    Tóth Bálint:

    Ketten egyedül

    Ketten, egyedül,
         mint két ujjam,
         mint a mutató s a középső,
    mikor széttárom V alakban.

    Ketten, egyedül, mint az ujjam,
         mindenki nélkül,
         mindig együtt,
         egymást vezetve és követve,
    mint egy kétágú szólam.

    Ketten, ketten, akár az ujjam,
         olyan, olyan egyedül-együtt
    szeretve, játszva, ölelve
    Éjjel-nappal, reggel-este
         összefonódva, mindenütt együtt
    Pörlekedve és feleselve
         de mindig, mindig egy irányba
    s tán nem is tudva, nem is sejtve,
         az okát, célját meg sem értve,
         valami belső ihletésre,
         tán génjeink parancsszavára
    szállunk-szállunk egy ismeretlen
    egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
    mint vadludak fel-felkiáltva,

    mert minden tájon, földön otthonunk van,
    röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
    csillagfényes égen, ékes V alakban.