Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Ismeretlen magyar költő:

    Óda a Magyar Ifjúsághoz

    Ó, magyar ifjúság, hányszor keltem ki ellened
    keserűen és megvetőn, s néha
    gyalázva is, hogy züllött vagy, tudatlan és léha,
    hogy rá se hederítesz, mi forr körülötted,
    s nem nyitod meg szíved, csak futó gyönyöröknek.
    Hogy ereidben víz csörgedez, vagy káposztalé, hiszen
    nagy célokért nem tudsz halni, de élni sem…

    S akkor, október 23-án… Mi történt akkor? Ki foghatja fel?
    Ahogy néhány óra alatt megőszülhet a fej
    rászakadt gyásztól,
    néhány óra alatt te férfi lettél,
    s a nemzet helyett érett ésszel s elszántan cselekedtél,
    s mikor nem volt elég a higgadt szó
    s a tiszta gondolat,
    hőssé magasodtál egy szempillantás alatt.

    Gondolat helyett áldoztál kifröccsent agyvelőt.
    Elsöpörted a sandaképű hóhért,
    és szívdobogás helyett adtál kibuggyanó vért.
    Láttalak küzdeni tankok s páncélkocsik ellen,
    a félelem árnyát sem láttam rezdülni szemedben,
    büszkén bámultalak, és lángragyúlt az arcom,
    harc közben meglöktél,
    és azt mondtad mosolyogva: „pardon!"
    Hol vagy? Belekiáltom a kérdést
    az üvöltő téli szelekbe,
    talán egy Sándor utcai ház
    kertjében alszol eltemetve
    jeltelen sírban.
    Az vagy nekem, mint Jean d'Arc
    s a többi szentek,
    kik népüket megváltani
    a kínhalálba mentek.
    Életed, mint az övé
    szennyből és bűnből nőtt meg óriásra.
    Ki voltál? tudja a nép,
    s jeltelen sírodból testedet
    a tíz körmével is kiássa.

    (Néhányan a vers szerzőjét Képes Gézának gondolják.)