Szegedi Piaristák

    Juhász Gyula:

    A Tábor hegyén

    Ez volt hegye az elragadtatásnak.
    Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
    Ünnepe az életnek, a csodának.

    Aranyos arccal fölnézett a Mester,
    Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
    Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!

    Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
    Illés, ki elszállt lángoló batáron
    S három tanítvány, boldog halaványon.

    És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,
    Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
    Építsünk hármas hajlékot tinéktek!

    Nem szólt a Mester. A fény és a mámor
    Elrebbent mirhaillatként arcáról
    S lenézett a hegy napos magosából…

    És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,
    Látta a méla, néma olajfákat,
    Hol nemsokára lelke holtrabágyad!