Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Nádasdy Ádám:

    Ars poetica

    A vattacukorárus, az csinál ilyet:
    a hurkapálcáját a teljesen üres,
    kissé ütődött, forgó üstbe tartja,
    és vár. Remél. Összeszorul mindene,
    hogy sikerüljön az, ami szokott.
    A pálca végén egyszercsak megtapad
    egy szál a semmiből, tágrameredt
    szemmel nézik a gyerekek, aztán még egy,
    el lehet kezdeni forgatni finoman,
    jön már a többi szál, helyet keres,
    hogy hol tapadhatna a már meglevőkhöz –
    kicsit lazít a vattacukros ember,
    dúdol egy keveset, lábat vált, fölnéz,
    egyre nagyobb a gombolyag, ő dönti el,
    most már, hogy mit akar, hogy hosszúkásat,
    vagy lapos-széleset; a gyerekek
    arcán elömlik a vigyor, megszületett
    a semmiből az édes, fagyott levegő.

    Nem mindig van ez így: néha csak áll,
    koncentrálva, a vattacukros ember,
    nyújtja a hurkapálcát az edénybe,
    tuszkolja is kicsit, remegteti,
    de semmi. Zörögve szalad az üst,
    a horpadásain meg-megcsillan
    a fény. A gyerekek egymásra néznek,
    ő meg csak rágja a bajuszát.