Szegedi Piaristák

    Arany János:

    Vágy

    Nem itt, nem itt van az én világom;
    Más vidék az, ahova én vágyom!
    Illatosabb, napfényesebb róna,
    Mintha nem is az a napja volna.

    Erdő, mező változatos színnel –
    Mesteri kéz olyat soh'se színel:
    Kék ligetek, kék hegyek aljába'
    Fürödik a puszták délibábja.

    Ott van az én egyszerű tanyácskám,
    Mintha most is szemem előtt látnám;
    Kertem is van: talpalatnyi birtok…
    Most is abban ültetek és irtok.

    Csemetéim bodorodva nőnek,
    Hosszú sorral mind elémbe jőnek,
    Örömarccal, mint hálás növendék,
    Mutogatván a piruló zsengét.

    Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
    Szülőhazám kedves rónatájin:
    Hadd legyen ott jó pihenésem még,
    Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

    Lombjaitok hűse ha beárnyal:
    Zeng fölöttem szózatos madárdal;
    Ismerem én e madarat régen,
    Dalt ezután is hoz az énnékem.

    Egyszerű dal, egyszerű szív s lélek
    Sorsosi az avatag fedélnek! –
    Földi ember kevéssel beéri,
    Vágyait ha kevesebbre méri.

    1853