Szegedi Piaristák

    Angelus Silesius:

    A szív, hol Isten lakozik

    A szív, hol Isten lakozik,
    mely templom szentebb nála?!
    Az ég Urának az lesz itt
    világba-járó sátra…

    Mily távolságra onnan ég?
    Nem nagyon nagy, barátom!
    Egyetlen szívbe-tett lépés
    a célhoz juttat, átvon…

    S bár százszor megszülethetett
    ott Krisztus, Betlehembe,
    ha benned meg nem született,
    el vagy örökre veszve…

    Kereszt, a magas Golgotán,
    meg sosem menti lelked –
    Kereszt, szívedbe fúródván,
    égig csak az emelhet.

    Megállj! Hová futsz?! Nem tudod:
    belül az Isten-ország?!
    Őt másfelé ha kutatod,
    meg sose látod arcát.

    Óh bárcsak lenne hű szívünk
    a születőnek jászla!
    Ő jönne újra közibünk,
    Kisdedként, lealázva…

    Te lépj ki! s Istened bejő!
    Te halj meg, s Ő él itt benn!
    Ne légy, és minden Ő lesz, Ő!
    Csak várj: s ad mindent Isten…

    Gyalázat, jaj, selyemkukac
    fon-fon, míg nől ki szárnya…
    De te, szegény szív, lenn maradsz,
    – vén sárrögödbe zárva…