Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Nagy László:

    Hegyi beszéd

    Műveld a csodát, ne magyarázd
    sehova kacsázik minden út
    jobban tudjuk a jövőt a múltnál
    válasszuk a villám jelenét
    különben tyúktetű-borzalom
    fut föl a lábadon agyadig
    hajad gyökeréig, mintha párban
    láncolva lennénk baromfiólra
    pedig ülünk a bazalthegyen

    Tündökölve egymással szemközt
    fohászkodunk immár magunkhoz
    legfőbb valónkhoz jó viharért
    ingerel eleven bérci selyem
    igézetében arany nullává
    züllik a mese és eltántorog
    ébred a tomporod harmatokban
    s bika-labdámat árvalányhaj
    markolja hogy zengek belül

    Látod, ilyen az énekbeli
    ama hegytetőn lengedező
    árvalányhaj, még nyersen ezüst
    de úsztatva megoltott mészben
    sárga roncs-fátyol: halálbohóc
    tövében a hegynek minden tükrön
    ő bókol arcok drámáihoz
    s tudok a mészről is igazat
    hallom a sorsban zúgni a
    kalcium-hidroxid himnuszát
    láncon megveszett komondorok
    szentséges merénylők, fölforgatók
    hazátlan szeretők tetemére
    lerogyik csillagaival
    s látom én szobrát is a mésznek
    deszka-ágyából fölmagasul
    fölszított szomját mert nem oltják
    elrepül, mennydörgő vőlegény

    Ne félj te a sorstól, én se félek
    mélyek a mi kútjaink s mennyi
    ér tölti fel újra, a villám
    állhat beléjük s nem lesz aszály
    csodában élünk: az édes nyálat
    fűszálak ablakká húzzák körénk
    s ne félj a sorstól, ne félj a rongytól
    gúnyánkat megtermi ránk a fény
    jussunk a szegények leleménye
    s lesz a babáknak télre cipő
    köti már a függőcinke a fán
    visítva a jövőből itt ugrálnak
    lábukon, kezükön kis puha gömb
    cinkefészek-bocskor – boxkesztyű dönget
    műveld a csodát ne magyarázd
    s fönt a hegyen, e zöld koponyán
    itt kattog arany medencecsontod
    s remegnek édes ablakaink
    ablakainkig fejét emelve
    hallgat a nyüvek világa, ó

    1973