Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 

    Harsányi Kálmán:

    A Balkánt jártuk...

    A Balkánt jártuk sárban, napsugárban,
    – Hosszú, nyomott, ünneptelen hetek! –
    Hóban, viharban, jégtű-zivatarban,
    Fáradt, nyögő kígyóvonalban,
    Emberek, barmok, szekerek.

    Egy-egy szekér sikoltott csak nagyot,
    A barom és az ember hallgatott.
    Utunkat állta egy-egy görgeteg,
    S fúvásba ástunk újat, téveset,
    Hajléktalan, vad hegycsúcsok tövébe.

    Nem hallottuk, csak az ásók neszét,
    S egy-két kidőlt bajtárs lehelletét,
    Mely még huhúkolt rég fagyott kezébe.

    Ástunk, haladtunk,
    Fogytunk, maradtunk,
    Gyúrtuk, legyűrtük, elértük a célt.
    A csatatért.

    Barom és ember nem kérdezte: mért.
    Mindenki tudta, de senki se tudta,
    Csak tudni vélte, csak hazudta.
    Hiszen ha tudta volna?!… hajh,
    Rádörgött volna mindnyájunkra:
    – „Rabszolgafaj,
    Hős-káprázat bolond lenyűgözöttje,
    Ki milliószám őrlöd önmagad,
    Mert húsz éhes zseb egymásba harap,

    S falná magába, torkig teletömve
    Magát az Aranytermő Szamarat,
    Csak más ne falja be!
    Gyávák gyávája te!
    Ezért? Ezért?
    A tátott szájú véres zsákokért?”

    De próbált volna csak szót szólani
    A nyomorult, (a hős, az igazi!)
    Elsőnek én ragadtam volna torkon.
    Egy sóhaját se törje meg soha
    A nagy jajszónak, aki katona;
    Asszony, gyerek, jajszó, maradjon otthon.

    Gyarló kettősség! Egyik serpenyőben
    Igaz hitem, igaz gondolatom,
    Másikban három cifra csillagom,
    Öröklött, barbár, álhős-büszkeségem,
    S a mérleg – mégis erre billenőben.

    Mert így vagyunk mind, ezrek, milliók,
    Éretlen, törpe, játék-katonák,
    Hisszük, hogy van rabolni s ölni jog,
    S hogy becsülettel vagyunk banditák.
    Oh férfilélek, te vagy a talány,
    Ki felujjongtál bennem, kardot fogva,
    S még most is, most is megvetnéd talán,
    Ki a magáét bátran sutba dobja,
    Hogy amit gondolsz, helyetted kimondja!

    1914-18