Szegedi Piaristák

    Langer Ilona:

    Szent Pál levele a korinthusiakhoz

    Szóljak bár a legszebb földi nyelven
    vagy csodáljátok angyali dalom, –
    ha szeretetem nincsen: nem vagyok más
    mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

    Legyek bár jós, ködös jövőbe látó,
    ki felfedi: mit rejtenek a csillagok;
    erős hitemmel bár hegyet emeljek,
    szeretet nélkül semmi sem vagyok…

    És olvadjak fel a könyörületben:
    fosszam meg minden kincstől magam,
    csak más legyen a gazdag és boldog –
    ha szeretetem nincsen: hasztalan!

    A szeretet türelmes és mindig nyájas,
    és nem féltékeny arra, aki nagyobb…
    A bűnnek hozzá még árnyéka sem ér el,
    nem nagyravágyó, felfuvalkodott…

    A szeretetnek soha sincs haragja:
    nem gondol rosszat, csak a jót akarja;
    sohasem rombol, mindig csak teremt
    a szeretet, mert hetvenhétszer szent.

    És soha semmit sem akar magának:
    hiszen testvére néki az alázat!

    A szeretet csak szeret, hisz, remél:
    a vállán mindig ott van a kereszt, –
    és légy bár Júdás, vagy bal lator:
    Szívéről, – hidd el, – akkor sem ereszt!

    és megszűnnek a nyelvek, nemzetek:
    és minden, ami van, elenyészik
    – de örökké él a „Szent”-Szeretet!