Szegedi Piaristák

    József Attila:

    Prédikáció

    Nagy hitvallás a nem-akarás –
    Tán próféta vagyok én.
    De jöhet azért akárki más.

    Ha akarnánk, hát ne akarjunk
    (Tán próféta vagyok én)
    Minden gőgöt földbe takarjunk.

    A férget el miért tapossam –
    (Tán próféta vagyok én)
    Ugyis elpusztul hamarossan.

    Legyen már ez a hitvallásunk
    (Tán próféta vagyok én)
    S a szeretet lesz áldomásunk.

    Az Isten szava most újra szól
    (Tán próféta vagyok én)
    Minket hí, emberek, valahol.

    A szív jól van csinálva itt benn
    (Tán próféta vagyok én)
    Éljünk! éljünk ebben a hitben.

    Gőg, akarás sokakat vitt el
    (Tán próféta vagyok én)
    S minek a fegyver, küzdjünk hittel.

    A hit a lélek állomása
    (Tán próféta vagyok én)
    S ez a szeretet hitvallása.

    A háború s minden borzalom
    (Tán próféta vagyok én)
    Feküdjék végre ravatalon.

    Majd így fogunk nagy nyugtot lelni
    (Tán próféta vagyok én)
    S egymást boldogan megölelni.

    Ápoljuk hát a szeretetet
    (Tán próféta vagyok én)
    E dús növényt, mit Isten vetett.

    A szeretet az örök élet
    (Tán próféta vagyok én)
    Az akarás mar, kínoz, éget.

    Sorsok voltak az akarások
    (Tán próféta vagyok én)
    De elpusztultak, jöttek mások.

    S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk
    (Tán próféta vagyok én)
    Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk.

    1922. júl. - aug.