Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

 

Kedves szülők, kedves diákjaink!
A miniszterelnök bejelentése alapján a következő héttől kezdve új munkarendben folytatódik a tanév. Kérjük, kövessék figyelemmel az iskola honlapját és Facebook oldalát, melyeken az állami és a fenntartói előírások alapján folyamatos tájékoztatást adunk az oktatással kapcsolatban.


Szívesen várjuk visszajelzéseiket a digitális távoktatással kapcsolatosan bármilyen tapasztalatról, hogy hatékony segítséget nyújthassunk a gyerekeknek, családoknak (örömök, nehézségek, a tananyag mennyisége, a kapcsolattartás sűrűsége, gép előtt töltött idő, hogyan él a család ezzel a munkarenddel együtt, technikai nehézségek...). digitalis@szeged.piarista.hu

 

Ügyeleti napok:
Minden héten hétfőn és csütörtökön 8:00-14:00 óra között.

 

    Székely János:

    Semmi soha

    Minisztereket rehabilitálnak, kiket
    golyók vagy más sérelmek értek.
    Dicsőség nékik, nem pedig gyalázat!
    Derék dolog, helyeslem, egyetértek.

    Csakhogy emlékszem másra is.
    Agyamban tülkölnek, konok
    lidércekként kísértenek
    holmi fekete autók.

    Emlékszem trógerekre,
    kik szavazni rángatták kezem.
    Reflektorfényben villogó
    börtönökre emlékezem.

    Egynéhány szász családra, mely
    elszállt a szélben, mint a polyva.
    A Gecse út pincéiből
    feláradó halálsikolyra.

    Egy-egy sovány parasztra, kit
    úgy győztek meg, hogy főbe verték.
    A rabszolgákra, akik
    a Duna-csatornát építették.

    Emlékszem szólamokra
    és kulák-perekre.
    Táborokra, felbontott levelekre,
    és lehallgatott telefonokra.

    Népre, melyet a félelem
    rábírt, hogy gyilkosát imádja.
    Emlékszem életemre, és
    emlékszem rabruhás apámra.

    S mivel csak én emlékezem,
    s nem fogja senki más a pártját
    javaslom, hogy a népet is
    azonnal rehabilitálják!

    Hát tőlem név szerint ki kér
    bocsánatot? Vigaszt ki ád,
    hogy végig kellett néznem
    az apokalipszis iszonyát?

    A meddő férfi-évekért,
    a rettegésért, melyben éltem.
    A meg nem írott versekért,
    a versért, melyet összetéptem!

    A pimasz hazugságokért,
    amelyeket le kellett nyelnem.
    A szégyenért, hogy máig is
    szégyellnem kell anyanyelvem.

    Az átokért, hogy tollamat
    tudatlanok terelték, lesték,
    hogy agyamban turkálhatott
    a bőgő tehetségtelenség!

    Hogy nem lehettem az, aki
    lehettem volna, akit vártak!
    Mi kárpótolhat mindezért,
    és mikor rehabilitálnak?

    1968