Szegedi Piaristák

    Jókai Anna:

    A magzat imája

    Rándul az ötcentis testem –
    hát megint elvesztem?
    vissza kell mennem?
    oly sokáig vártam
    az Égben születési láz van
    minden Egész törtté lett
    fölgyorsult az emberi történet
    több az életre vágyó lélek
    mint az életben foganó méhek
    – de jaj, akik fogannak mégse fogadnak
    „manó, légy elég önmagadnak”
    győzött a sátán-filozófia
    vérébe fúl a Fehérlófia
    átdöfik a Tündérlány szemérmét
    szilikonos mellekre tűzik ki az érmét
    Isten szemét lurex-függöny fedi
    ha nem lát mindent csak jobb neki
    helyette figyel Big Brother
    olcsón megvesz és drágán ad el
    anyát, apát, családot nem keres
    megváltó lett az óvszeres.
    Tetovált dzsungel a hátakra marva
    ajakba, orrba üveggyöngy, tarka
    lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja
    elcsurog a forrás, ha nincs edény alája
    a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak
    van aki hirdeti: ez kell a magyarnak
    még itt vagyok… sikoltok: kegyelmezz
    az Éned tartalom, nem csupán jelmez
    Isten teremt s belegyilkol az ember
    halált szül az, aki életet szülni nem mer
    Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek
    hiába szól Krisztus, hogy szeretlek
    Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség
    csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség
    …váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős
    aki gyermekkel, az Istennel is viselős.
    Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony
    botrány, hogy az ember Istent halasszon!