Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. július 4. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 18. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 25. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 8. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 

    Háló Gyula:

    Versek

    Bátorító

    Akár a fa,
    akár a vad,
    akár a fű,
    légy önmagad!

    Akár az út,
    akár a pad,
    akár a jel,
    légy önmagad!

    Akár korlát,
    akár darab,
    akár irány,
    légy önmagad!

    Akár bolond,
    akár szabad,
    akár vétkes,
    légy önmagad!

    Akár a szív,
    akár a talp,
    akár a jaj,
    légy önmagad!

    Akár vágyad,
    akár szavad,
    akár erőd,
    légy önmagad!

    Aki voltál,
    akárki vagy,
    aki leszel,
    légy önmagad!

    Kapu

    Jézus a kapu.
    Átlép magán:
    benned van.

    Türelem

    A domboldalon
    egyedül nő egy fenyő:
    Isten várása.

    Őszi eső

    Az Isten lenézett.
    Látta, egyedül vagyok.

    Labda

    A labda üres,
    kívül a világ.
    Ha kifordítod,
    minden benne van.

    Labda vagy.

    Axióma

    Vagyok, mert vagy.

    Hála

    Bánat és öröm
    estére, amint nézem
    ajándékaid.

    Szégyen

    Te látod, félelem kötöz:
    megvallhatom-e bűneim?
    Néven tudom nevezni mind
    előtted és magam előtt?

    Hogyan tudnám kimondani
    szívem elrejtett szégyenét?
    Magam előtt is titkolom.
    Hogyan vihetném én eléd?

    Advent

    A jégvirágok bóbitája kihajtott-e már,
    vagy a kövér kutyák utálatos alázatát
    még mindig látni ott, a rozsdás kertkapuk előtt?
    Ablak sose tárul. Ne várd, hogy visszahív apád!

    Te csak keresni tudsz, kutatsz a jégvirág után.
    Szemed lágy fénye megtelik kövekkel és sötét
    gondokkal, mik pupilládban ütik föl sátrukat
    és ellepik mindent kitöltve arcod telt körét.

    Az elhagyott, megcsalt remény ijesztően lehull,
    tűnik örökre szemöldököd oly hirtelen
    szétfoszló ívéről, s csak ujjaid reflexei
    ismétlik még: Nyílik még jégvirág e zord telen?

    S a jégcsapos világ szíve lustán dobogni kezd:
    egy jégvirág készül születni Észak hűs ölén.
    Kipattan, felnő, ránk borul. S megérkezik vele
    a Téli éjjel angyal szárnyakon föléd, fölém.

    Magány

    Tüzedbe vonj, Uram!
    Ne bánd, ha fáj nekem,
    de inkább perzselő
    közelléted legyen,

    inkább, mint ez a kín,
    mit hiányod teremt.
    Ne hagyj magamra, ne,
    arcod fényét ne rejtsd!

    Zsoltár

    Mindent elvesztettem, csak ezt
    a vágyat, ezt
    szorítom gyöngülő
    marokkal. Eldobom, ha biztatón
    nem nézel újra rám.
    Utánad és érted vagyok
    halálban egyre így.
    Nem félek senkitől sem kívüled.
    Széttörsz vagy mélybe vágsz?
    Zuhanjak boldogan;
    te visszahívsz
    arcod fényébe állani.


    Háló Gyula

    Negyven év van mögöttem. Amit az Élet adott: szerelmes házastárs, négy embert
    próbáló lurkó, igaz és hamis barátok, egy gyülekezet gondja-öröme, az igazság
    és szeretet hite és sok-sok szép álom. Amit én adtam? Ehhez képest alig valami.
    Verseim nem Istenről szólnak. Ő bennük van.

    Forrás: Lét-nemlét igék - Istenes versek (Alterra 1998)