say istván

fohászos
haikufüzér

szeretteimnek és barátaimnak

„Mily csodás a Te hallgatásod mindabban, amivel ezerfelől üzen a teremtett világ…”

Szent II. János Pál

1
halk fohásznyira
átvillanva egedbe
hagy legyek haikud

2
láthatatlan kéz
végig tán épp most simítsz
lankák vonalán

3
kerti homályból
napomba lépdelj nyomot
Uram nesztelen

4
felhőn keresztül
szűrődő halk fénypermet
szelíd hit eszmél

5
széthasadt felhő
ég áldó pillantása
jó remény fakad

6
végtelenjébe
szűztiszta mennybolt olvaszt
szeretet kap fel

7
szellőlibbenés
netán halk fülbesúgás
szemérmes égből

8
tisztulást terít
tenyeremből arcomra
forrásvíz s alkony

9
lelkem halk hitét
Teremtőnk leltározza
est leple alatt

10
éjjeli mennybolt
ében színét szaggatja
szép csodacsillag

11
juhok eb szamár
amit ember nem ért még
hisz ők értik már

12
szegényes szalmán
gazdag gyolcspólya nélkül
Isten-születés

13
és időnk megáll
s e perc csöndjén testesül
örök életünk

14
végtelen fényű
mindenséggel telt szemek
megírt kínhalál

15
lobbanó mécsfény
gerendaárnnyal játszik
kereszt sejlik föl

16
szomorú szemből
tetteim néznek vissza
fénytelen tükör

17
vétkeim terhét
más vállára zsákolván
áldást váróban

18
silány is voltam
jobbik latornak lenni
jobbodról akár

19
golgotádról le
múltba hökkenek vissza
gyóntató távlat

20
úgy fölemelném
szégyenkező szememet
s lám Fény emeli

21
esti pár lépés
elnyugvó kertem mélyén
akárha gyóntam

22
harang bong síkról
hegy fölül csillag lüktet
lelkem megbékül

23
millió csillag
millió rajzolata
szent tér-idő-terv

24
angyali szférát
madárfalka ostromol
vad szenvedéllyel

25
toronyból bongás
s percre néma madárhad
szeppen ég felé

26
toronycsúcs-kereszt
áldozati lángokká
töri napunkat

27
templom tornyára
vérző alkonyfény omlik
gyászoló szél kel

28
júdás tán mégsem
tán kakasszóra péter
mindent tudsz Uram

29
borzalom-órán
jános lenni aligha
ifjonti hűen

30
sikoltó korbács
szép alázatot szaggat
már semmi sem szent

31
véres verejték
halántékkínzó tüskék
s szelíd tekintet

32
mekkora súlyú
ha utadon átvenném
úgy készületlen

33
csontot roppantó
csapások durva szögre
e kéz majd áld még

34
halott fiútest
szenvedő anyakarban
megcsúfolt világ

35
összekuszálva
megtört Szűz csillagait
orkán tép mennyet

36
görbe út szélén
kereszt s kínba rándult test
zápor paskolja

37
árva feszület
kis enyhet szél hord néha
gazdátlan parlag

38
elhagyott kereszt
lábsebe rozsdát vérzik
kóborló szemnek

39
lábát érem föl
hány szöget vertem belé
ma is új kínnak

40
felszakadt oldal
vért festő ecsetvonás
pléh de szívet rejt

41
s legfölül tövis
előrebukó fejen
gyilkos fájdalom

42
kifordult idő
pontjaira omló tér
meggyilkolt Isten

43
s jő harmadik nap
s falon át újra köztünk
s ha tapinthatnám

44
tűpárna-város
száz templomcsúcs-gombostű
megváltás-jelek

45
falusi patak
templom felé híd rajta
keresztet rajzol

46
szőkülő kalász
törni való kenyerünk
Urunk teste lesz

47
aranyszínű szem
büszkén duzzaszt bő levet
Urunk vére lesz

48
Isten mosolya
megművelt földön szerte
napfénnyel árad

49
másodpercnyi táj
mégis mindenségszilánk
Teremtő-rejtek

50
nedves szirmokból
csillanó fény varázsol
lángnyelvecskéket

51
és szél támad föl
immár Lélek érkezik
imámba sajdul

52
százféle szóval
egyként egynek érthetőt
fülünkben ólom

53
lélekszabású
egész élten keresztül
hogyha maradnánk

54
nincsen magányom
amelyik más lelkekkel
össze ne érne

55
üveg és függöny
s ami mögöttük lapul
talán lélek is

56
villanó perc csak
s egész életre talán
lelket ejt foglyul

57
küzdelmes élet
megharcolt súlyos évek
Isten-pillanat

58
fáradt szemembe
sejlő glória szűr fényt
széle aranylik

59
felhőárnyék fut
halk csepp hullik arcomra
néma Isten-könny

60
öreg lócáról
szép hitű bölcs tekintet
szemben kápolna

61
templomok tornya
dombcsúcsok fölé nyúlva
bújt lelket jelez

62
rokkant stációk
dombjáról nyűtt harangláb
lódulna lentre

63
féloldalt hibbant
vénséges márványkereszt
megroggyant hanton

64
töprengés torpan
temetőkapu előtt
más dimenzió

65
temetői fák
büszkébben kopaszodnak
sokat tanultak

66
halottak napja
lelkek csillaghidegről
mécslángra látnak

67
foszlányos hangú
tétova lélekharang
elmegy valaki

68
leölt tanítvány
vérző kövek körötte
és gyógyult tömeg

69
vértanúk egyre
kegyetlen káin-korunk
imát küld értük

70
fakó házormon
sebződő hajnali pír
megváltás indul

71
széttárt karokkal
felhőrejtekbe szállva
hiszen ígérted

72
fennsík szegélyén
néhány fenyő magában
oltáron gyertyák

73
hazautamon
rám fókuszol templomunk
örök útjelző

74
templomkert felől
megrendült lombok közül
utánam súgtál

75
fohászt rezdültem
vagy ajkam Te mozgattad
bölcs irgalommal

76
társalkodhatnánk
életek hogyanjáról
jó Mindenható

77
hány és hány lélek
Teremtőnk nagy könyvében
milliárd haiku

sióagárdon 2014 karácsonyán


Dr. Say István

Születtem 1950-ben Budapesten. A nyelvek tisztelete anyai örökségem, ő négy nyelven is fordított. Érettségiztem Budapesten a piaristáknál. Majd betűszedő nyomdaipari szakmát tanultam. Magyar nyelv és irodalom–népművelés szakos diplomát az ELTE Bölcsészkarán szereztem. Itt párhuzamosan tanulmányokat folytattam az akkor újként induló afrikanisztika szakon is. Ugyanezen az egyetemen nyertem el a bölcsészdoktori fokozatot (művelődésszociológiai témával). Már 21. századba ért át a nemzetközi kapcsolatok szak elvégzése a győri közgazdasági-jogi karon. Dolgoztam és éltem Budapesten, Kincsesbányán, Székesfehérvárott, Szekszárdon és Sióagárdon. Alapvető munkaköröm a közművelődési volt, de párhuzamosan óraadó tanárkodtam minden fokon. Jó félévtizedes köztisztviselői pályámon pedig valamennyi humán területen adódott tennivalóm. A rendszerváltástól különféle közéleti szerepeket is vállaltam megyei és helyi képviselőként is. 2011 novemberétől nyugdíjas vagyok. Élvezem az otthonomat jelentő Sióagárd szép békéjét. Legfőbb magánemberi örömömet fiam és menyem, lányom és vejem, valamint öt unokám jelentik. Mindig is érdekeltek az idegen nyelvek, utóbbi időben azok közül is a kicsik és a különlegesek. Gyermekkoromtól a családban kaptam a németet, azután nyolc éven át kötelezően az iskolai oroszt. Latinból érettségiztem, majd tanulgattam franciául és olaszul is. Angol szöveget szótárral olvasok. Az afrikanisztika szakon a szuahélivel ismerkedtem. A magyar szakon szükségszerűen a finnel. Édesanyám fordítóirodai lett származású kedves kolléganője vezetett be a lett nyelv rejtelmeibe. Utóbbi nyelv jóvoltából – a vepsze-lett szótár internetes felfedezésekor – jutottam el a vepszéhez. Ez lassan már tíz éve történt. Azóta több-kevesebb szabadidőmben kedvtelésemmé vált ez a nyelv. Bármennyire is furcsán hat, élőszóban hallani még sohasem hallottam, a Világhálón át fogott meg. Isten óvjon attól, hogy nyelvésznek és hozzáértőnek képzeljem magamat!

Derűs amatőr vagyok…



dugo@szepi_PONT_hu