[ SzePi | Kulturális központ ]

(Karácsony hava – Télelő – Álom hava)

Minden nap 8-20 óráig megtekinthető

Jankovics Marcell kiállítása az aulában.

2008. december 11. csütörtök 17-19 óra

Gyeremektáncház

a Mentés Másként Trióval

A program ingyenes!
II. emeleti díszterem

ELMARAD!!!

2008. december 18. (csütörtök), 18 óra

Advent-Karácsonyvárás

Molnár V. József előadása

I. emeleti Tanácsterem

Az előadás után közvetlenül:

2008. december 18. (csütörtök), kb. 19.45

Advent és Karácsony

a Borostyán együttes koncertje

II. emeleti díszterem

2008. december 19. (péntek)

Karácsonyi koncert Kárpáti Tamás festőművész kamarakiállításának megynyitója A kiállítást megnyitja: Szegheő József SP

templom

Jeles napok decemberben

6. Szent Miklós Napja
Legendája az Érdy kódexben található. A legenda szerint, miután szülei meghaltak, ő minden örökségét a szegények között osztotta szét. Egy elszegényedett nemesember három lányát ablakon át bedobott, keszkenőbe kötött pénzekkel mentette meg a feslett élettől. Ő a házasság, az anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja. Ünnepe a karácsony vigíliája, annak előjátéka. Szent Miklós a patrónusa a gabonakereskedőknek, az ügyvédeknek, a patikusoknak, a halászoknak, a raboknak, a zarándokoknak. „Szent Miklós pénzé”-nek nevezik a megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót. Névünnepén, illetve annak vigíliáján a régiségben „Miklóst jártak” – a püspök krampuszok kíséretében betért azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, vizsgáztatta, imádkoztatta őket, majd jutalmat, vagy büntetést osztott. Dunántúlon a „Láncos Miklós” éktelen zajjal vonult végig a falun, hogy távol tartsa a gonoszt. Az a Mikulás szokás, amikor a gyermek ablakba kitett cipőjébe ajándékot tesz a Mikulás, csupán egy évszázadra tekint vissza.

8. Szeplőtlen fogantatás ünnepe
A kereszténység egyik legmisztikusabb és legnagyobb ünnepe. Máriát a kiválasztottsága folytán nem terheli az eredeti bűn, mint minden más anya szülöttjét. Mária patyolattisztasága az egek tartóoszlopa. A Szeplőtlen Fogantatás oszlop a Szentháromság szobrokkal együtt egyik meghatározója barokk városképeinknek, de falvaink jó részében is föllelhetők.

13. Luca napja
A magyar néphagyomány egyik legjelesebb alakja. Luca napja a méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Luca holdudvarán, vagyis időszakában a legrövidebbek a nappalok és leghosszabbak az éjszakák: a gonoszok, a bűbájosok, a boszorkányok ideje ez. A középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Szent Luca mellett egy boszorkányszerű, rontó-bontó Luca is élt: lucapuca, lucaasszony. Ez egy kísértetszerű jelenség, aki az emberek rontására törekszik.

Ezen a napon kezdték sarjaztatni a lucabúzát. Ha a szára karácsonyig jó hosszúra nőtt, akkor jó termést vártak. A karácsonyi asztalon világoskék szalaggal kötötték át, a közepébe szentelt gyertyát tettek. Szokás volt az oltárra, vagy a karácsonyfa alá is betenni.

Az asszony megjelenése Luca napján szerencsétlenséget hozott: nem engedték be a házba, sem rokont, sem szomszédot. Luca napján jártak el a legények kotyolni, ez egy termékenységvarázsló játék volt.

21. Tamás napja
Szent Tamás az ácsok, építészek védőszentje. Aki a napján disznót öl, minden évben ezen a napon kell ölnie, mert különben Tamás öli meg a disznókat. Az e napon ölt disznó háját különféle gyógynövényekkel, fűszerekkel összekeverve betegségek ellen használták. A karácsonyi ételeket e napon szentelik. A disznóval a régi ember az „öreget”, az elmúlt esztendőt ölte meg önmagában is: áldozott, innen a tor kifejezés. Minden esztendőben kétszer tették ezt: Jézus, a fény születése előtt és farsangkor a megújulást megelőzően.

24. Ádám és Éva bűnbeesése
Ádám és Éva bűnétől a közénk születő Isten vált meg bennünket, újra, meg újra, minden esztendő karácsonyán. Ez a szakrális év legsötétebb napja. Bűnbánat és szigorú böjt jellemezte, de ez a Születés előkészítése is.

25. Karácsony
A téli napforduló ősi ünnepe, a kereszténységben Jézus földi születésének emléknapja, az öröm és békesség, a család és a gyermekek, az otthon és a szülőföld, az életet adó fény megszületésének ünnepe. A világosság győzelme a sötétség fölött.

A karácsonyfa a XIX. században érkezett jövevény, ettől kezdve terjedt szét az egész országban, kezdetben a polgári házakban, majd a falvakban is. Almával, dióval ékesítették. Karácsony ünnepét betlehemezés, szentcsalád-járás vezette be. Az alsóvárosi templomba a századfordulón még dudaszóval vonultak be az éjféli misére a pásztorok. Az éjféli mise Úrfelmutatása alatt az istállókat fény töltötte be, a kutak, a források, a patakok aranyossá váltak. Ekkor mutatta meg eredményét az advent idején (Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós napján végzett) jósló cselekedetek eredménye. Miséről hazamenet megterítették az asztalt. A karácsonyi asztal a házi oltár a hálaadás és könyörgés eszköze volt. Az asztalra kerülő ételek egészség és szerencsejósló húsfélék, édesség és gyümölcsök voltak. Kora reggel regősök járták be az utcákat.

26. István napja
Egészség és terményvarázsló nap – zabot és sót szenteltettek ekkor, regősök járták a házakat. Mise után „istvánoltak”: zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték az Istvánokat.

27. János napja
János az áldások és az imádságok szószólója, templomok és oltármesterségek patrónusa, céhek védőszentje. Az utolsó vacsorán és a passióban való teljes szerepénél fogva a népi jámborság megalapozója és az emberiség képviselője. Tiszteletének egyik legsajátosabb fejleménye a „Szent János áldása”, vagyis a borral való köszöntés, áldomás. A János-napi borszentelés borvidékeinken a mai napig élő szokás.

28. Aprószentek napja
A Heródes parancsára legyilkoltatott csecsemők emléknapja. Suprikáló (vesszőző) nap, ugyanis ezen a napon a pásztorok bekopogtattak minden házba, ahol állatot őriztek és vesszőből font „korbáccsal” a ház asszonyát és az eladó lányokat „megverték”. Ez egyfajta termékenységvarázslás, mert ősi hit szerint a rügyező vesszővel való megveretés termékenységet okoz. A suprikálókat étellel, itallal kínálták.

31. Szilveszter napja
Az esztendő utolsó napja. Szokásainak tartalmát és hiedelmét Újév napjától kölcsönzi. A régiségben estéjén evés-ivás, mulatozás nem volt, mindenki a templomba ment. Éjfélkor meghúzták a harangokat és templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek, a plébános hálát adott az elmúlt esztendőért és lelkierőért könyörgött a következő évre. A Galga mentén ekkor készítették el a „hagymakalendáriumot”. Egy nagy fej vöröshagymát tizenkét részre szedtek szét, sót tettek mindegyik levelébe, s a kemencepadkára helyzeték őket. Mindegyik levél egy-egy hónapot jelölt, amelyik levélben a só reggelre megnedvesedett, az a hónap majd esős lesz.