bolt.piarista.hu

Nóták

    Ökrös / Bonchida, háromszor

    2. csak azt mondd meg jó galambom melyik úton mész el

    csak azt mondd meg jó galambom melyik úton mész el
    felszántatom én azt az utat aranyos ekével
    be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel
    be is boronálom a sűrű könnyeimmel
    
    amerre én járok még a fák is sírnak
    gyönge ágaikról bús levelek hullnak
    hulljatok levelek rejtsetek el engem
    mert az én édes galambom mást szeret nem engem
    hulljatok ti bús levelek sűrűn az utamra
    hogy ne tudja az én rózsám merre van galambja
    
    jól meggondold rózsám elejét-utolját
    hogy kivel kötöd be két szemed világát
    mert nem kölcsön kenyér hogy visszaadhassad
    se nem tiszta búza hogy learathassad.
    
    nem is hársfa gyöker hogy összevághatnád
    nem is tollas vánkos hogy megfordíthatnád
    megtaláltad rózsám életednek párját
    őszi rózsa szegfű teljes majoránnát
    

    sirat engem a madár is

    sirat engem a madár is
    földre lehajlik az ág is
    a füvek is harmatoznak
    értem könnyeket hullatnak
    
    lement a nap a hegy mögé
    más ül az én rózsám mellé
    ültem én is üljön más is
    üljön még az irigyem is
    
    sose hittem de már hiszem
    a szerelem búra viszen
    búra búra búbánatra
    elviszen a másvilágra
    

    de szeretnék az égen csillag lenni

    de szeretnék az égen csillag lenni
    az ég alján az ég alján homályosan ragyogni
    éjfél után megkerülném az eget
    hogy tudjam meg hogy tudjam meg hogy a babám kit szeret
    
    nem jó csillag lenne már énbelőlem
    nem sokáig nem sokáig ragyognék én odafent
    mert mikor az egen kéne ragyogni
    akkor mennék akkor mennék a babámat ölelni
    
    az én lovam nem szereti a zabot
    mert a réten mert a réten a ződ árpára kapott
    jobb is néki a ződ árpa mint a zab
    maradj te is maradj te is kis angyalom magadnak
    

    bonchidai nagy hegy alatt

    bonchidai nagy hegy alatt
    van egy forrás titok alatt
    aki abból csuhaj vizet iszik
    babájától elbúcsúzik
    
    nem úgy van most mint volt régen
    nem az a nap süt az égen
    nem az a nap csuhaj nem az a hold
    nem az a szeretőm ki volt
    
    aki volt már rég elhagyott
    szebbre vágyott mint én vagyok
    szebbre vágyott hej de nem kapott
    még olyat se mint én vagyok
    

    rákos rákos hova lettél

    rákos rákos hova lettél  
    szép híredből de kiestél
    már minálunk a magyar szó
    ritka mint a fehér holló
    
    a csatában trombitálnak
    mint a sasok vívni szállnak
    fáj szívem fáj ha ezt látom
    hazám földjét sírva szántom
    
    barna kislány a faluból
    ne végy vizet a rákosból
    magyar csonton folyó vize
    könnyektől sós annak íze
    

    3. szerettelek nem tagadom

    szerettelek nem tagadom
    de már annak vége vagyon
    s aki miatt vége vagyon
    annak az ég jót ne adjon
    
    eljárhatsz már kapum előtt
    nem vigyázlak mint azelőtt
    mert azelőtt vigyáztalak
    újult szívem ha láttalak
    

    4. ablakomba besütött a holdvilág

    ablakomba besütött a holdvilág
    az én babám abban fésüli magát 
    göndör haját százfelé fújja a szél
    köszönöm babám hogy eddig szerettél
    
    ha meguntál édes rózsám szeretni
    szabad néked más szeretőt keresni
    adjon az ég szebbet jobbat nálamnál
    nekem pedig csak olyat mint te voltál
    

    úgy szeretem jánoskát jánoskát jánoskát

    úgy szeretem jánoskát jánoskát jánoskát
    mint cigány a töltött malackát
    jánoska is engemet engemet de engemet
    letépi az ingemet az ingemet
    
    kon hin kodákáj ável 
    sze gyándé járkhá kérél delá le.
    ákhárel mán té khéláu
    mé phéráu ká ná dzsánáu
    
    (ki az aki jön felém
    kacsint a szemével
    hív engem táncolni
    azt mondom nem tudok)