Ökrös / Bonchida, háromszor
2. csak azt mondd meg jó galambom melyik úton mész el
csak azt mondd meg jó galambom melyik úton mész el
felszántatom én azt az utat aranyos ekével
be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel
be is boronálom a sűrű könnyeimmel
amerre én járok még a fák is sírnak
gyönge ágaikról bús levelek hullnak
hulljatok levelek rejtsetek el engem
mert az én édes galambom mást szeret nem engem
hulljatok ti bús levelek sűrűn az utamra
hogy ne tudja az én rózsám merre van galambja
jól meggondold rózsám elejét-utolját
hogy kivel kötöd be két szemed világát
mert nem kölcsön kenyér hogy visszaadhassad
se nem tiszta búza hogy learathassad.
nem is hársfa gyöker hogy összevághatnád
nem is tollas vánkos hogy megfordíthatnád
megtaláltad rózsám életednek párját
őszi rózsa szegfű teljes majoránnát
sirat engem a madár is
sirat engem a madár is
földre lehajlik az ág is
a füvek is harmatoznak
értem könnyeket hullatnak
lement a nap a hegy mögé
más ül az én rózsám mellé
ültem én is üljön más is
üljön még az irigyem is
sose hittem de már hiszem
a szerelem búra viszen
búra búra búbánatra
elviszen a másvilágra
de szeretnék az égen csillag lenni
de szeretnék az égen csillag lenni
az ég alján az ég alján homályosan ragyogni
éjfél után megkerülném az eget
hogy tudjam meg hogy tudjam meg hogy a babám kit szeret
nem jó csillag lenne már énbelőlem
nem sokáig nem sokáig ragyognék én odafent
mert mikor az egen kéne ragyogni
akkor mennék akkor mennék a babámat ölelni
az én lovam nem szereti a zabot
mert a réten mert a réten a ződ árpára kapott
jobb is néki a ződ árpa mint a zab
maradj te is maradj te is kis angyalom magadnak
bonchidai nagy hegy alatt
bonchidai nagy hegy alatt
van egy forrás titok alatt
aki abból csuhaj vizet iszik
babájától elbúcsúzik
nem úgy van most mint volt régen
nem az a nap süt az égen
nem az a nap csuhaj nem az a hold
nem az a szeretőm ki volt
aki volt már rég elhagyott
szebbre vágyott mint én vagyok
szebbre vágyott hej de nem kapott
még olyat se mint én vagyok
rákos rákos hova lettél
rákos rákos hova lettél
szép híredből de kiestél
már minálunk a magyar szó
ritka mint a fehér holló
a csatában trombitálnak
mint a sasok vívni szállnak
fáj szívem fáj ha ezt látom
hazám földjét sírva szántom
barna kislány a faluból
ne végy vizet a rákosból
magyar csonton folyó vize
könnyektől sós annak íze
3. szerettelek nem tagadom
szerettelek nem tagadom
de már annak vége vagyon
s aki miatt vége vagyon
annak az ég jót ne adjon
eljárhatsz már kapum előtt
nem vigyázlak mint azelőtt
mert azelőtt vigyáztalak
újult szívem ha láttalak
4. ablakomba besütött a holdvilág
ablakomba besütött a holdvilág
az én babám abban fésüli magát
göndör haját százfelé fújja a szél
köszönöm babám hogy eddig szerettél
ha meguntál édes rózsám szeretni
szabad néked más szeretőt keresni
adjon az ég szebbet jobbat nálamnál
nekem pedig csak olyat mint te voltál
úgy szeretem jánoskát jánoskát jánoskát
úgy szeretem jánoskát jánoskát jánoskát
mint cigány a töltött malackát
jánoska is engemet engemet de engemet
letépi az ingemet az ingemet
kon hin kodákáj ável
sze gyándé járkhá kérél delá le.
ákhárel mán té khéláu
mé phéráu ká ná dzsánáu
(ki az aki jön felém
kacsint a szemével
hív engem táncolni
azt mondom nem tudok)
szaszi@szepi.hu