bolt.piarista.hu

Nóták

    Ökrös / Kalotaszegi mulató énekek

    1. kalotaszegi mulató énekek

    szántani kén' tavasz vagyon
    a szerszámom széjjel vagyon
    ekevasam vasváron van
    járomszegem szegeden van
    
    a tengelyem dengelegen
    a kerekem kerepesen
    s négy szép tulkom a vásárba'
    isten tudja hol az ára
    

    bujdosik az árva madár

    bujdosik az árva madár
    s minden ország szélén leszáll
    hát az olyan árva mint én
    hogy ne bujdokolna szegény
    
    olyan házat csináltatok
    ablakot rá nem vágatok
    abba reám földet hánynak
    ott tudom nem taszigálnak
    
    úgy elmennék de nincs kivel
    kenyerem sincsen amivel
    kérnék kölcsön de nem kapok
    mert tudják hogy árva vagyok
    

    kimegyek a hegyre

    kimegyek a hegyre
    lenézek a völgybe
    ott látom a babám
    tiszta feketébe
    
    tiszta feketébe
    pohár a kezébe
    köszöntsd reám babám
    hadd igyak belőle
    
    mintsem rád köszöntném
    inkább elönteném
    tengernek a habját
    kalánnyal kimerném
    

    esik eső ház ereszén lecsorog

    esik eső ház ereszén lecsorog
    az én babám csak kesereg csak zokog
    kedves babám ne hullasd a könnyedet
    találsz te még olyat mint én eleget
    
    búra búra búbánatra születtem
    édesanyám búban nevelt fel engem
    búban nevelt búban éltem idáig
    búban élek koporsóm lezártáig
    

    új a csizmám galambom el akarom viselni

    új a csizmám galambom el akarom viselni
    de a császár nem akarja engedni
    engedd császár nem a te pénzed ára
    ezt a kedves galambom vette vásárfiára
    
    ha felülök galambom a fekete gőzösre
    isten tudja hol szállok ki belőle
    majd kiszállok valahol a harcmezőn
    ott lesz nekem galambom majd a gyászos temetőm
    

    az én kis pej lovam nem szereti a szénát meg a zabot

    az én kis pej lovam nem szereti a szénát meg a zabot
    hej de amióta amióta a zőld árpára szokott
    az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára
    engem pedig fiatalon engem pedig maga mellé az ágyra
    
    ej te hamis kislány mért szoktattál magad mellé az ágyba
    nem gondoltál arra hogy engemet elvisznek katonának
    besoroztak engem el is visznek a regátba hadimunkára
    azt a kutya mindenit azt a betyár mindenit a világnak
    
    mind azt mondják hogy nem kapok szeretőt
    kapok bizony minden újjamra kettőt
    a madárnak is van párja nagy a világ határa
    terem legény minden leány számára
    

    ha elindul az a vonat hej de az a vonat hadd menjen

    ha elindul az a vonat hej de az a vonat hadd menjen
    én utánam senki ne keseregjen
    ha valaki hej de én utánam kesereg
    az áldja meg aki engem teremtett
    
    édesanyám volt az oka volt az oka mindennek
    mért nem adott engem a szeretőmnek
    adott volna ja de engem oda csak annak
    kit a szívem kiválasztott magának
    

    gyöngyvirágos a türei nagytemplom

    gyöngyvirágos a türei nagytemplom
    te vagy benne legszebb virág galambom
    úgy elnézlek te gyönyörű virágszál
    azt se tudom hogy a pap mit prédikál
    aranycsatos imakönyv a kezedbe
    isten tudja mi van a te szívedbe
    
    kék virágos a mérai temető
    engem temessenek oda legelőbb
    engem elől azután a babámat
    ne keressen más szeretőt magának
    
    háromszor is elindultam s elmentem
    ablakidhoz még közel sem mehettem
    a kapuban úgy elfogott valami
    hogy egy árva szót sem tudtam szólani
    
    csak titokba' csak titokba' akartalak szeretni
    de ki kellett de ki kellett annak világosodni
    megtudta az édesanyád hogy én téged szeretlek
    kiátkozott a faluból hogy én hozzád ne menjek
    
    két  szivárvány két szivárvány koszorúzza az eget
    falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet
    de én azér nem átkozom a jó isten áldja meg
    zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg
    

    hajtsd ki babám az ökröket

    hajtsd ki babám az ökröket
    legeltesd meg szegényeket
    bársonyfűre ne hajtsd őket
    mert elveszik a szűrödet
    ha elveszik a szűrödet
    mivel takarsz be engemet
    van nekem egy cifra bundám
    bétakarlak véle rózsám
    
    azt mondja a kakukkmadár
    nem sokáig élek én már
    sírba viszen a búbánat
    rózsám meghalok utánad
    ha kivisznek az udvarra
    borulj le a koporsómra
    ejtsél reám egy pár könnyet
    rózsám megérdemlem tőled
    

    engem anyám megátkozott

    engem anyám megátkozott
    mikor a világra hozott
    fájdalmában kiáltotta
    hogy ne legyek boldog soha
    
    még akkor is megátkozott
    mikor bölcsőmben ringatott
    azt az átkot kérte reám
    ország-világ legyen hazám
    
    ott se legyen megállásom
    csipkebokor a szállásom
    ott se legyen megállásom
    csipkebokor a szállásom
    
    én okoztam a fájdalmát
    én hordozzam a nagy átkát
    megfogott az anyám átka
    mert nem voltam jó leánya
    
    hegyek-völgyek álljatok meg
    hogy panaszoljam el nektek
    annyi bánat a szívemen
    kétrét hajlott az egeken
    

    hová mész te három árva

    hová mész te három árva
    messzi földre szolgálatra
    
    adok nektek arany vesszőt
    verjétek meg a temetőt
    
    keljen keljen édesanyánk
    mert elszakadt a gyászruhánk
    
    nem kelhetek gyermekeim
    homály borítja szemeim
    

    ha kimegyek a türei nagyhegyre

    ha kimegyek a türei nagyhegyre
    ráülök én a nagykő tetejére
    körülöttem lányok szedik az ibolyát
    kalapomba abból kötnek bokrétát
    
    kiskertemben van egy kis fa nem látszik
    minden éjjel tizenkétszer virágzik
    apró annak a levele jószagú
    kedves babám mért vagy ilyen szomorú
    
    kelj fel babám mert meg akar virradni
    mert én tőled el akarok búcsúzni
    fel is kelek mert nem tudok aludni
    fáj a szívem a szerelem gyötöri
    

    nagypénteken mossa holló a fiát

    nagypénteken mossa holló a fiát
    ez a világ kígyót-békát rámkiált
    mondja meg hát ez a világ szemembe
    kinek mit vétettem én életembe'
    
    édesanyám mi zörög a zsebébe
    ha apró is adjon egyet belőle
    veszek véle csináltatok márványkőből koporsót
    négy sarkára ráveretem a jajszót
    
    édesanyám kiáll a kapujába
    sirat engem fekete gyászruhába
    édesanyám ne sirasson engemet
    másnak adtam cserébe a szívemet
    

    kis pej lovam megérdemli a zabot

    kis pej lovam megérdemli a zabot
    kétszer kerülte meg magyarországot
    harmadszor is sejehaj megkerülhette volna
    ha görgey igaz szívű lett volna
    
    de görgey nem volt igaz vezérünk
    világosnál letétette fegyverünk
    ha görgey sejehaj igaz szívű lett volna
    a magyar ember senki rabja nem volna
    

    édesanyám mi van a kötényében

    édesanyám mi van a kötényében
    piros alma adjon egyet belőle
    úgy sem soká ehetem az almáját
    mert viselem a román király csákóját
    úgy sem soká ehetem a kenyerét
    mert viselem a román király fegyverét
    

    ha kimegyek a temető dombjára

    ha kimegyek a temető dombjára
    ráborulok édesapám sírjára
    édesapám keljen fel a sírjából
    mert katona lett egyetlenegy fiából
    

    édesanyám rózsafája

    édesanyám rózsafája
    engem nyílott utoljára
    bár sohase nyílott volna nyílott volna
    maradtam volna bimbóba hadeha
    
    én vagyok az aki nem jó
    fellegajtó nyitogató
    nyitogatom a felleget a felleget
    sírok alatta eleget hadeha
    
    sírok titkon nem látja más
    hull a könnyem mint kútforrás
    hull előmbe hull a földre hull a földre
    hull a gyászos kebelembe hadeha
    
    titkon szeretőt tartani
    nehéz es azt elfeledni
    már ezután olyat szeress olyat szeress
    akit könnyen elfelejtesz hadeha
    
    édesanyám sok szép szava
    kit fogadtam kit nem soha
    megfogadnám de már késő de már késő
    hull a könnyem mint az eső hadeha
    

    ne vigyetek ne vigyetek engemet katonának

    ne vigyetek ne vigyetek engemet katonának
    nincs akire nincs akire itt hagynom a babámat
    terád bízom jó pajtásom barátom
    éljed vele világodat világodat nem bánom
    
    nem forog a nem forog a dorozsmai szélmalom
    levelet írt levelet írt az én kedves galambom
    mit ér nékem a száz aranyos levele
    ha én magam ha én magam nem beszélhetek vele
    

    azt gondoltam hogy nem leszek katona

    azt gondoltam hogy nem leszek katona
    gondot viselek az édesanyámra
    de már látom semmi se lesz belőle
    reábízom a jóságos istenre
    
    marsadjusztéromban állunk egész nap
    gyenge vállam feltöri a cakompakk
    de a szívem nem töri fel semmi sem
    haptákban is rád gondolok kedvesem
    
    nem hiszed hogy elmegyünk a csatába
    majd elhiszed úgy alkonyat tájába'
    hej homályos lesz akkor a két orcám
    mikor tőled el kell válnom szép rózsám
    
    jaj istenem hogy nézheted el eztet
    háborúba viszik a szeretőmet
    sír az apa sír a testvér s szerető
    mikor lesz már teli az a temető