Új élő népzene / 03

2.

édesanyám úgy szeretett

(ördöngösfüzes)

édesanyám úgy szeretett
hogy bölcsőbe tett s úgy rengetett
csicset adott s elaltatott
mégis katonának adott

s édesanyám sok szép szava
de sokat intett a jóra
kit fogadtam kit nem soha
megvert érte a jehova

s édesanyám ne járj sírva
mert katonának vagyok írva
katona 'z én életem
sirathat már a kedvesem

3.

ezerkilencszáztizennégy évben

(ördöngösfüzes - katonakísérő)

ezerkilencszáztizennégy évben
leüzent a jóisten a földre
leüzent a sej-haj füzes közepébe
szegény magyarokat viszik a harctérre

ej anyám anyám kedves édesanyám
te voltál a felnevelő dajkám
születésem napján de nagyon örvendtél
engemet anyám katonának felneveltél

ej anyám anyám kedves édesanyám
egy szomorú vasárnap délután
házunk előtt sej-haj szépen muzsikálnak
engemet anyám visznek katonának

ej anyám anyám kedves édesanyám
szedje össze minden civil ruhám
szedje össze sej-haj tapossa a sárba
soha még a világ nem leszek gazdája

ej ne vigyenek engem katonának
meghasad a szíve a babámnak
meghasad a sej-haj babám gyönge szíve
ej ha engemet elvisznek mellőle

4. száraz bokor a hegytetőn

száraz bokor a hegytetőn
(mezőség)

száraz bokor a hegytetőn
száradj el kedves szeretőm
száraz bokor a hegytetőn
száradj el kedves szeretőm
s úgy száradj el mint a nádszál
mint a lekaszált szénaszál

idesanyám ides teje
keserű a más kenyere
idesanyám ides teje
keserű a más kenyere
keserű is savanyú is
jaj de néha panaszos is

6. katonasirató

verje meg az isten azt az édesanyát

(galga-mente)

verje meg az isten azt az édesanyát
aki katonának neveli a fiát
húsz évig neveli világ pompájára
húsz év után pedig öltözteti gyászba

fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem
az édesanyámtól végbúcsúmat veszem
ne sírj édesanyám tekint az isten ránk
ellenség kezébe nem adja a hazát

7.

muzsikaszó hallatszik

(szék)

muzsikaszó hallatszik a cserjésbe
most viszik a rózsám az esketőre
be szeretnék én is akkor ott lenni
mikor a pap a rózsámat esketi

hallanám meg hogy tagad ki szívéből
hallanám meg hogy tagad ki szívéből
nem félsz rózsám a fennvaló istentől
nem félsz rózsám a fennvaló istentől

8.

beszegődtem tarnócára

(fedémes)

beszegődtem tarnócára bojtárnak
jó legelője van ott a birkának
fizetésem tíz forint meg húsz krajcár
megél abból szegényesen egy bojtár

a gazdámmal leszek majd egy kenyéren
szentgyörgy napján jönnek értem szekéren
felteszik a tulipános ládámat
mellé meg a furulyámat subámat

leégett a szentpéteri hodály
beleégett három juhászbojtár
három juhász három pár csizmája
számadónak sallangos bundája

számadónak nincsen semmi kárja
megveszi a miskolci vásárba
de a három szegény juhászlegény
mind a három beleégett szegény

barna kislány a hodályt kerüli
számadótól a bojtárját kéri
mutassa meg annak a sírhalmát
hadd ültessek rája tearózsát
rózsát teremjen az ne tövisket
mer ő engem igazán szeretett

12. szabad a madárnak

szabad a madárnak
(csongrád m.)

szabad a madárnak ágról ágra szállni
szabad a legénynek lányokhoz eljárni
el is szabad oda járni mégse szabad véle hálni
este nyolc órára el kell tőle válni

az eke a földet nem magának szántja
az anya a lányát nem magának tartja
ha magának tartja zárja kalickába
ne engedje menni legénnyel a bálba

az eke a földet nem magának szántja
az apa a fiát nem magának tartja
szépen fölneveli szárnyára ereszti
három esztendeig a császár elviszi

zöld erdőben zöld mezőben

(csongrád m.)

zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva
kék a lába zöld a szárnya aranyos a tolla
híva engem útitársnak el is megyek véle
csongorádon nincsen olyan legény sej aki nekem kéne

zöld a páva zöld a szárnya ezüstös a tolla
fölkeresem azt a pávát s megkérdezem tőle
nem látta-e a galambom abban az erdőben
kiért fáj a fáj a gyönge szívem sej meg is hasad érte

15. altató

(moldva)

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát kicsi gyermek búját
hajdaj hajdaj hajdaj hajdaj hajdajala

fúdd bé idesimnek fúdd bé kebelibe
hogy haljon meg tőle mérges mirigyekvel

cserefát égetek gyermeket rengetek
cserefának füstje kihozta könyvemet

s úgy elaludjál mamámnak bubája
mint madár az ágon s a fecske a házon

s úgy elkukuljál mamámnak bubája
mint a nyúl a fűbe kicsi hal a vízbe

19. ama híres báthory házban

ama híres báthory házban
(szentegyházasfalu)

ama híres báthory házban
születtem nagy és fényes ágban
ifjúságom mások példája
volt főméltóságok csodája

gyermekségem volt kellemetes
szüleimnél valék tetszetes
bibor-bársony selyem fedezte
széltől napfénytől is őrizte

hogy lelkemet ártatlanságban
megtarthatnám én tisztaságban
a krisztus-hit szolgálatában
felkenettem a szent papságra

hamar engem írtak rómába
kardinálok sárkos rangjába
fejedelme erdélynek lettem
lépésemet ily gyorsan tettem

mihály vajda csalfa szívével
kínálkozik ígéretével
mi megfogva fejemet veszi
az törökre boldoggá teszi

kívánsága veszendő kincsnek
nagy rozsda az emberi szívnek
ez vesztette az én fejemet
ez végezte itten életemet

andrás kardinál

andrás kardinál
(szentegyházasfalu)

andrás kardinál
erdély fejedelme
éltit itt végezte
végső veszedelme

tulajdoníttatik
nagy kristály andrásnak
mikor egy híja volt
az ezerhatszáznak

tette e keresztet
puskás tamás papunk
mikor ezerhatszáz
tizennyolcat írtunk

szaszi@szepi.hu