Orbán László gyűjtése, Oltszakadát, Szeben megye
Gyermek születék Betlemben Ez új esztendőben Öröm már Jeruzsálemben Örvendjünk hát és vigadjunk Az angyalokkal tapsoljunk Ez új esztendőben Krisztus úrnak dicsőségére Ez új esztendőben Ím fekszik szalmás jászolyban Ez új esztendőben Holott nagy uraságában Az ökör és jámbor szamár Ez új esztendőben Urának jászoljánál jár A zsába béli királyok Ez új esztendőben Nagy kincset néki hozának Kígyó néki nem árthatván Ez új esztendőben Lőn mi vérünk bűnt nem tudván Test szerint hozzánk hasonló Ez új esztendőben De lelke bűn nélkül való Született hogy megtisztítna Ez új esztendőben S bűntől megszabdítana Ily örömért Istenünknek Ez új esztendőben Adjunk hálát felségének Áldassék a Szentháromság Ez új esztendőben Mely mégis egy hatalmasság
Sztárai Mihály, 1575
Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat. Benne vetem minden bizodalmamat; Mindenkoron dícsérem, mint Uramat. Igen vígad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem. Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vígadjanak Istenben arra intem. A felséges Isten szemei vannak, Igazakon, kik csak őbenne bíznak. Mindazok, kik tőle oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel, akik óhajtanak; Alázatos lélekkel akik járnak, Sok ínségből bizton megszabadulnak.
Tinódi Sebestyén (1546)
,,Kérjetek és megadatik tinéktek.'' Hisszük uram és követjük igédet, Jézusunknak szent nevében így kérünk: Tiszta szívet és szentlelket adj nékünk. ,,Keressetek szorgalmasan s találtok!'' Keresünk is jó Atyánk, hogy bűn s átok Ránk ne törjön, meg ne fogjon, légy nekünk Égi útunk, igazságunk, életünk. ,,Zörgessetek buzgón isten ajtaján!'' Elfáradtunk a világnak nagy zaján, Nyisd meg, Urunk, az üdvösség hazáját, Ott zengjük majd örök hálánk imáját.
Régi magyar dallam, Szőnyi Benjámin (1717-1794)
Az én időm, mint a szép nyár Menten eljár, És eljő a hosszú tél. Ámde az Úr szebb tavaszra Feltámasztja, Azt, ki benne hisz, remél. Add, Uram, hát megfontolnom Földi sorsom, És eszembe hadd veszem: Mily rövid e földi élet S az ítélet Mily váratlan itt leszen. A kürtzengés már is hallik, Már hajnallik, Útban már az angyalok. Életem csak egy tenyérnyi S számon kéri Jézusom, ha meghalok
Kálmán Farkas (1838-1907)
Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom Menedékem nincs sehol e földi határon. Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, Italom: könny, a kenyerem: keserves sóhaj. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőtted elrejtenem semmit sem lehet; Látja lelked minden bűnöm, melynek átka sújt, Vedd le rólam, ó, Úristen, vedd le ezt a súlyt! Jézusommal szenvedek most a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt: Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat, Szálljon reám irgalomból béke, bocsánat. Szent fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám kegyelmezz!
Kálmán Farkas (1838-1907)
Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak Te vagy, Jövel és nézz meg engem, Magamra ó, ne hagyj, Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úristen, el ne hagyj! Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd! Az árvát elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úristen, el ne hagyd! Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vígasztalást igédben, Uram, te adj nékem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
Régi magyar dallam, Petrőczi Kata Szidónia (1658-1708)
Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára. Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra! Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép, kies helyekre. Kérlek azért hitből, töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe. Ím, előtted állok, Ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek. Bár titkos bűnökkel És nyilván levőkkel Vétkeztem te ellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben, Oly kicsiny mint mustármag, Mégis bármily gyenge Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.
Szegedi Gergely (1569)
Mindenható Úristen mi bűnös emberek Gyónást és vallást teszünk, Mint töredelmesek. Mert mi igen vétkeztünk Istenséged ellen, Mint teremtő, megváltó S megszentelő ellen. Mint tengernek fövénye Megszámlálhatatlan: Azonképpen mi bűnünk Nálunk mondhatatlan. De minékünk megbocsáss Te szent Fiad által, Hogy mi idevezülhessünk Ő irgalma által. Hisszük, hogy meghallgattál Mi könyörgésünkben, Azért lelki örömmel Mi ezt mondjuk: Ámen.
Kolozsvár (1751)
Jer, mindnyájan örüljünk És szívünkben vígadjunk, Mert született Úr Jézus nékünk. Kit az Atya Úristen, Könyörülvén emberen Elbocsájta teljes időben. Elhagyá gazdagságát, Véghetetlen országát Hogy érettünk adja Ő magát. Ő életünk adója, Szívünk vígasztalója, Lelkünk megvilágosítója. Mi azért e felségben, Emberré lett Istenben Higgyünk mi nagy reménységünkben.
Batizi András (Várad, 1566)
Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat, Bizony méltó dícséretünkre, Nagy tisztességre, Mert született ez nap nékünk idvességünkre. Vígasságnak és örömnek ez a nagy napja, Min örülnek mind az angyalok, No azért mi is; Adjunk hálát e gyermeknek, mint mi Urunknak. Azért higyjen minden ember Jézus Krisztusban, Mert kik bíznak ő érdemében, Születésében; Nem kárhoznak el, sőt véle örülnek mennyben. Dícsértessék Szentháromság e mai napon, Atya, Fiú és a Szentlélek: Egy bizony Isten; Dícséretet néki mondjunk örökké, Ámen.
Régi magyar ének, Eszterházy Pál (1635-1713)
Zengjen hálaének, Minden ajkon zengjen! Isten szent nevének Hő imát rebegjen. Mindaz, aki tudja, Hogy az Úr kegyelme Minden bánatunkban Gyógyírt hoz sebünkre. Isten szent szerelmét Jézus hozta hozzánk. Hogyne zengne mindig Róla csak szívünk, szánk? Ó, mi nagy dicsőség, Jézus a mi éltünk! Ó, csudálja föld s ég: Krisztus szenvedt értünk!
Szegedi G. énekeskönyve (1590)
Ím, bejöttünk nagy örömben Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetibe, A te templomodba, Felséges Atya Isten. Úgy kívánkozik mi lelkünk Te szent igédhez, Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, A szent gyülekezetet igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten! Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten, Örvendetes szókban, dícséretekben, Ékes énekekben, Felséges Atya Isten. Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten, Kit illet dícséret a szent templomban, Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten.
Szegedi Gergely énekeskönyve (1569)
A Krisztus feltámada Nekünk idvességünkre, És feltámadásával Nekünk hoza életet: Irgalmazz nékünk! Ezen mi mind örüljünk, Az Úristent dícsérjük, És adjunk nagy hálákat Édes Idvezítőnknek: Irgalmazz nékünk! Azért hát mi tiszteljük Szívvel és nagy örömmel Ez áldott ünnepnapon, Ki értünk feltámada: Irgalmazz nékünk! Hála légyen tenéked, Mi édes Idvezítőnk, Hogy minket megmentettél Minden ellenséginktől: Irgalmazz nékünk! Adjad te Szentlelkedet, Hogy ezeket hihessük É vallhassuk örökké Mindeneknek előtte: Irgalmazz nékünk!
Szegedi Gergely énekeskönyve (1596)
Krisztus feltámada Igazságunkra, Útat szerze mennyországba, Örök boldogságra. Krisztus feltámada, Sokan kiáltjuk, De a bűnnek undokságát Mi meg nem útáljuk. Tudva bűnben élünk, Semmit nem félünk, Azért a Krisztus halála Nem használ minékünk. Támadjunk fel testben Azért a bűnből, Mely miatt kirekesztettünk A nagy dicsőségből. Végyük nagy jó kedvvel Krisztus jóvoltát, Atya Isten előtt való Kedves áldozatját. Dicsőség mennyekben Az Úristennek, Atya, Fiú, Szentléleknek, Mindörökké. Ámen.
Rimay János (1573-1631)
Mi Urunk édes Atyánk, Add nékünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet És hamis tudománytól Megőrizzük ígédet. Krisztus, ki híveidnek Küldtél mennyből Szentlelket, Kiket Atyád tebenned Választott és eljegyzett, Öntsd ki Lelked reánk is, Buzgón könyörgünk néked, Hogy általa ígedben Ismerhessünk meg téged. Vígasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk. Szólásra készíts nyelvcet, Adj tanulásra kedvet, Hajts fület a hallásra, Gyújts szívet megtartásra.
Tinódi Sebestyén (1505-1556)
Örök, nagy hatalmú mennyei szent Isten, Minden dolgaimban benned van reményem, Te vagy oltalmam, vígaszom nékem. Hogyha bánat árja szemeimre zúdul: Szívem fájdalmára balzsamot ád az Úr, S felszárad a könny, a seb begyógyul. Kínok hogyha gyötrik lelkemet halálra: Sóhajom akkor is Istenemet áldja, Hiszen föltámaszt egy szebb világra.
Dallama: Vallásos népdal
Fáradt vagyok, lenyugszom, Álmos szemem bezárom, A Te szemed jó Atyám, Vigyázzon az éjjel rám! Minden kedves rokonom, Oltalmadban maradjon, Mindenkit ez éjjelen Szereteted megvédjen. Betegeket gyógyíts meg, Szárítsd le a könnyeket, Őrizz engem, jó Atyám, Ezen sötét éjszakán!
Debrecen (1698)
Csalárd színnel fénylő világ! Csak kívül szép, mint a virág: Mint tündöklő arany, ezüst, Elenyészik, mint tűzi füst. Ebben minden változandó, Ígérete nem állandó, El hát tőle könnyen váltam, Azt megnyertem, amit vártam. Vének, ifjak és gyermekek, Mind gazdagok, mind szegények, E világnak fényességét, Ne óhajtsátok szépségét. Jézus drága érdemére, Minden nézzen erejére: Hogy láthasson boldogságot, Holta után mennyországot.
Debrecen (1791)
Búcsút vennem el kell mennem e földről nékem: Fényességben, dicsőségben lesz ülőszékem, Jézusom kebelébe, Rejtezem szent ölébe, Fájdalmidtól, siralmidtól szűnj meg hát lelkem! Ott vígságom, boldogságom vég nélkül lészen, Angyalokkal, boldogokkal örömöt vészen; Én lelkem lesz vígságban, Mert ő ártatlanságban, Jézusának, főurának már szolgál készen. Sátoromat, hajlékomat sírba helyezem, Szép pálmámat, koronámat, fejemre teszem; Amiért könyörögtem, Azt örömmel elvettem: Mennyországba, boldogságba, mert felvitettem. Hát kedvesim, szerelmesim már ne sírjatok! A válásban, búcsúzásban megnyugodjatok! Tőlem ugyan elváltok, De míg utánam juttok: Az Úr lelke és kegyelme legyen rajtatok!
szaszi@szepi.hu