2 feldolgozás / Karikás / Búélesztő szellő

1. Átokdal

verd meg isten az irigyet
aki tőlem el nem férhet

vedd el a szeme világát
hogy ne lássa szép világát

ne lássa világ szépségit
tapogassa a hid végét

úgy keresse a kenyerét
úgy keresse a kenyerét

2. Kövecses víz - ballada

kövecses viz közepibe fürödik két gerlice
odamene egy nagy madár elvadássza egyiket
egyiket vadássza a másikat megitatja

felreppen a kisgerlice berepül az erdőbe
ott sem szállott szép zöld ágra leült egy száraz ágra
verdesi az ágát kiáltja társacskáját

társam társam édes társam kiáltnálak nem hallod
kiáltnálak de nem hallod keresnélek nem kaplak
ha téged nem kaplak én leszek az egy árva

még a szél is inkább fújja az árvát az idegent
mint kinek nincs apja anyja sem igaz pártfogója
lehajtom fejemet szerencsétlen születtem

3. Hová mész

hová mész hová mész szép karcsú legényke
ide s oda menek hogy szeretőt vegyek
mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

jó édes almája szép csokros virágja
leszedem virágját eszem jó almáját
mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

míg almáját eszem kedvesemet nézem
virágot ad nékem kalapomba teszem
mondom mondom fordulj ide mátkám asszony

4. Ez a világ

ez a világ olyan világ
mint a mogyorófa virág
sokat igér keveset ád
mit ád is mind keserűt ád

annyi bánat a szívemen
kétrét hajlott az egeken
egyedül hagyott a világ
egyedül búsulok immár

nem tudtam én elgondolni
hogy e világ meg bír csalni
kicsi voltam nyughatatlan
hamis voltam tudhatatlan

5. Ludasim

ludasim pajtásim hol az én lúdjaim
tizenketten voltak mind fehérek voltak

csak kettő volt barna harmadik az anyja
kerülj ludam kerülj kertem alján kerülj

ott es csak úgy kerülj búval meg ne merülj
mert ha belé merülsz soha ki nem kerülsz

jöjjön haza ludam vejszen oda uram
ő se vesszen szegény mer jó pipás legény

csujogatás

az én ludam a szürke
azt a viccet megtette
térdig érő nagy hóba
felmászott a tojóra

6. Kapum előtt

kapum előtt mindig
egy csillag ragyogott
annak a csillagnak
sok irigye is volt

jót kívánok szívem
szíved vígan éljen
semmi szomorúság
szívedhez ne érjen

szerelem gyertyája
asztalodon égjen
szépséged jóságod
az égig felérjen

két fehér karodban
két szép arany perec
éltessen az isten
azzal akit szeretsz

kapum előtt mindig
egy csillag ragyogott
annak a csillagnak
sok irigye is volt

7. Búélesztő szellő

búélesztő szellő siralmas esztendő
kinek fordul jóra kinek siralomra
másnak fordul jóra nekem siralomra
mert az én édesem el van tőlem zárva

el van tőlem zárva anyja igen tiltje
ne engem szeressen gazdag lányt keressen
verje meg az isten a szeretőm anyját
miért tiltja előlem az ő kedves fiát

verje meg az isten veretlen ne hagyja
a falu közepén csoda essen rajta

8. Nem szánt vet

nem szánt vet az égi madár
mégis eltartja a határ
én sem szántok se nem vetek
mégis megélek köztetek

el is mennék itt is ülnék
bánatimból kitérülnék
bánataim sokak nagyok
magam gyámoltalan vagyok

9. Csendes

csendes patak partján
felnőtt egy virágszál
magas karcsú szárán
egy csuda virág áll

e csuda virágnál
kedves angyalom áll
kitől e föld hátán
szív jobbat nem talál

pataknál édesem
virágos kertjében
virágot ültetget
szerelem földjében

napfelkölte felől
nagy szélvész indula
váirágostól mindent
homályba boríta

nagy szél kerekedik
patakba vettetik
minden boldogságom
véle elvéttetik

mégis nekifognék
ha belé nem vesznék
talán édesemmel
még egyet szólhatnék

szép kövecses vize
csendesen halad el
tengerbe viszi bé
ha még szirmokat lel

10. Hideg szél

hideg szél fújdogál
falevél hulldogál
lányhűség múldogál
jó legény sirdogál

nem bánom nem bánom
csk szívből sajnálom
hogy az én édesem
más karján találom

ha azt én tudhatnám
ki lesz az én babám
kedveznék én annak
az én galambomnak

fehér az én ingem
megölelhetsz engem
piros az én orcám
megcsókolhatsz rózsám

a test lélek nélkül
hervadásra készül
jaj az én lelkemnek
rózsám nálad nélkül

hideg szél fújdogál
falevél hulldogál
lányhűség múldogál
jó legény sirdogál

11. Sokfelé

alulról fúj hideg szél
hasad a jég kétfelé

hajt a gulyás kifelé
makó vásárhely felé

viszik a lányt felfelé
hull a párta lefelé

csúsz a pendely felfelé
csúsz a gatya lefelé

csúsz a lába szétfelé
csúsz a kéreg befelé

nő a hasa kifelé
gyermeke lesz ősz felé

12. Vendégküldő

három kislány a réten
virág van a kezében
nem kell nékem a virág
csak az aki csókot ád

még maholnap itt leszek
holnapután elmegyek
édes rózsám ne vess meg
egyszer-kétszer csókolj meg

három éjjel három nap
nem elég a lábamnak
bárcsak ez az éjszaka
mindörökké tartana

menj ki vendég a házamból
mert fát kapok a lóca alól
csiviritem csavaritom
majd a hátadra lapitom

a fűzfának nincsen töve
a vendégnek nincsen szeme
szeme volna haza menne
ilyen soká itt nem lenne

eddig vendég jól mulattál
ha tetszenék elindulnál
uccu gazda kapjál rúdra
a vendéget indítsd útra