Jelenlegi hely

Nóták

2 feldolgozás / Makám - Lovász Irén / 9 colinda

mennyei szép hajnal

mennyei szép hajnal
termő ékes águnk
földre szállt fiadat
réges régtől vártuk

puha zöld mohával
néki megágyaztunk
illatos szénával szépen
takargatni vágytunk

véltük nem szüléd őt
márvány palotában
szülted vala nékünk
apró istállóban

született született
barmok melengették
rongyos jászolában ketten
féltőn őrizgették

várták hű pásztorok
tejjel borral mézzel
jó három királyok
mirhával tömjénnel

üzente volt nékünk
gábriel arkangyal
betlehemi csillag
most jő el a hajnal

most jő el a hajnal
betlehemnek földjén
nyugszik jászolában nékünk
ő az igaz törvény

hajdan rég

hajdan rég
  zengte dávid énekét
  szólott biztatva eképp
  jessze törzse virulj még
éledj hát
  virulj áron vesszeje
  reménységünk gyökere
  próféták igérete
    ó jöjj el megváltónk emmánuel
    ó tégedet sóhajt ma izrael
    ó izajás szava beteljesül
    ó ha velünk az úr ki ellenünk

őrá vár
  izraelnek gyermeke
  reád szállt az úr lelke
  ő lesz jákob öröke
téged hív
  júda minden pásztora
  virulj dávid városa
  csillag kél e világra

elküldé
  hajdan az úr angyalát
  így köszönti máriát
  józsef szűzi mátkáját
áldott légy
  minden asszonyok előtt
  ki méhében magzat nőtt
  igaz lész az úr előtt

ő jön a szánon

ő jön a szánon ő jön a szánon a szívem adom
néked ajánlom néked a távoli kereveten
égbeli tájon nincs soha nincs soha eledeled
ülsz a világon mennyei trónodon szekereden

nincs e világon gondod a búra a bajra ha
száll az igaz füst száll az igazra gonoszra de
kérlek a vártán légy velem ég ura még most
(gyenge a szívem nem zabolázta a város)
szűz lovaim még nem feledik ma a táltost

hold ül a tájon napnak ezüstje az égen az
úr keze int most kincseit szórja a szélben
vad haragunkat ő viszi űzi a háztól
dúlt hadainkért száll az imánk a parázsból

hull a tél haja

hull a tél haja kedvesem
csüng a kisded a kebleden
indulás nincs kegyelem
jaj nekem ó jaj nekem

merre út vezet nem tudom
otthonom jó otthonom
véd az úr az én pásztorom
izrael hazavár

számban út pora nincs kenyér
vág a szél foga csontig ér
száz vadász jön a gyermekér'
jaj a vér ó jaj a vér

százan űzik a gyermeket
százat ölnek ma egy helyett
retteg ám ama rettegett
nagy király heródes

számban út pora nem tudom
merre hív ma a pásztorom
merre nyájam mily földre ér
van remény ó van remény

vissza vissza a múltba
mózesünk csoda kútja
át a tengeren újra
ó egyiptom(a) vár

magnificat

... magnificat anima mea dominum
et exutavit spiritus meus in deo salutari meo
quia respexit humilitatem ancillae suae
ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes
quia fecit mihi magna qui potens est
et sanctum nomen eius (1 lukács 46-49)

salvare salvari
cantare cantari
ornare ornari

ó jöjj ó jöjj

ó jöjj ó jöjj kicsiny virág
téged szomjaz már a világ
téged óhajt a föld s az ég
űzd el lelkünk sötétségét

űzd el szívünk búját baját
a sátánnak csábítását
nincsen borunk nincs kenyerünk
égi mannád minden étkünk

nyíljék az ég harmatozván
üdvösséged reánk hozván
ne nyeljen el örök halál
üdvözítőnk ó jöjj el már

karácsonykor éjféltájban
megszületett akit vártam
megszületett isten fia
az ártatlan kis jézuska

gyerünk menjünk jászolához
boruljunk le a lábához
ébredj dudás ne aludjál
fényes az ég nem kell lámpás

földből lettünk

földből lettünk földdé válunk
földből élünk föld az ágyunk
el kell mennünk nincs mit tegyünk
halál mérgét be kell vennünk

föld a kenyér föld a ház is
föld a csupor föld a máz is
földből támad száz forrásvíz
belőle hajt a zöld ág is

küldte az úr szűz máriát
véle küldte ő szent fiát
küldte júda nagy földjére
a megszentelt betlehembe

küldtte nékünk hogy ne féljünk
a haláltól ne rettegjünk
bűnbánatra hogyha térünk
megbocsájtja minden vétkünk

bűneinket megbocsájtja
halál mérgét köddé váltja
bús szívünket vígasztalja
árva lelkünk gyógyítgatja

a föld szent föld ahol termett
megváltónk még kicsiny gyermek
értünk jött el a nagy földre
határokat eltörölte

mikor a messiás

mikor a messiás miköztünk lakozék
házról házra járván szállást koldulgaták

nagy hegyi tolvajhoz bátran kopogtaték
adj szállást adj szállást ahol megnyugodnék

adj szállást adj szállást látod majd meghalok
atyám házában majd rólad gondoskodok

nagy hegyi tolvaj őt nem könyörülé
korbácsos szolgákkal pusztába elűzé

akkor jézus krisztus vette tarisznyáját
még az út porát is jól lerázta mindjárt

a városba menvén tovább keresgéle
hátha igaz embert lel még ma egy éjre

jó vendégfogadós adjál nékem szállást
az isten kedvéért kínszenvedéséért

nem adhatok nem én ó te szegénylegény
vendégeim vannak csúfot űznek rajtad

menj el szegény legény szegény utasember
a város szélén él már csak igaz ember

adj szállást adj szállást veronika asszony
nincs aranyos pénzem nincs hol megnyugodnom

miért ne adnék én szegény utasember
van kicsiny házamban még számodra is hely

egyikben lefekhetsz másikban nyugodhatsz
tündöklő korona nékünk világolhatsz

hajda szélben

hajda szélben hajda havak alatt
nem tudom még merre vagy
fenn az égben napsütésben
engem mikor simogatsz
nem tudom még merre fut a kocsi
merre siklik a szán
nem tudom még szólj ha közeledik
menten eléd futok már

kósza emlék hullik a vakolat
mállik mindn rozsda már
benn a házban jó nagy ágyban
fekszem anyám oldalán
épp mesét mond merre fut a kocsi
merre siklik a szán
jó meleg van tűzfa recseg-ropog
gőzölög a tea már

messze-messze szállnak a madarak
kint a kert is télre vált
kis szobában körbe hárman
halkan kályha muzsikál
mindenünk van bár már ütött-kopott
este zsíros kenyér
ágnes mindig zongorázni akar
kéményen süvít a szél

és betoppan nagykarácsony hava
ég a gyertya is fenn a fán
benn a házban jó lakásban
végre együtt a család
jó anyám még mindig sürög-forog
mennyi meglepetés
én apával lenn az asztal alatt
ó de jó a nevetés