Bekecs Együttes / Bekecsalja - Marosmente

1. Balla Antal dalai Jobbágytelkéről

szép szivárvány koszorúzza az eget

(Jobbágytelke)

szép szivárvány koszorúzza az eget
egészen kimutattad hogy nem szeretsz
ha nem szeretsz nem tehetek én róla
nem lehetek sem tulipánt sem rózsa

zavaros a nyárád vize nem tiszta
rávezettem fakó lovam nem issza
hogy is inná mikor olyan zavaros
nem vagyok én véled babám szabados

két zsebkendőt adtam neked emlékbe
régi babám arról jussak eszedbe
ha elszakad a zsebkendő tudd meg azt
nem érek én sem több nyarat sem tavaszt

életemben csak egyszer voltam boldog
akkor is a két szememből könny hullott
sírtam azér örömömbe hogy szeretsz
bánatimba hogy az enyém nem lehetsz

úgy elmegyek mint egy szegény vándorló
kinek az élete elveszni való
rászállnék egy zöld leveles bokorra
fészket raknék hogy el ne felejts soha

édesanyám de szépen felneveltél
mikor engem két karodon rengettél
azt mondtad hogy jó leszek katonának
rabja lettem széles e nagy világnak

jobbágytelki piros párizs

(Jobbágytelke)

jobbágytelki piros párizs
hej piros az én rózsám is
szép az alma az ágtetőn
de százszor szebb a szeretőm csuhajja

szép a falu s a vidéke
dolgos kezű jámbor népe
szebb ott még a fűzfa ág is
mint máshol a gyöngyvirág is csuhajja

bekecs alatt van egy vályú
abból iszik háromszáz juh
én vagyok a víz merője
barna kislány szeretője csuhajja

ifijúságom telik el

ifijúságom telik el
azér a szívem hasad el
la-la...
ifijúság gyöngykoszorú
ki elveszti de szomorú
az anyád ragyogós csillaga

édesanyám rózsafája
én vagyok annak egy ága
la-la...
kihajlottam az utcára
leány legény bosszújára
la-la...

virágzik a cseresznyefa
szeben virít a rózsám arca
la-la...
rózsám arca télbe nyárba
legvirítóbb a határba
la-la...

ződ fuszulyka konkorodik

ződ fuszulyka konkorodik
balla anti házasodik
azt se tudja kit vegyen el
kondor marit repíti el

nézz ki anti ablakodon
ki sétál az udvarodon
kondor mari köntösösön
tied lesz az örökösön

addig megyek addig járok
míg szeretőre találok
ha szeretőre találok
soha meg se házasodok

én istenem minek élek

én istenem minek élek
ha a semmitől is félek
száraz levél megzörrenik
bennem a vér meghidegszik

el is mennék itt is ülnék
bánatimból kitérülnék
bánataim sokak nagyok
magam gyámoltalan vagyok

én istenem add megérnem
kit szerettem azzal élnem
mert hogyha azt meg nem adod
felakasztom én magamot

ha megérem jövendőmet

ha megérem jövendőmet
szántok a felső mezőbe
ej haj vetek búzát vetek árpát
közepébe piros rózsát

piros rózsa ne virágozz
értem babám ne várakozz
ej haj ha utánam várakozol
soha meg sem házasodol

szeg oldalán rozmaringszál
leányoké lesz menyország
ej haj mer a leány piros rózsa
kétszer nyílik az ablakba

szeg oldalán tövisbokor
legényeké lesz a bokor
ej haj mer a legény büdös gomba
kidobják a szemétdombra

2. olyan nap nem jő az égre

(keserves, Nyárádköszvényes)

olyan nap nem jő az égre
könyvem ne hulljon a földre
hull a földre hull előmbe
hull a gyászos kebelembe

jaj istenem sok búm után
adj egy kevés jót is immán
jaj istenem vígasztalj meg
hogy a búmban ne haljak meg

szerettelek rózsám nagyon
de már annak vége vagyon
aki miatt vége vagyon
isten annak jót ne adjon

tavaszi szél utat száraszt
minden madár társat választ
hát én magam kit válasszak
kire bokrétát akasszak

5. Csendesen folyó víz - (keserves és lassú, Nyárádköszvényes)

csendesen folyó víz

(keserves, Nyárádköszvényes)

csendesen folyó víz
télbe megaluszik
csendesen folyó víz
télbe megaluszik
télbe megaluszik
nyárba megmelegszik
jaj de az én szüvem
soha meg nem nyugszik

jobb volna ne volnék
vagy folyóvíz volnék
jobb volna ne volnék
vagy folyóvíz volnék
ha folyóvíz volnék
soha bút nem látnék
ha folyóvíz volnék
soha bút nem látnék

hegyeken s völgyeken
csergedezve járnék
hegyeken s völgyeken
csergedezve járnék
az lankás helyeken
lagymatagot mosnék
az lankás helyeken
lagymatagot mosnék

márkod felé homályba borult az ég

(lassú, Nyárádköszvényes)

márkod felé homályba borult az ég
már megbocsáss édes hazám marosszék

déltől fogva estig nyílik a rózsa
bár én eddig se szerettelek volna

még a búza ki se hányta a fejét
már az madár mind elhordta a szemét

kicsi madár ne hordd el a búzámat
ne szomorítsd meg az öreg anyámat

kicsi madár elhordtad a búzámat
megszomorítottad öreg anyámat

6. János-napi köszöntő (Magyaró)

jános-napi köszöntő

(Magyaró)

szerencsés jó estét ezennel kívánok
sok jános napokat a kedves családnak
mert amint tudják az a régi szokás
hogy a jános napján megtiszteljük egymást
komák és barátok jó kívánságait
én mondom el jánosnak itt
nagy hálaadással istenünk tiszteljük
hogy a jános napját megengedte élnünk
hogy az esztendőnek utolsó felében élünk
s nem vagyunk sírunk fenekében
örvendjünk hát mi is többet ne sóhajtsunk
és a jánosoknak sok örömet kívánjunk
kívánom istentől hogy az esztendőben
testi-lelki áldás legyen lépteinken
hogy völgy kert és mező hozzon ékességet
családi körünkbe csendes békességet
szívemből kívánom

szent jános aluszol-e már

(Magyaró)

szent jános aluszol-e már
neved napjára virradtál már
serkenj fel álmodból
és kelj fel ágyadból
mert tehozzád jöttünk
téged felkerestünk

virradj fel neved napjára
sok számos boldog órára
mit eddig kívántál
és úgy óhajtottál
most arra jutottál

kívánom isten éltessen
sok számos boldog éveken
szebbeket s jobbakat
és gazdagabbakat
szívemből kívánom

jános-napi vissza-köszöntő

(Magyaró)

viszonozza szívem a ti köszöntésetek
hogy jános napján ilyen szép számba megjelentetek
nevezetes nap az amelyen születtünk
mert akkor kezdődött világi életünk
de van nékem az életben még egy nevezetes napom
mikor jános napján együtt mulathatunk
áldjon meg az isten jobb szót nem mondhatok
keserű poharat sose kóstoljatok
jános napján nektek még egyet kívánok
éljetek sokáig szívemből kívánom

kelj föl jános ne aludjál

(Magyaró)

kelj föl jános ne aludjál
neved napjára virradtál
ma van jános neve napja
az úr jézus néki adta

fölkelt jános nem aluszik
velünk együtt vigadozik
jánosnak hát kívánjunk jót
hogy ne zárja bé a sírbolt

9. Egy pár tánc Vajdaszentiványból

az én babám lila szín szoknyája

(Vajdaszentivány)

az én babám lila szín szoknyája
rászállott a harmat az aljára
gyere rózsám szedd le a harmatot
a szívemről a nehéz búbánatot

az én babám karjai karjai
nem akar meghajlani hajlani
meg kell annak hajlani hajlani
ha meg akar ölelni csókolni

édesanyám sok szép szava

(Vajdaszentivány)

édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha
megfogadnám de már késő
hull a könnyem mint az eső

szeretném én azt megtudni
szabad-e másét szeretni
tudakoltam de nem szabad
így a szívem gyászba marad

én is árva te is árva
bújjunk egymás árnyékába
én is messze te is messze
jaj de sok a bánat közte

utca utca bánatutca

(Vajdaszentivány)

utca utca bánatutca
bánatkővel van kirakva
azt is az én rózsám rakta
hogy én sírva járjak rajta csuhajja

bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
szállj le bánat a szívemről a szívemről
keserűség a lelkemről csuhajja

szaszi@szepi.hu