bolt.piarista.hu

Nóták

    Egyebek

    diófából van a babámnak ágya

    (magyarszovát-mezőség)

    diófából van a babámnak ágya
    ha ráülök hajlik mind a négy lába
    régi babám tedd az ágyat tedd az ágyat a falig
    tied voltam tied leszek halálig
    
    édesanyám volt az oka mindennek
    mért nem adott engem a szeretőmnek
    adott volna engem oda engem oda csak annak
    kit a szívem kiválasztott magának
    
    de szeretnék az égen csillag lenni
    ott is csak a hajnalcsillaggal járni
    éjfél után megkerülném megkerülném az eget
    hogy tudjam meg hogy a babám kit szeret
    
    kimentem a selyemrétre kaszálni
    de nem tudtam én a szénát levágni
    mert nem látszott a sok sárga virágtól
    régi babám hogy búcsúzunk egymástól
    

    a múlt nyáron nem volt eső

    a múlt nyáron nem volt eső
    nem is termett jó legelő
    ajla-la...
    
    irigyeim sokan vannak
    mint a kutyák úgy ugatnak
    adok nekik víg napokat
    hogy ugassák ki magukat
    ajla-la...
    

    bujdosik az árva madár

    bujdosik az árva madár
    minden ???   száll
    hát az olyan árva mint én
    hogy ne bujdosódna szegény
    
    mennyi bánat keserűség
    még a testvér is ellenség
    
    besütött a nap sugára
    minden ember ablakára
    jaj istenem mi az oka
    az enyémre nem süt soha
    
    hull az eső szép csendesen
    fáj a szívem keservesen
    

    verjen meg az isten rózsám

    (mezőség)

    verjen meg az isten rózsám
    mert nem voltál igaz hozzám
    la la la...
    
    szomorítson meg az isten
    mikor semmi bajod nincsen
    la la la...
    
    verjen meg az isten rózsám
    mert nem voltál igaz hozzám
    la la la...
    
    szomorítson meg a halál
    mikor jó kedvedben talál
    la la la ...
    
    szomorítson meg az isten
    mikor semmi bajod nincsen
    szomorítson meg a halál
    mikor jó kedvedben talál
    
    verjen meg az isten rózsám
    mert nem voltál igaz hozzám
    la la la...
    
    szomorítson meg az isten
    mikor semmi bajod nincsen
    la la la...
    
    rózsám voltál de már nem vagy
    akié vagy azzal hervadj
    la la la...
    
    úgy hervadj el mint a rózsa
    eszembe ne jussál soha
    la la la...
    

    verjen meg az isten rózsám

    verjen meg az isten rózsám
    mért nem voltál igaz hozzám
    szomorítson meg az isten
    mikor semmi bajod sincsen
    
    verjen meg az isten rózsám
    mért nem voltál igaz hozzám
    szomorítson meg a halál
    mikor jókedvedben talál
    
    rózsám voltál de már nem vagy
    akié vagy azzal hervadj
    úgy hervadj el mint a rózsa
    eszembe se jussál soha
    

    huszárnak soroztak

    huszárnak soroztak rossz bakancsot adtak
    verje meg az isten de megbúsítottak
    
    kértem a kapitányt adjon egy paripát
    jól gondját viselem nem kap benne hibát
    
    ez lesz jó ez lesz jó ez a sárga csikó
    ebből lesz ebből lesz igazi huszárló
    
    föl is van nyergelve föl is kantározva
    csak a jóisten tudja mikor jövünk haza
    

    kocsmárosné szép csárdásné

    (dél-alföld)

    kocsmárosné szép csárdásné de hamis a kutyája
    nem jöttem én nem jöttem én lopni az udvarába
    hanem azért jöttem az udvarába
    babám hangját rózsám szavát hallottam a csárdában
    
    kocsmárosné szép csárdásné de savanyú a bora
    olyan mint a olyan mint a valóságos vadalma
    kocsmárosné cukrozza meg a borát
    adja nékem feleségül a legszebbik leányát
    

    amott amott a kocsmában

    (dél-alföld)

    amott amott a kocsmában jó bort mérnek
    gyerünk kedves komámasszony igyunk egyet
    jaj de fáj a gyomorom meghalok ha nem iszom
    komámasszony
    
    ördög bújjon komámasszony gigájába
    minek iszik olyan sokat a kocsmában
    hej bemennék de megver az lesz nékem jó reggel
    komámasszony
    
    pedig ha a kocsmába kell érte menni
    négy-öt pint bort magam is csak szoktam inni
    hej négy-öt-hat icce bor leszivárog mindenkor
    komámasszony
    

    sej-haj szép a páva

    (dél-alföld)

    sej-haj szép a páva mer aranyos a tolla
    most vagyok a szeretőmmel haragba
    azt is tudom mért van az ő haragja
    sej-haj édesanyja gazdagabbat akarna
    
    sej-haj nincsen kedvem mer' elvitte a gólya
    mer ott jártam ahol nem kellett volna
    gólyamadár hozd vissza a kedvemet
    sej-haj kedvem után a régi szeretőmet
    
    sej haj rétest ettem megégette a számat
    más öleli az én kedves babámat
    más öleli másnak ül az ölébe
    sej haj más kacsingat világoskék szemébe
    
    sej haj életemnek a legszebbik korába'
    voltam summás a hegyesi tanyába'
    vessen lángot Mezőhegyes kellős közepe
    sej haj csak még egyszer kimehessek belőle
    

    udvaromon aranyvályú aranykút

    udvaromon aranyvályú aranykút
    abból iszik aranykakas aranytyúk
    aranykakas mind azt kukorékolja
    a szeretőm kolozsváron katona
    
    udvaromon hármat fordul a kocsi
    édesanyám a kapuját nyissa ki
    hozza ki a behívólevelemet
    kolozsváron nem tudják a nevemet
    
    dombon van a kolozsvári kaszárnya
    akármerről fújja a szél találja
    fújja a szél a kaszárnya tetejét
    de sok kislány siratja a kedvesét
    
    három kislány kimegy a temetőbe
    mind a három letérdepel a földre
    egy közülük felsóhajt a nagy égre
    mért is lettem katona szeretője
    
    borsa felől jön egy fekete felhő
    siess kislány mert megver a nagy idő
    nem sietek kapok én még szeretőt
    arra kérem a jóságos teremtőt
    

    eltörött a mázas csésze

    (dél-alföld)

    eltörött a mázas csésze
    ángyom asszony megver érte
    ne bántson kend ángyom asszony
    van még több is a piacon
    
    ángyom asszony kutyát lopott
    nekem abból dudát csináltatott
    süsse meg kend ángyom asszony
    hisz még morog mikor fúvom
    

    én vagyok a vármegye gulyása

    (dél-alföld)

    én vagyok a vármegye gulyása
    a gulyámat hét bojtár hajhássza
    hét bojtárnak vagyok fejedelme
    úgy tisztelnek számadó kigyelme
    
    ha látom a förgeteg elejét
    felütöm a süvegem elejét
    csak úgy lesem az időt alóla
    még a jég is visszapattog róla
    

    a szegedi halastó halastó

    (dél-alföld)

    a szegedi halastó halastó
    beleestem kocsistul lovastól
    jaj istenem ki vesz ki sej-haj ki vesz ki
    sajnál-e még engemet valaki
    
    a szegedi híd alatt híd alatt
    lányok sütik a halat a halat
    fehér tányérra rakják sej-haj rárakják
    a legénynek úgy adják úgy adják
    

    piros kancsó piros bor

    (kalotaszeg)

    piros kancsó piros bor
    mindjárt rám kerül a sor
    iszom a bort ölelem a babámat
    őt szeretem nem az édesanyámat
    
    nincsen pénzem de majd lesz
    mikor pesten vásár lesz
    eladom a feleségem szoknyáját
    még az éjjel elmulatom az árát
    
    nékem olyan ember kell
    ha beteg is keljen fel
    hozzon vizet rakjon tüzet vágjon fát
    páros csókkal várja haza asszonyát
    
    nekem olyan asszony kell
    ha beteg is keljen fel
    keljen fel és főzze meg a vacsorát
    vacsorával várja haza az urát
    

    piros kancsó piros bor

    piros kancsó piros bor
    mindjárt rám kerül a sor
    iszom a bort ölelem a babámat
    a mindenét ennek a bús világnak
    
    ha szegény vagy szegény vagy
    fűnek-fának adós vagy
    eladom a fejem alól a párnát
    még az éjjel elmulatom az árát
    
    ihatnám én de nincs mit
    borért küldnék de nincs kit
    beteg az én édes kedves galambom
    mégis elmegy piros borért ha mondom
    

    zavaros a tisza

    zavaros a tisza nem akar tikkadni
    az a híres bogár imre által akar menni
    
    által akar menni csikót akar lopni
    kecskeméti zöld vásárra pénzt akar csinálni
    
    pénzt akar csinálni bölcsőt akar venni
    azt a híres duli marcsát el akarja venni
    
    kocsmárosné hallja van-e vacsorája
    van vacsorám paprikáshús vendégek számára
    
    kocsmárosné hallja száz icce bort adna
    megkínálnám a vármegyét hogy ne lennék rabja
    
    huncut a vármegye nem iszik belőle
    az a híres bogár imre most van a kezébe
    
    láncot a zsiványnak kezére lábára
    duli marcsa a babáját már hiába várja
    
    nézz ki marcsa nézz ki ablakod firhangján
    ott kísérik bogár imrét aranyszín paripán
    
    arany a kantárja ezüst a zablája
    az a híres bogár imre annak a gazdája
    
    harangoznak délre fél tizenkettőre
    most kísérik bogár imrét a vesztőhelyére
    
    elapadt a tisza csak a sara maradt
    meghótt szegény bogár imre csak a híre maradt
    

    kőrösfői kertek alatt

    kőrösfői kertek alatt
    három kislány zabot arat
    sej-haj zabot arat a lovának
    szeretőt keres magának
    
    mondd meg babám vagy üzend meg
    mért haragudtál rám úgy meg
    sej-haj nem üzenem nem is mondom
    mert én terád nem haragszom
    

    ihajla ezt a kislányt

    ihajla ezt a kislányt nem az anyja nevelte
    ihajla az erdőben a vadgalamb költötte
    nem kell neki édesanyja cifra selyem dunyhája
    ihajla betakarja szeretője subája
    
    ihajla sárga virág ha leszakítanálak
    ihajla mit mondanál kisangyalom ha elhagynálak
    mit mondanék kisangyalom nem mondanék egyebet
    ihajla a jó isten borítsa rád az eget
    

    erdő erdő kerek erdő

    erdő erdő kerek erdő
    de szép madár lakja kettő
    kék a lába zöld a szárnya
    piros a rózsám orcája
    
    olyan mint a piros vér
    tőlem gyakran csókot kér
    de én bizony nem adok
    inkább jól megátkozom
    
    kilenc fia néma legyen
    a tizedik leány legyen
    az is olyan csalfa legyen
    ország-világ híre legyen
    
    kinek nincsen szeretője
    menjen ki a nagyerdőre
    írja fel egy falevélre
    néki nincsen szeretője
    
    kinek nem jó itt lenn lakni
    menjen menyországba lakni
    építsen az égre házat
    ott nem éri semmi bánat
    
    építsen az ég szélére
    ott nem éri semmiféle
    építsen az égre házat
    ott nem éri semmi bánat
    
    szeress rózsám csak nézd meg kit
    mer' a szerelem elvakít
    engemet is elvakított
    örökre megszomorított
    
    olyan furcsa kedvem vagyon
    a szőkét szeretem nagyon
    a barna sem ellenségem
    most is ő a feleségem
    
    bonchidai sűrű berek
    ott terem az igaz gyerek
    ott termettem én magam is
    az én kedves galambom is
    
    hasadj meg föld rejts el engem
    ne engedd hogy reggelt érjek
    mert engemet minden reggel
    csak a búbánat serkent fel
    
    ágas bogas sűrű cserfa
    nem láttam a rózsám még ma
    meg se látom vasárnapig
    megszakad a szívem addig
    
    a felszegi magas torony
    beleakadt az ostorom
    akaszd ki kedves galambom
    halvány orcádat csókolom
    
    egek egek bús fellegek
    szánjatok meg ne halljak meg
    szánjatok meg ne halljak meg
    hogy a búval ne vesszek el
    

    engem anyám megátkozott

    (szék)

    engem anyám megátkozott
    engem anyám megátkozott
    mikor a világra hozott csuhajja
    hogy a lábam meg ne álljon meg ne álljon
    mind idegen földön járjon csuhajja
    
    idegen földön jártamban
    idegen földön jártamban
    jutott nékem a bánatból csuhajja
    jutott jut is amíg élek amíg élek
    amíg bennem zeng a lélek csuhajja
    
    napkeletről fordult a szél
    megzördült a diólevél
    hát te babám hová lettél
    hogy az este el nem jöttél
    kapud előtt úgy elfogott valami
    fáj a szívem ki sem tudom mondani
    
    ott is sírok hol nem látnak
    hol az egek engem szánnak
    
    nincsen hibád nincsen nagy
    csak annyi hogy szegény vagy de szegény vagy
    
    ha a kislány gatyát mos
    ha a kislány gatyát mos
    akkor bizony nem álmos de nem álmos
    nézi-nézi gondolkodik felőle
    hova lett a csingilingi belőle
    

    tavaszi szél

    (moldva)

    tavasz szél vizet áraszt virágom virágom
    tavasz szél vizet áraszt virágom virágom
    
    minden madár társat választ
    minden madár társat választ
    
    hát én immár kit válasszak
    te ingemet s én tégedet
    
    én es árva te es árva
    hulljunk egymás árnyékába
    
    jó szeretni de titkosan
    nem mindétig világoson
    
    aki világoson szeret
    azt megszólják az emberek
    
    sok sötétbe sok sárba
    sokat jártam hiába
    
    két pár csizmát elszaggattam
    mégis tőled elmaradtam
    
    ha elhagysz is járj békével
    szerencsétlen békességgel
    
    kidűl e fa mozdítástól
    testvér megválunk egymástól
    

    azt gondolod babám bánom

    (rábaköz)

    azt gondolod babám bánom
    hogy tetőled el kell válnom
    énelőttem babám az csak álom
    nem magad vagy a világon
    
    lefelé folyik a tisza
    sose kanyarodik vissza
    rajta úszik a babám csókja
    ha sajnálja vegye vissza
    
    most van a nap lemenőben
    kimegyek a temetőbe
    megkérdezem a fényes holdvilágot
    nem-e látta a babámot
    
    a holdvilág is azt mondja
    el van a szeretőm zárva
    el van zárva a fényes holdvilágtól
    mint a legény a leánytól
    

    sej aranyos bözsikém

    (rábaköz)

    sej aranyos bözsikém hány esztendős lehettél
    mikor engem szeretgetni elkezdtél
    tizenkilenc háromnegyed meg egy fél
    illenformán bözsikém húsznál is több lehettél
    
    ha elmegyek bözsikém egerszegre huszárnak
    eljössz vélem jó leszel szobalánynak
    járok hozzád éppeg úgy mint azelőtt
    ketten töltjük bözsikém el a három esztendőt
    
    sej aranyos bözsikém ki fog engem siratni
    ki fog az én koporsómra borulni
    koporsómnak sem fedele sem lába
    illenformán bözsikém megyek a másvilágra
    

    csinom palkó csinom jankó

    csinom palkó csinom jankó csontos karabélyom
    szép selymes lódingom dali pár pisztolyom
    nosza rajta jó katonák igyunk egészséggel
    menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével
    
    ne bánkódjék senki köztünk menjünk az alföldre
    megrontatik kezünk által az labanc ereje
    szabad nekünk jó katonák tisza-duna közi
    labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi
    
    darulábú szarkaorrú nyomorult ellenség
    fut előttünk retteg tőlünk nyomorult nemzetség
    görbe hátú mert lenyomta füstös muskétálya
    elfárasztott elbágyasztott dióverő pózna
    
    a jó vitéz kurucnak van jó dolománya
    sarkantyús csizmája futó paripája
    És a gyalog jó kurucnak van frissen járása
    mint a szárnya pelágusnak van sebes futása
    

    mikor mentem mikor mentem szentgyörgy felé

    mikor mentem mikor mentem szentgyörgy felé
    fánkot süttek fánkot süttek a menyecskék
    nem adtatok tyuhaj egy darabot
    szakadjon meg a nyakatok
    

    amott van egy kis ház

    amott van egy kis ház
    sárgára meszelve
    abban van egy kerek asztal
    ej de gyásszal leterítve
    
    azon van egy pohár
    tele van méreggel
    aki abba beleiszik
    ej de bánatos a szíve
    
    amott jön egy kislány
    az ivott belőle
    kilátszik a két szeméből
    ej de bánatos a szíve
    
    istenem istenem
    vajon mi lelet engem
    három mérő piros szalag
    ej de nem ér körül engem
    
    még a múlt hónapban
    csak egy felet vettem
    vékony karcsú derekamra
    ej de páros csukrot köttem
    

    vaskalaton esik az eső

    vaskalaton esik az eső
    jaj istenem nem lesz jó idő
    elsárosodik a topánkám
    megver engem az édesanyám
    
    erre gyere erre nincsen sár
    az ajtómon semmiféle zár
    mert minálunk fából a kilincs
    jaj istenem még szeretőm sincs