porondos víz martján porondos víz martján felnőtt liliomszál felnőtt liliomszál nem szereti helyét el akar bujdosni ki kell onnan venni s új helybe kell tenni új helybe kőkertbe szemem elejébe ha megfoganik nekem szerencsémre nekem szerencsére s másnak bosszújára nekem szerencsére s másnak bosszújára
törvényszéken rólam ítélkeznek de nem engedek a vármegyének én életbe nem adom meg magam a csendőrök hajtsák le a lovamat a lovamat nem annyira bánom csak a rajta lévő sok szerszámom cifra szűröm lóra van terítve a zsebében pisztolyom megtöltve szentmártonon volt az én lakásom erdő-mező volt az én szállásom vigyázz csendőr ne keress engemet mert a kutyák isszák meg véredet
három csillag jár az égen három szeretőm volt nékem egyik szőke másik barna a harmadik aranyalma áldd meg isten azt az utcát kibe az én rózsám sétál kirakatom gyémántkővel nézzen belé este-reggel verd meg isten azt az utcát kiben az irigyem sétál kirakatom beretvával essen belé orcájával
bőg a bárány az erdőben sír a kislány a kertjében siratja a koszorúját elhullatta a virágját ne sirasd a koszorúdat mer én néked kötök újat köthetsz babám százezeret mégsem leszek leány többet édesanyám ne sirasson elveszíttem a lányságom mert mind leány nem lehetek páros életet kell éljek
vágják az erdei utat viszik a magyar fiúkat állj meg rózsám kérdjelek meg ha elvisznek hol kaplak meg galícia közepébe van egy kaszárnya építve oda viszik szegényeket szegény magyar legényeket úgy elviszik szegényeket mint a szél a leveleket úgy elviszik arra helyre hol a föld vérrel van festve úgy elviszik napnyugatra de nem a nyugodalomra úgy elviszik napkeletre de nem az engedelemre kihajolnak az ablakon rózsa nyílik csákójukon rózsa nyílik szegfű hajlik az én rózsám szava hallik mit érek én a szavával nem beszélhetek magával mit érek ha szavát hallom ha őkelmét nem láthatom öltözz meg szürke ruhába mennek a csata zajába kit a golyó kit a dárda kit éles kard összevágja
istenem istenem s vajon mi lelt engem három mérő piros szalag ej de nem ér körül engem még a múlt hónapban csak egy felet vettem s vékon karcsú derekamon ej de páros csukrot köttem
túl a vízen van egy malom bánatot őrölnek azon s nekem is van egy bánatom odaviszem s lejártatom aj-ra-ra... s iszom a bort s a pálinkát úgy verem a szívem búját s igyál lelkem hagyj nekem is szomjan meg kell haljak úgy is aj-ra-ra... s megigyuk a hegynek levit s dicsérjük a jézus nevit s aj istenem adj kegyelmet sok gyermekben jövedelmet aj-ra-ra...
árva az a madár kinek párja nincsen én es árva vagyok jaj de nekem sincsen sír az egyik szemem sír a másik es sírjon mind a kettő mint a záporeső adta volna isten ne láttalak volna híremet híreddel nem hírezték volna
ó istenem mit csináljak elmenjek-é vaj megálljak ha elmész is járj békével rólam ne feledkezzél el jaj istenem teremtettél egy víg órát nem rendeltél jaj istenem add nekem de igazán szeretem hogyha nekem nem adod jaj istenem meghalok
túl a vízen veres virág szeretőmet ??? bírják én is bírom a másokét így fizetek meg azokért én is bírom a másokét így fizetek meg azokért csuhajja rég megmondtam bús gerlice ne rakj fészket az útszélre mert az úton sokan járnak kis fészkedre rátalálnak rakjál fészket az erdőbe az erdőnek sűrűjébe csuhajja sírjál rózsám mert búsulok tőled búcsúzni akarok búcsúzásom nem lesz hosszú két szóból áll de szomorú csuhajja megengedd gyergyói határ mer én tőlem zöld lehetsz rám mert én többé nem tapodlak még meg sem is látogatlak csuhajja
mikor csíkból kiindultam fényem is volt nem búsultam s határimat meghaladtam fényem nem volt úgy búsultam s idegen földre mert hazámba nem élnettem s búsul e madár az ágon s én is idegen országon s idegenség idegenség s mind megetted e lelkemet s láncra köttetted szívemet ...
most sáncolják a temetőt ültetnek belé egy szegfűt nem szegfűt mer majorannát három árva édesanyját jaj istenem merre menjek a társammal szembe menjek s letörött a kökény ága itt maradt a három árva csütörtökön virradóra ültem a bánat-hajóra onnét ki sem szállok soha onnét ki sem szállok soha négy szál deszka rideg házam zörgő forgács nyugvó ágyam sok rút férgek vívnak értem osztozkodnak a testemen ábrahám kebeledbe helyezz szegény lelkem ott örvendezz
istenem országon hol lesz a halálom erdőn-e vagy mezőn vagy pedig tengeren ha erdőn meghalok ki temet el engem s ha tengereken ki sirat meg engem a tenger nagy habja a szemfödelem lesz a tenger zúgása a harangszóm is lesz haj keserű kenyér a katona kenyér véres a karéja megfesti piros vér a bele nem puha mer kemény mint a kő nem patyolat fehér mer barnán sötétlő nem puha mer földjét kenyér kard szántotta barna mer tésztáját hulló könny áztatta
(moldva)
ó szent istván dicsértessél menny és földön tiszteltessél de főképpen nálunk ma mint országunk istápja kérünk mint apostolunkat és az első királyunkat szent istván nézz mennyből le a szép magyar népekre sok sánta vette járását sok vak nyerte meg látását némák kezdtek szólani siketek es hallani kérünk mint apostolunkat és az első királyunkat szent istván nézz mennyből le tekints magyar népedre