bolt.piarista.hu

Nóták

    Gajdos / Amerre én járok...

    1. 1848-ba

    (csíkrákos)

    ezernyolcszáznegyvennyolcba
    el kell menni háborúba
    ha úgy vagyon cédulázva
    hogy elveszek a csatába
    
    azt is tudom nem én kezdem
    tudom nem is én végezem
    most is halnak és születnek
    nem lesz vége az életnek
    
    keljetek fel rákócziak
    ti ha láttok igaz fiat
    lássátok meg nagy romlását
    magyar hazánk pusztulását
    
    szép meghalni a hazáért
    virtust tenni a nemzetért
    fölkelni a szabadságért
    ontani a jó magyar vért
    

    4. ez a kis lészped

    (moldva)

    ez a kis lészped nem jó helyen van
    mer a templom a közepibe van
    köröskörül arany csipke
    rászállott egy bús gerlice
    
    megmondtam vót te bús gerlice
    ne rakj fészket az útszélre
    mert az úton sokan járnak
    kis fészkedre reja találnak
    
    ne sírj ne sírj te bús gerlice
    visszajő a te párod ide
    nem kell nékem a senki párja
    ha az enyim el van zárva
    
    el van zárva a vaszár alá
    büszke román király fegyvere alá
    nincsen olyan aki kizárja
    ki a babám megszabadítsa
    
    szabadulnék babám ej de nem lehet
    ki kell tőtsem s a három évet
    egyet töltök a hazámért
    kettőt a régi babámért
    egyet töltök a hazámért
    kettőt a régi babámért
    

    5. ha folyóvíz volnék

    ha folyóvíz volnék
    bánatot nem tudnék
    hegyek völgyek között
    zengedezve járnék
    
    kaszáló réteken
    virágot gyűjtenék
    az én kedvesimnek
    szép bokrétát kötnék
    
    leányok felszednék
    bokrétába kötnék
    az ő kedvesiknek
    kalapjukba tűznék
    

    5. elment messze az én párom

    elment messze az én párom
    szerencsés utakon járjon
    csendes folyóvizet igyék
    ott is rólam gondolkozzék
    
    elmém bolyong mint a felhő
    hull a könnyem mint az eső
    árkot mosott az orcámba
    mint a zápor az utcára
    
    bárcsak én addig ne sírnék
    míg egy levelecskét írnék
    s azt az erdőn túl küldhetném
    szép szeretőm tiszteltetném
    
    reszket pennám nem írhatok
    sír a szemem nem láthatok
    olyan bánat a szívemen
    hogy meghajlik az egeken
    
    ha az egek meg nem szánnak
    könnyhullásim meg nem állnak
    egek egek szánjatok meg
    könnyhullásim álljatok meg
    
    elment messze az én párom
    szerencsés utakon járjon
    csendes folyóvizet igyék
    ott is rólam gondolkozzék
    
    visszatérte könnyű legyen
    az ösvénye rózsa legyen
    puha moha a párnája
    rólam legyen álmodása
    

    7. három árva

    (moldva)

    kaszálómba van egy nyárfa
    s az alatt ül három árva
    s az alatt ül három árva
    mind a három talpig gyászba
    
    merre mentek három árva
    merre mentek három árva
    elindultunk hosszú útra
    hosszú útra szolgálatra
    
    vágok nektek aranyvesszőt
    csapjátok meg a temetőt
    keljen keljen édesanyám
    mert elszakadt a gyászruhám
    
    nem kelhetek édes fiam
    mert béfogott a föld moha
    vegye elő záros kulcsát
    kulcsolja ki koporsóját
    
    csókoljuk meg kezit lábát
    s amellett a két orcáját
    csókoljuk meg kezit lábát
    s amellett a két orcáját
    
    fiam fiam édes fiam
    menjetek el tik mán haza
    vagyon néktek mostohátok
    ki gondot viseljen rátok
    
    vagyon apánk de ostoba
    anyánk es van de mostoha
    mikor fejünket fésüli
    gyenge hajunk mind kitépi
    
    panaszkodjunk idegenynek
    s az megmondja mindenkinek
    panaszkodjunk fűnek-fának
    tudtával adja világnak
    

    8. zörög az akácfalevél

    zörög az akácfa levél
    mer északról fújja a szél
    ugyan babám hová lettél
    már két este el nem jöttél
    
    jöttem volna nem lehetett
    mer az eső nagyon esett
    mer az eső nagyon esett
    édesanyám nem eresztett
    
    úgy ég a tűz ha tesznek rá
    szól a világ mit hajtok rá
    én is teszek hadd lobogjon
    kutya világ hadd ugasson
    

    9. amerre én járok

    amerre én járok még a fák is sírnak
    gyenge ágairól zöld levelek hullnak
    hulljatok levelek rejtsetek el engem
    
    azt hallottam rózsám nem akarsz szeretni
    velem egy faluban nem is akarsz lakni
    szeretném megtudni merre mész bujdosni
    
    amerre én járok még a fák is sírnak
    gyenge ágairól zöld levelek hullnak
    hulljatok levelek rejtsetek el engem
    
    elment az én rózsám itt hagyott engemet
    elvitte magával minden jó kedvemet
    hozd vissza istenem az én édesemet
    
    szerelem szerelem átkozott szerelem
    mért nem termettél meg minden fa tetejen
    

    11. bort iszom én

    bort iszom én nem pálinkát

    (somogy)

    bort iszom én nem pálinkát
    asszonyt szeretek én nem lányt
    asszony tudja a reglamát
    maga hajtja fel a szoknyát
    
    kis pej lovam az út mellett
    mind lelegelte a füvet
    fogva esett a gazdája
    nincs ki gondot visel rája
    
    kis pej lovam rúgd föl a port
    ne nézz árkot ne nézz bokrot
    mire a nap nyugvóra száll
    ott legyünk a galambomnál
    

    szapulnak az asszonyok

    (somogy)

    szapulnak az asszonyok
    hogy én mindig bort iszok
    iszom is kedvemre
    váljék egészségemre
    
    pali bátyám ember kend
    nohát akkor igyék kend
    billegjünk ballagjunk
    meg-megálljunk itassunk
    
    haragszik a gazda
    hogy mi itt mulatunk
    sej vigye el a házát
    de mink itt maradunk
    
    vasárnap mulatunk
    hétfőn aludjunk
    sej kedden lefeküdjünk
    szeredán mosdózzunk
    
    csütörtökön együnk
    pénteken elmegyünk
    sej szombaton kérdezzük
    hogy mostan mit tegyünk
    
    bárcsak mindig így lenne
    ennek vége ne lenne
    a somogyi legényeknek
    de kedvére lenne
    

    12. galga-menti katonadalok

    mikor megy a legény októberbe katonának

    (galga-mente - mars)

    mikor megy a legény októberbe katonának
    azt mondja a lyánynak szíved oda ne add másnak
    mer az árva szívem a tieddel van egybe zárva
    ha odaadod másnak szívem meghasad utánad
    
    mikor megy a legény szombat este el a lyányhoz
    azt mondja a lánynak gyere velem el a bálba
    nem megyek nem megyek mer sűrű eső esik le a fődre
    sáros lesz a cipőm megver a jó anyám érte
    

    anyám anyám édes kedves anyám

    (galga-mente - csárdás)

    anyám anyám édes kedves anyám
    de szomorú vasárnap délután
    házunk előtt szépen muzsikálnak
    engem pedig visznek katonának
    
    ne vigyenek engem katonának
    meghasad a szíve a babámnak
    meghasad a babám gyenge szíve
    ha engemet elrabolnak tőle
    

    vékony a nád lehajlik a földre

    (galga-mente - bukós)

    vékony a nád lehajlik a fődre
    sír a babám elhallik messzire
    elhallik 3:30
    megszabadulok babám nem sokára
    
    megszabadulok meg is házasodok
    azt veszek el akit én akarok
    elveszem a falu legszebb lyányát
    kivel töltöttem el sok éjszakát
    

    verje meg az isten azt az édesanyát

    (galga-mente - katonakísérő)

    verje meg az isten azt az édesanyát
    aki katonának neveli a fiát
    húsz évig neveli világ pompájára
    húsz év után pedig öltözteti gyászba
    
    fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem
    az édesanyámtól végbúcsúmat veszem
    ne félj édesanyám tekint az isten rám
    ellenség kezébe nem adja a hazát