Jelenlegi hely

Nóták

Gajdos / Amerre én járok...

1. 1848-ba

(csíkrákos)

ezernyolcszáznegyvennyolcba
el kell menni háborúba
ha úgy vagyon cédulázva
hogy elveszek a csatába

azt is tudom nem én kezdem
tudom nem is én végezem
most is halnak és születnek
nem lesz vége az életnek

keljetek fel rákócziak
ti ha láttok igaz fiat
lássátok meg nagy romlását
magyar hazánk pusztulását

szép meghalni a hazáért
virtust tenni a nemzetért
fölkelni a szabadságért
ontani a jó magyar vért

4. ez a kis lészped

(moldva)

ez a kis lészped nem jó helyen van
mer a templom a közepibe van
köröskörül arany csipke
rászállott egy bús gerlice

megmondtam vót te bús gerlice
ne rakj fészket az útszélre
mert az úton sokan járnak
kis fészkedre reja találnak

ne sírj ne sírj te bús gerlice
visszajő a te párod ide
nem kell nékem a senki párja
ha az enyim el van zárva

el van zárva a vaszár alá
büszke román király fegyvere alá
nincsen olyan aki kizárja
ki a babám megszabadítsa

szabadulnék babám ej de nem lehet
ki kell tőtsem s a három évet
egyet töltök a hazámért
kettőt a régi babámért
egyet töltök a hazámért
kettőt a régi babámért

5. ha folyóvíz volnék

ha folyóvíz volnék
bánatot nem tudnék
hegyek völgyek között
zengedezve járnék

kaszáló réteken
virágot gyűjtenék
az én kedvesimnek
szép bokrétát kötnék

leányok felszednék
bokrétába kötnék
az ő kedvesiknek
kalapjukba tűznék

5. elment messze az én párom

elment messze az én párom
szerencsés utakon járjon
csendes folyóvizet igyék
ott is rólam gondolkozzék

elmém bolyong mint a felhő
hull a könnyem mint az eső
árkot mosott az orcámba
mint a zápor az utcára

bárcsak én addig ne sírnék
míg egy levelecskét írnék
s azt az erdőn túl küldhetném
szép szeretőm tiszteltetném

reszket pennám nem írhatok
sír a szemem nem láthatok
olyan bánat a szívemen
hogy meghajlik az egeken

ha az egek meg nem szánnak
könnyhullásim meg nem állnak
egek egek szánjatok meg
könnyhullásim álljatok meg

elment messze az én párom
szerencsés utakon járjon
csendes folyóvizet igyék
ott is rólam gondolkozzék

visszatérte könnyű legyen
az ösvénye rózsa legyen
puha moha a párnája
rólam legyen álmodása

7. három árva

(moldva)

kaszálómba van egy nyárfa
s az alatt ül három árva
s az alatt ül három árva
mind a három talpig gyászba

merre mentek három árva
merre mentek három árva
elindultunk hosszú útra
hosszú útra szolgálatra

vágok nektek aranyvesszőt
csapjátok meg a temetőt
keljen keljen édesanyám
mert elszakadt a gyászruhám

nem kelhetek édes fiam
mert béfogott a föld moha
vegye elő záros kulcsát
kulcsolja ki koporsóját

csókoljuk meg kezit lábát
s amellett a két orcáját
csókoljuk meg kezit lábát
s amellett a két orcáját

fiam fiam édes fiam
menjetek el tik mán haza
vagyon néktek mostohátok
ki gondot viseljen rátok

vagyon apánk de ostoba
anyánk es van de mostoha
mikor fejünket fésüli
gyenge hajunk mind kitépi

panaszkodjunk idegenynek
s az megmondja mindenkinek
panaszkodjunk fűnek-fának
tudtával adja világnak

8. zörög az akácfalevél

zörög az akácfa levél
mer északról fújja a szél
ugyan babám hová lettél
már két este el nem jöttél

jöttem volna nem lehetett
mer az eső nagyon esett
mer az eső nagyon esett
édesanyám nem eresztett

úgy ég a tűz ha tesznek rá
szól a világ mit hajtok rá
én is teszek hadd lobogjon
kutya világ hadd ugasson

9. amerre én járok

amerre én járok még a fák is sírnak
gyenge ágairól zöld levelek hullnak
hulljatok levelek rejtsetek el engem

azt hallottam rózsám nem akarsz szeretni
velem egy faluban nem is akarsz lakni
szeretném megtudni merre mész bujdosni

amerre én járok még a fák is sírnak
gyenge ágairól zöld levelek hullnak
hulljatok levelek rejtsetek el engem

elment az én rózsám itt hagyott engemet
elvitte magával minden jó kedvemet
hozd vissza istenem az én édesemet

szerelem szerelem átkozott szerelem
mért nem termettél meg minden fa tetejen

11. bort iszom én

bort iszom én nem pálinkát

(somogy)

bort iszom én nem pálinkát
asszonyt szeretek én nem lányt
asszony tudja a reglamát
maga hajtja fel a szoknyát

kis pej lovam az út mellett
mind lelegelte a füvet
fogva esett a gazdája
nincs ki gondot visel rája

kis pej lovam rúgd föl a port
ne nézz árkot ne nézz bokrot
mire a nap nyugvóra száll
ott legyünk a galambomnál

szapulnak az asszonyok

(somogy)

szapulnak az asszonyok
hogy én mindig bort iszok
iszom is kedvemre
váljék egészségemre

pali bátyám ember kend
nohát akkor igyék kend
billegjünk ballagjunk
meg-megálljunk itassunk

haragszik a gazda
hogy mi itt mulatunk
sej vigye el a házát
de mink itt maradunk

vasárnap mulatunk
hétfőn aludjunk
sej kedden lefeküdjünk
szeredán mosdózzunk

csütörtökön együnk
pénteken elmegyünk
sej szombaton kérdezzük
hogy mostan mit tegyünk

bárcsak mindig így lenne
ennek vége ne lenne
a somogyi legényeknek
de kedvére lenne

12. galga-menti katonadalok

mikor megy a legény októberbe katonának

(galga-mente - mars)

mikor megy a legény októberbe katonának
azt mondja a lyánynak szíved oda ne add másnak
mer az árva szívem a tieddel van egybe zárva
ha odaadod másnak szívem meghasad utánad

mikor megy a legény szombat este el a lyányhoz
azt mondja a lánynak gyere velem el a bálba
nem megyek nem megyek mer sűrű eső esik le a fődre
sáros lesz a cipőm megver a jó anyám érte

anyám anyám édes kedves anyám

(galga-mente - csárdás)

anyám anyám édes kedves anyám
de szomorú vasárnap délután
házunk előtt szépen muzsikálnak
engem pedig visznek katonának

ne vigyenek engem katonának
meghasad a szíve a babámnak
meghasad a babám gyenge szíve
ha engemet elrabolnak tőle

vékony a nád lehajlik a földre

(galga-mente - bukós)

vékony a nád lehajlik a fődre
sír a babám elhallik messzire
elhallik 3:30
megszabadulok babám nem sokára

megszabadulok meg is házasodok
azt veszek el akit én akarok
elveszem a falu legszebb lyányát
kivel töltöttem el sok éjszakát

verje meg az isten azt az édesanyát

(galga-mente - katonakísérő)

verje meg az isten azt az édesanyát
aki katonának neveli a fiát
húsz évig neveli világ pompájára
húsz év után pedig öltözteti gyászba

fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem
az édesanyámtól végbúcsúmat veszem
ne félj édesanyám tekint az isten rám
ellenség kezébe nem adja a hazát