(csíkrákos)
ezernyolcszáznegyvennyolcba el kell menni háborúba ha úgy vagyon cédulázva hogy elveszek a csatába azt is tudom nem én kezdem tudom nem is én végezem most is halnak és születnek nem lesz vége az életnek keljetek fel rákócziak ti ha láttok igaz fiat lássátok meg nagy romlását magyar hazánk pusztulását szép meghalni a hazáért virtust tenni a nemzetért fölkelni a szabadságért ontani a jó magyar vért
(moldva)
ez a kis lészped nem jó helyen van mer a templom a közepibe van köröskörül arany csipke rászállott egy bús gerlice megmondtam vót te bús gerlice ne rakj fészket az útszélre mert az úton sokan járnak kis fészkedre reja találnak ne sírj ne sírj te bús gerlice visszajő a te párod ide nem kell nékem a senki párja ha az enyim el van zárva el van zárva a vaszár alá büszke román király fegyvere alá nincsen olyan aki kizárja ki a babám megszabadítsa szabadulnék babám ej de nem lehet ki kell tőtsem s a három évet egyet töltök a hazámért kettőt a régi babámért egyet töltök a hazámért kettőt a régi babámért
ha folyóvíz volnék bánatot nem tudnék hegyek völgyek között zengedezve járnék kaszáló réteken virágot gyűjtenék az én kedvesimnek szép bokrétát kötnék leányok felszednék bokrétába kötnék az ő kedvesiknek kalapjukba tűznék
elment messze az én párom szerencsés utakon járjon csendes folyóvizet igyék ott is rólam gondolkozzék elmém bolyong mint a felhő hull a könnyem mint az eső árkot mosott az orcámba mint a zápor az utcára bárcsak én addig ne sírnék míg egy levelecskét írnék s azt az erdőn túl küldhetném szép szeretőm tiszteltetném reszket pennám nem írhatok sír a szemem nem láthatok olyan bánat a szívemen hogy meghajlik az egeken ha az egek meg nem szánnak könnyhullásim meg nem állnak egek egek szánjatok meg könnyhullásim álljatok meg elment messze az én párom szerencsés utakon járjon csendes folyóvizet igyék ott is rólam gondolkozzék visszatérte könnyű legyen az ösvénye rózsa legyen puha moha a párnája rólam legyen álmodása
(moldva)
kaszálómba van egy nyárfa s az alatt ül három árva s az alatt ül három árva mind a három talpig gyászba merre mentek három árva merre mentek három árva elindultunk hosszú útra hosszú útra szolgálatra vágok nektek aranyvesszőt csapjátok meg a temetőt keljen keljen édesanyám mert elszakadt a gyászruhám nem kelhetek édes fiam mert béfogott a föld moha vegye elő záros kulcsát kulcsolja ki koporsóját csókoljuk meg kezit lábát s amellett a két orcáját csókoljuk meg kezit lábát s amellett a két orcáját fiam fiam édes fiam menjetek el tik mán haza vagyon néktek mostohátok ki gondot viseljen rátok vagyon apánk de ostoba anyánk es van de mostoha mikor fejünket fésüli gyenge hajunk mind kitépi panaszkodjunk idegenynek s az megmondja mindenkinek panaszkodjunk fűnek-fának tudtával adja világnak
zörög az akácfa levél mer északról fújja a szél ugyan babám hová lettél már két este el nem jöttél jöttem volna nem lehetett mer az eső nagyon esett mer az eső nagyon esett édesanyám nem eresztett úgy ég a tűz ha tesznek rá szól a világ mit hajtok rá én is teszek hadd lobogjon kutya világ hadd ugasson
amerre én járok még a fák is sírnak gyenge ágairól zöld levelek hullnak hulljatok levelek rejtsetek el engem azt hallottam rózsám nem akarsz szeretni velem egy faluban nem is akarsz lakni szeretném megtudni merre mész bujdosni amerre én járok még a fák is sírnak gyenge ágairól zöld levelek hullnak hulljatok levelek rejtsetek el engem elment az én rózsám itt hagyott engemet elvitte magával minden jó kedvemet hozd vissza istenem az én édesemet szerelem szerelem átkozott szerelem mért nem termettél meg minden fa tetejen
bort iszom én nem pálinkát
(somogy)
bort iszom én nem pálinkát asszonyt szeretek én nem lányt asszony tudja a reglamát maga hajtja fel a szoknyát kis pej lovam az út mellett mind lelegelte a füvet fogva esett a gazdája nincs ki gondot visel rája kis pej lovam rúgd föl a port ne nézz árkot ne nézz bokrot mire a nap nyugvóra száll ott legyünk a galambomnálszapulnak az asszonyok
(somogy)
szapulnak az asszonyok hogy én mindig bort iszok iszom is kedvemre váljék egészségemre pali bátyám ember kend nohát akkor igyék kend billegjünk ballagjunk meg-megálljunk itassunk haragszik a gazda hogy mi itt mulatunk sej vigye el a házát de mink itt maradunk vasárnap mulatunk hétfőn aludjunk sej kedden lefeküdjünk szeredán mosdózzunk csütörtökön együnk pénteken elmegyünk sej szombaton kérdezzük hogy mostan mit tegyünk bárcsak mindig így lenne ennek vége ne lenne a somogyi legényeknek de kedvére lenne
mikor megy a legény októberbe katonának
(galga-mente - mars)
mikor megy a legény októberbe katonának azt mondja a lyánynak szíved oda ne add másnak mer az árva szívem a tieddel van egybe zárva ha odaadod másnak szívem meghasad utánad mikor megy a legény szombat este el a lyányhoz azt mondja a lánynak gyere velem el a bálba nem megyek nem megyek mer sűrű eső esik le a fődre sáros lesz a cipőm megver a jó anyám érteanyám anyám édes kedves anyám
(galga-mente - csárdás)
anyám anyám édes kedves anyám de szomorú vasárnap délután házunk előtt szépen muzsikálnak engem pedig visznek katonának ne vigyenek engem katonának meghasad a szíve a babámnak meghasad a babám gyenge szíve ha engemet elrabolnak tőlevékony a nád lehajlik a földre
(galga-mente - bukós)
vékony a nád lehajlik a fődre sír a babám elhallik messzire elhallik 3:30 megszabadulok babám nem sokára megszabadulok meg is házasodok azt veszek el akit én akarok elveszem a falu legszebb lyányát kivel töltöttem el sok éjszakátverje meg az isten azt az édesanyát
(galga-mente - katonakísérő)
verje meg az isten azt az édesanyát aki katonának neveli a fiát húsz évig neveli világ pompájára húsz év után pedig öltözteti gyászba fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem az édesanyámtól végbúcsúmat veszem ne félj édesanyám tekint az isten rám ellenség kezébe nem adja a hazát
szaszi@szepi.hu