bolt.piarista.hu

Nóták

    Herczku Ágnes / Arany és kék szavakkal

    1. prológus

    szegény vándor fecske

    (szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

    szegény vándor fecske
    panaszolja sorsát
    hogy ő mennyi búval
    éli e világját
    
    menjünk el édes fiaim
    nem lehet itt ülni
    következik a hideg tél
    el kell nekünk veszni
    
    elindulunk a nagy útra
    a keleti földre
    elérkeztünk a tengernek
    nyugati szélére
    
    siránkozva panaszoljuk
    hogy mehessünk által
    a nagy víznek szélességét
    hogy repüljük által
    
    megsegít minket az isten
    mégis átrepülünk
    hogyha az isten megsegít
    még hazánkba jövünk
    
    a fecskének az ő sorsa
    mint a vándorlegény
    csak országot s bujdosódik
    mindörökké szegény
    

    hazám hazám

    (moldva)

    hazám hazám csendes hazám
    bárcsak határid láthatnám
    látom füstjét de csak alig
    az ég alatt zengedezik
    
    az ég alatt a föld színén
    olyan árva nincsen mint én
    az ég alatt a föld színén
    olyan árva nincsen mint én
    
    testvér mikor az úton jársz
    szíved fáj-e ingem nem látsz
    de ha fáj es mit tudsz tenni
    egyszer ennek így kell lenni
    
    egyszer ennek így kel lenni
    ketten két útra indulni
    meg kell egymástól válani
    meg kell egymástól válani
    
    úgy elválunk mi egymástól
    mint a lapi az ágától
    úgy megválunk mi egymástól
    mint a lapi az ágától
    

    a fekete hattyú

    (moldva)

    a fekete hattyú
    gyászt visel magáért
    én is gyászt viselek
    a régi babámért
    
    istenem istenem
    de sok ennyi idő
    hogy telik el búval
    ennyi gyászesztendő
    
    nyárba nyíl a szegfű
    s e sok piros rózsa
    nem tudnálak rózsám
    felejteni soha
    
    nem tudnálak rózsám
    soha megátkozni
    nagy átok van rajtam
    mért tudlak szeretni
    
    hosszú az éjszaka
    nincs kivel aludjak
    bánatos a szívem
    nincs ki vigasztalja
    
    sokan lefeküsznek
    víg álmokat látnak
    csak az én szemeim párnákat áztatnak
    
    fúvom az éneket
    de nem jókedvemből
    csak a bú fúvassa
    szomorú szívemből
    

    ha folyóvíz volnék

    (moldva)

    ha folyóvíz volnék
    bánatot nem tudnék
    hegyek-völgyek között
    zengedezve járnék
    
    hegyek-völgyek között
    zengedezve járnék
    kaszáló rétekre
    porondot hajtanék
    
    kaszáló rétekre
    porondot hajtanék
    kövicses víz martján
    violát nevelnék
    
    vetettem violát
    várom kinyílását
    a régi babámnak
    visszafordulását
    
    kinyílt a viola
    ki is virágoza
    s az én régi babám
    vissza nem jött soha
    
    kövecses víz martján
    páratlan gerlice
    annak es édesem
    én voltam egyike
    
    annak es édesem
    én voltam az oka
    kinek ez világhoz
    nem volt része soha
    

    költözik a vándormadár

    (magyarszovát, mezőség)

    költözik a vándormadár keletre
    bánatim is bárcsak vel
    bárcsak vele mehetne
    
    nem férhet már két szárny alatt a bánat
    fészket rakott a szívembe
    a szívembe magának
    
    azt gondoltam amíg élek
    mindig víg napokat élek
    
    de már látom megcsalódtam
    a búnak is helyet adtam
    
    adj egy csókot az orcámra
    régi babám utoljára
    adj egy csókot én meg mást
    hogy ne felejtsük egymást
    
    az az egész nyavalyám
    csak egy csókért fáj a szám
    azt a csókot megkapnám
    többet nem fájna a szám
    

    a szerelem szívet éget

    (magyarszovát, mezőség)

    a szerelem szívet éget
    ki nem hiszi próbálja meg
    én nem hittem próbát tettem
    s azzal magam elvesztettem
    
    megfújtak azok a szelek
    kiben rózsám szerettelek
    de még azok is megfújnak
    kiben el kell felejtselek
    bánom amit cselekedtem
    amit véled elbeszéltem
    nem beszéltem a rosszakat
    csak a szép igazságokat
    
    zöld erdőben liliomszál
    tied vagyok mert megfogtál
    két karoddal átöleltél
    de szemeddel mást ügyeltél
    gyenge szívem fárasztottad
    szelíd álmom megszaggattad
    álom álom édes álom
    a szerelem szívfájdalom
    

    mikorjára menyecske lesz a lányból

    (szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

    mikorjára menyecske lesz a lányból
    hegyes kontyot göndörít a hajából
    hegyes kontyát jaj de sokan megnézik
    boldogságát a leányok irigylik
    
    száraz fáról lecsepegett az eső
    az én babám a faluban legelső
    ha nem kacag egy araszos a szája
    de ha kacag a hármat is kiállja
    

    mikor a tök virágozik

    (szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

    mikor a tök virágozik
    a vénasszony bogárkozik
    hej de iccse fehér zeke
    ha felvesszük tetű benne
    
    én ma nem ettem egyebet
    csak egy tányér aludttejet
    azt is csak úgy kanál nélkül
    megélek a dolog nélkül
    

    lakodalom sokadalom

    (szentegyházasfalu, udvarhelyszék)

    lakodalom sokadalom
    nincsen akkor beteg asszony
    aratás meg a kapálás
    akkor van a nagy jajgatás
    
    házasodjál meg te pista
    feleséged lesz anniska
    jaj anniska olyan tiszta
    a fazekat ki se mossa
    
    kenyeret is jól tud sütni
    hétszer keleszt kovászt neki
    ötször-hatszor begyújt neki
    mégis sültelen kiszedi
    
    fölkel reggel nyolc órakor
    feje olyan mint a bokor
    keze nem fog a mocsoktól
    szeme nem lát a csipától
    
    a fejébe olyan tetű
    mint egy . kesztyű
    a szemébe olyan csipa
    mint egy kétkrajcáros pipa
    

    egy menyasszonyé

    (szék, mezőség)

    a menyasszony szép virág
    koszorúja gyöngyvirág
    az a boldog vőlegény
    ki azt mondja az enyém
    a menyasszony gyöngykoszorú
    csak az én szívem szomorú
    a menyasszony szíve tája
    boldog minden dobbanása
    
    virágos a fa teteje
    koszorús a leány feje
    hullani kell a virágnak
    esküdni kell a leánynak
    gyere rózsám gyere már
    mert a szívem téged vár
    téged óhajt téged vár
    téged csókolni nem kár
    
    szép a leány ha lánykort él
    szép hajával játszik a szél
    azt se tudja mi a bánat
    még lánybarátival játszhat
    de a leány férjhez megy már
    s kalickába bézárt madár
    megtudta hogy mi a bánat
    mert az örömtől megválott
    

    nincsen a világon nagyobb nyomorúság

    (szék, mezőség)

    nincsen a világon
    nagyobb nyomorúság
    mint kik összepárosodnak
    s nem szeretik egymást
    ha meg kell ölelje
    karjait fájlalja
    ha meg kell csókolja
    bús könnyit hullatja
    
    szeretlek szeretlek
    csak ne mondd senkinek
    míg a templom földjén
    össze nem esketnek
    ne mondd meg anyádnak
    hogy szeretlek téged
    ne tudja meg senki
    hogy meghalok érted
    
    rózsám ha meghalok
    tégy egy annyit értem
    hogyha nem is sajnálsz
    sirassál meg engem
    ne sirassál rózsám
    ott hol sokan látnak
    sírd ki két szemedet
    magányos fejfámnak
    

    édesanyám mért is szültél

    (szék, mezőség)

    édesanyám mért is szültél
    ha engemet megvetettél
    mért is szültél a világra
    örökös szomorúságra
    édesapám is volt nékem
    nem is olyan réges-régen
    
    mért nincs apám mért nincs anyám
    csak mióta meghalt apám
    édesanyám hol a szíved
    hol az anyai szerelmed
    
    mért virágzik jégvirágot
    mért vetetted meg a lányod
    kimegyek a tevetőbe
    leborulok egy sírkőre
    
    az a sírkő kinek jele
    ott van apám eltemetve
    leborulok sírhalmára
    szívem vigasztalására
    
    göröngyei azt susogják
    itt vár reád a boldogság
    itt lesz szíved meggyógyulva
    itt lesz lelked megnyugodva
    édesanyám mért is szültél
    ha ennyire megvetettél
    de sok mindennek kitettél
    a bánattól nem kíméltél
    

    felvidéki párosítók

    (kétvízköz, esztergom megye)

    a varga józsinak
    a varga józsinak
    franyó bözsit visznek
    szél fújja az arany erdőt
    a fenyőnek ágát
    
    a kicsmer sanyinak
    a kicsmer sanyinak
    dávid julist visznek...
    
    a jónás palinak
    a jónás palinak
    dávid trézit visznek...
    
    a csernák ferinek
    a csernák ferinek
    fucskó jolánt visznek...
    

    széles a duna magas a partja

    (kétvízköz, esztergom megye)

    széles a duna magas a partja
    nincs olyan legény ki átugorja
    kovács pista átugorja
    a csizmáját besárolja
    az ám a legény
    
    leteszi szűrjét a duna mellé
    lehajtja fejét a juliska mellé
    varga julcsa jár utána
    nehéz batyut hord utána
    az ám a leány
    varga julcsa jár utána
    páros csókot hány utána
    az ám a leány
    

    az ipoly partjára

    (kétvízköz, esztergom megye)

    az ipoly partjára
    kertet kerítettem
    mind a négy sarkára
    rózsafát ültettem
    
    rózsafa levele
    lehajlik a vízre
    régi babám szavai
    most jutnak eszembe
    
    elejbe elejbe
    sárga ló elejbe
    be talál ugrani
    az én kiskertembe
    
    be talál ugrani
    kárt talál csinálni
    rózsafa levelét
    le találja rágni
    

    mély a dunának a széle

    (kétvízköz, esztergom megye)

    mély a dunának a széle
    mély a dunának a széle
    sej de még mélyebb a közepe
    
    barna legény méresgeti
    sej által akar rajta menni
    sej piros rózsát szakítani
    
    nem tevéled akartam én
    sej rózsám szerelembe esni
    sej egy tányérból ketten enni
    
    de az isten így akarta
    de az isten így akarta
    sej legyen meg az akaratja
    
    megtetszett a csalfa szemed
    a két ügyes dolgos kezed
    sej a hűséges szép szerelmed
    

    volt nékem szeretőm

    (hetény, kürt, komárom megye)

    volt nékem szeretőm
    falu végen kettő
    nem volt búzakenyér
    meghalt mind a kettő
    
    egyiket temettem
    virágos kiskertbe
    másikat pedig a
    szívem közepébe
    
    egyiket öntöztem
    tiszta duna vízzel
    másikat pedig a
    sűrű könnyeimmel
    

    szárnya szárnya a fecskének

    (hetény, kürt, komárom megye)

    szárnya szárnya a fecskének
    jobb a lánynak mint a menyecskének
    jobb a lánynak kisangyalom
    mint a menyecskének
    
    mert a lánynak befonják a haját
    azt gondolja övé egész világ
    azt gondolja kisangyalom
    az övé egész világ
    
    menyecskének bekötik a fejét
    búban tölti az egész életét
    búban tölti kisangyalom
    az egész életét
    

    nem ám az az asszony

    (hetény, kürt, komárom megye)

    nem ám az az asszony
    kinek sok lúdja van
    hanem az az asszony
    kinek szép lyánya van
    nékem is van kettő
    mint az arany vessző
    illik a fejére
    a szép selyemkendő
    nékem is van kettő
    mint az arany vessző
    ráillik a fejére
    az aranyos fejkendő
    
    minek a hat ökör
    hosszú istállóba
    ha nincsen szerelem
    a vetett nyoszolyába
    szerelem szerelem
    átkozott gyötrelem
    mért nem termettél meg
    minden fa tetejen
    
    minden fa tetején
    a fügefa levelén
    hogy szakajtott volna
    minden szegény legény
    lám én szakajtottam
    de elszalajtottam
    szelíd galamb helyett
    vadgalambot fogtam
    

    verd meg isten

    (ördöngösfüzes, észak-mezőség)

    verd meg isten verd meg azt
    kinek szíve nem igaz
    mer az enyém igaz volt
    mégis megcsalatkozott
    mégis megcsalatkozott de csuhajja
    
    ez az utca szebenyi
    szabad rózsát cserélni
    szőkét barnát pirosat
    amilyent én akarok
    amilyent én akarok de csuhajja
    
    a füzesi csorgóvíz
    olyan édes mint a méz
    aki iszik belőle
    vágyik a szerelemre
    vágyik a szerelemre de csuhajja
    

    adj egy kicsit te kati

    (ördöngösfüzes, észak-mezőség)

    adj egy kicsit te kati
    az isten megfizeti
    az isten megfizeti de fizeti
    ne bánd édes virágom
    hogy így élem világom
    hogy így élem világom de világom
    éljed te is nem bánom
    szívemből azt kívánom
    szívemből azt kívánom de kívánom
    
    három kupa máléliszt
    megcsókolt egy gazdatiszt
    megcsókolt egy gazdatiszt de gazdatiszt
    ha megcsókolt ő bánja
    ő kerül a kórházba
    ő került a kórházba de csuhajja
    

    csujogatás

    (ördöngösfüzes, észak-mezőség)

    nyüsző lányok ügyes lányok
    mind a legény után járnak
    úgy járnak a legény után
    mint a róka a tyúk után
    

    azt gondoltad babám bánom

    (ördöngösfüzes, észak-mezőség)

    azt gondoltad babám bánom
    hogy tetőled meg kell válnom
    megválásom csak egy álom
    bús szívem másnak ajánlom
    
    szerettelek babám nagyon
    de már annak vége vagyon
    vége vagyon szerelmünknek
    teljen kedve irigyimnek
    irigyeim irigyelték
    az ösvényt elkerítették
    nem tövissel se nem fával
    csak az irigyek szájával
    
    irigyeim sokan vannak
    mint a kutyák úgy ugatnak
    csináltatok kőpalotát
    irigyimnek akasztófát
    közepébe tükrös szobát
    hol a babám fesse magát
    
    jaj de csendes eső esik
    halálomat sokan lesik
    azért lesik halálomat
    vegyék el a galambomat
    d én azért se halok meg
    hogy a szíve hasadjon meg
    

    anyám anyám édesanyám

    (ördöngösfüzes, észak-mezőség)

    anyám anyám édesanyám
    minek neveltél fel engem
    bús életem bánat napom
    fekete gyász alatt lakom
    
    elcserélném de már késő
    hull a könnyem mint az eső
    hull ölembe hull a földre
    hull a gyászos kebelembe
    
    éjjel sírok nappal sírok
    míg a jó anyámhoz jutok
    ott nincs panasz nincsen átok
    fekete föld orvosságom
    

    bánjad asszony bánjad

    (ditró, gyergyószék)

    bánjad asszony bánjad
    hogy lányodhoz járok
    minél jobban bánod
    annál jobban járok
    
    nappal véle járok
    éjjel véle hálok
    paplanyos ágyába
    jól bétakarózok
    
    csak azért szerettem
    falu végén lakni
    oda jár a rózsám
    lovát itatgatni
    
    nem lovát itatja
    magát fitogtatja
    szép piros orcáját
    vélem csókoltatja
    

    száraz a bokor a tetőn

    (ditró, gyergyószék)

    száraz a bokor a tetőn
    s haragszik az én szeretőm
    ha haragszik majd kibékül
    vaj a háta jól megkékül
    
    megyek az úton lefelé
    senki se mondja gyere bé
    senki se mondja gyere bé
    túrós kenyert veszek elé
    
    szeress szeress csak nézd meg kit
    mert a szerelem megvakít
    engemet is megvakított
    örökre megszomorított
    
    s édesanyám sok szép szava
    kit fogadtam kit nem soha
    megfogadnám de nincs kinek
    fogadnom kell idegennek
    

    ha a molnár malma

    (ditró, gyergyószék)

    ha a molnár malma
    mind aranyat járna
    úgy se kéne nékem
    a molnárné lánya
    
    koszos a bokája
    zabolás a szája
    úgyse kéne nékem
    a molnárné lánya
    

    anyám édesanyám

    (ditró, gyergyószék)

    anyám édesanyám
    szívem édesanyám
    anyám édesanyám
    fölnevelő dajkám
    
    mikor ringatgattál
    a ringó bölcsőbe
    ringatgattál volna
    kicsi koporsóba
    
    mikor takargattál
    gyenge gyolcsruhába
    takargattál volna
    a földnek gyomrába
    
    mikor született volt
    a bánya tetején
    eleresztett volna
    az orotva vizén
    
    hadd ettek volna meg
    tengernek halai
    sirattak volna meg
    tengernek habjai
    

    arany és kék

    gyere kismadárka

    (kalotaszeg)

    gyere kismadárka
    vidd el a levelem
    tedd az ablakába
    kit a szívem szeret
    s mondd meg azt üzenem
    szeressen ha lehet
    
    majd meghalok érte
    úgy kívánom látni
    rózsapiros ajkát
    száz csókkal lezárni
    márványfehér testét
    a magamévá tenni
    
    nem engedi az anyja
    hogy vele találkozzam
    inkább képes a világból kiátkozzon
    olyan legény kell
    ki gazdagságot hozzon
    
    nádfedeles házban
    él egy árva legény
    sírva furulyázza
    hát mit is akarok én
    hogy is mer szeretni
    aki árva szegény
    

    nem tudja azt senki csak a jó isten

    (kalotaszeg)

    nem tudja azt senki csak a jó isten
    milyen bánat nyomja az én szívemet
    ha kicsapna tenger lenne belőle
    nagy a világ elborítná örökre
    
    arra kérem én a jó istenemet
    gyógyítsa meg az én gyenge szívemet
    gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
    ha nem pedig most vegyen el engemet
    

    én istenem vigyél oda

    (kalotaszeg)

    én istenem vigyél oda
    hova a szívem gondolja
    
    húzzad édes muzsikásom
    mer én néked megszolgálom
    ha elszakad az a húr
    megfizeti ez az úr
    

    gyolcs az ingem aranyrojt az alja

    (kalotaszeg)

    gyolcs az ingem aranyrojt az alja
    nem vagyok én a faluban
    a lányoknak alja
    kolozsvár megyében
    ülök az én barna babám ölében
    
    téged isten soha meg ne verjen
    egyik szerencsétlenségből
    a másikba vessen
    kolozsvár megyében
    ülök az én szép szeretőm ölében
    

    iszom a bort a pálinkát

    (kalotaszeg)

    iszom a bort a pálinkát
    úgy verem a szívem búját
    igyál lelkem adj nekem is
    szomjan meg kell haljak én is
    
    én istenem sok este jön
    akit várok sohasem jön
    

    epilógus

    megszabadultam már

    (pereg, pest megye)

    megszabadultam már
    én a testi haláltól
    és megmenekedtem
    minden nyavalyáimtól
    bűntől és ördögtől
    ez csalárd világtól
    az örök kárhozattól
    
    lelkemet ajánlom
    a hatalmas istennek
    és testemet hagyom
    ő anyjának a földnek
    ez világot pedig
    az én feleimnek
    még őbenne élőknek
    

    gyászba borult isten csillagvára

    (pereg, pest megye)

    gyászba borult isten csillagvára
    függönyt vont a mennynek ablakára
    jaj mikor két szívnek meg kell válni
    keserűvé szok a méz is válni