Jánosi együttes / Kossuth izenete eljött

1. nem úgy van már mint volt régen

nem úgy van már mint volt régen
nem az a nap süt az égen
nem úgy illatoz a virág
kétszínűvé lett a világ

átok fogta meg a magyart
mert az soha együtt nem tart
rajta igaz a közmondás
amennyi ház annyi szokás

régi őseink elhaltak
kik a közjónak hódoltak
hej ha most feltámadnának
újra sírba szállanának

ha a hív jutalmat nem kap
nem igazat papol a pap
el kell veszni a világnak
vagy győzni az igazságnak

illatozik már a virág
egyszínűvé vált a világ
nincs uraság sem titulus
közös most a nemzeti juss

most szívem már búval nem ég
földerült már a magyar ég
bár sokára mégis végre
tisztán kelt napja az égre

nincs már átok a magyaron
van most mind egy akaraton
napja legyőzte a borút
szabadságból font koszorút

3. él a magyar áll buda még

él a magyar áll buda még
megköszönjük neked jó ég
most lösz fényös buda vára
mert ott a magyar kormánya
tündöklik

kossuth kedves polgártársunk
búterhölve sose lássunk
fogd föl buzgón ügyeinket
arra kérjük teremtőnket
áldjon mög

kossuth a magyar mentője
áldja mög a teremtője
mond a magyar örök hálát
megkönnyíti terhös vállát
általa

széttört a magyar bilincse
szabadság a nemzet kincse
él hazánk hazák hazája
azt zengje a magyar szája
míg csak él

5. gyere pajtás katonának

gyere pajtás katonának
jobb lesz dolgod mint apádnak
se nem kapálsz se nem kaszálsz
pesti kaszárnyában sétálsz
éljen a nemzet

az ezredes azt izente
kevés az ő regementje
ha még egyszer azt izeni
magam is el fogok menni
éljen a nemzet

az én rózsám íródeák
nem kell néki gyertyavilág
megírja ő a levelet
a ragyogó csillag mellett
kedves galambom

7. kossuth izenete eljött

kossuth izenete eljött
magyar nemzet talán győzött
nekünk es most el kell menni
szabadságért ki kell állni

mind elmennek a legények
mindennapi reménységek
mind elmennek katonának
kossuth lajos huszárjának

búcsúzásunk rövid legyen
szívetekbe kárt ne tegyen
mi elmegyünk közületek
isten maradjon véletek

este jött a parancsolat számunkra

este jött a parancsolat számunkra
indulni kell magyar fiak a harcra
sírtam mint a záporeső
hogy tőled búcsúzni késő
   galambom

korán reggel megütötték a dobot
kiadták a kemény parancsolatot
indulni kell a csatába
csókot sem adtam szép szádra
   galambom

ha az isten visszahoz majd még egyszer
megkérdezem mit fogadtál ezerszer
hogy mindaddig hívem maradsz
míg tart itt erdélyben a harc
   puchnerrel

ha meghalok vagy a csatán elesem
itt a tábor válassz egy mást helyettem
hullass értem egy pár könnyet
talán megérdemlem tőled
   galambom

9. mi piroslik ott a síkon távolba

mi piroslik ott a síkon távolba
csonka honvéd piros vére a hóba
sok halált szórt az ellenség sorára
haj de végre egy golyó őt találta

ágyú helyett koporsót visz a szekér
benne fekszik egy magyar honvéd-tüzér
koporsóján csákója és fegyvere
szemfedőül katonaköpenyege

bajtársai kivont karddal követik
fájdalmukban olykor meg is könnyezik
nincs harangszó csak pár ágyúdörrenés
ennyiből áll a tüzéri temetés

zöld erdőben fekete sír domborul
aki látja szívében megszomorul
fák tetején bús csalogány úgy beszél
szabad földben nyugszik egy honvéd tüzér

10. lágy a kenyér pirítani nem lehet

lágy a kenyér pirítani nem lehet
kossuth lajos igazságot nem tehet
kossuth lajos béfogatta hat lovát
felültette feleségét két fiát

bézáratta jó hintaja ajtaját
úgy viszi az igaz magyar koronát
a németnek ezüst pénzét s aranyát
a németnek ezüst pénzét s aranyát

a toronyban fehér zászlók lobognak
az alatt a magyar fiúk zokognak
kérdik egymást jó barátom mi újság
kossuth elment oda van erdélyország

idehozták a muszkát a nyakunkra
barátunk lett nekünk már a francia
nem tudom én hazatérünk valaha
erdélyország a fiait sirassa

12. honnan jössz te oly leverten bús pajtás

honnan jössz te oly leverten bús pajtás
miért sír szemed egyik jobban mint a más
és arcodon mért látni oly bánatot
mintha elmúlt volna már a világod

sírok pajtás sírni fogok örökre
míg élni hágy a jó isten kegyelme
világostól hozom e nagy bánatot
hol hazámnak a nagy sír megásatott

a magyarnak nincsen többé hazája
elbujdoshat már ő a nagyvilágba
a temetés roppant volt és nagyszerű
százezreknél több volt ott a kesergő

a nap éppen akkoron lenyugodott
az egész magyar síkság már vérben volt
mintha sírt volna az isten maga is
hogy nem lesz a földön már egy magyar is

és te mégis jó isten ezt nézhetéd
e szép hazát eltemetni engedéd
egy mély sírba honnét nincs feltámadás
te is pajtás magadnak egy olyat áss

sok szép magyar halt el az akasztófán
német tót rác uralkodik e hazán
imádkozzunk magyarok istenének
adja vissza ős jogát hős népének

13. históriás ének az aradi vértanúkról

jaj de búsan süt az őszi nap sugára
az aradi vártömlöcnek ablakára
szánja azt a tizenhárom magyar vitézt
ki a tömlöc fenekén a halálra kész

a magyarnál volt mindegyik generális
diadalmas győzedelmes száz csatán is
bátran néztek szeme közé a halálnak
hiszen véle szemközt nemcsak egyszer álltak

uramfia az ítélet akasztófa
mintha gyáva útonállók lettek volna
mintha nem volnának méltók egy lövésre
katonához férfiúhoz illő végre

jaj de boldog kit először nevezének
hogy a halált legelőször ő lelné meg
jaj de bezzeg kit végsőnek hagynak hátra
bajtársai szenvedését végigvárja

damjanichot hagyták végső vértanúnak
hogy érezze terhét kínját a bosszúnak
kegyetlenül haragszik rá minden német
számtalanszor földig verte őkelméket

ott áll köztük mankójára támaszkodva
mint egy dűlőfélben levő templom tornya
mint vad tigris mely vas közé vagyon zárva
ingerkedő gyermeksereg játékára

körülnézett olyan hősen olyan bátran
mintha volna honvédek közt a csatában
bajtársai mind ott függnek már előtte
ő is indul ő is megyen jobb életre

és megállt az akasztófa közelében
megöleli megcsókolja keservében
isten hozzád szabadságom keresztfája
rajtad halok meg hazámért nem hiába

sürög-forog már a hóhér a kötéllel
számolni egy magyar vitéz életével
damjanich meg így kiált fel nyugalmában
vigyázz fattyú fel ne borzold a szakállam

aradi vár aradi vár halál völgye
híres-neves magyar hősök temetője
teremjenek határidon vérvirágok
felejthetetlen legyen az ő halálok

14. debrecentől nincsen messze

debrecentől nincsen messze a vasút
azon mene azon mene el kossuth
elvitte az igaz magyar koronát
a magyarnak minden javát bónumát

visszatér ő még valaha valaha
hazajő még az a fényes korona
felderül még a magyarnak a napja
akkor leszen a németnek bánata

muszka lova érdemli meg a zabot
az nyerte meg erdélyt s magyarországot
hallgatással verje isten örökké
hej a magyart rabbilincsbe zárta bé

tizenkét év elég sajnos volt nekünk
mert a zsarnok kiszívta piros vérünk
szaladj hordjad nyálas szájad előlünk
mert mi hidd meg hogy sohasem szerettünk

15. legyen úgy mint régen volt

legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
egyesüljön a magyarral
egyesüljön a magyarral
mind a horvát mind az oláh
mind a tót

legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
kossuth lajos jöjjön haza
óhajtja az egész haza
ő hoz nekünk ő hoz nekünk
minden jót

legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
hogy ne legyen a magyarnak
hogy ne legyen a magyarnak
sem csizmáján sem nadrágján
semmi folt

legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
tele legyen a magyarnak
tele legyen a magyarnak
mind az icce mind a pince
mind a bolt

16. nyáron rossz a poros út

nyáron rossz a poros út
azon futott ki kossuth
dánom danárom
uccu dánom danárom
visszavárjuk a nyáron
kedves virágom

de te rózsa ne viríts
megboldogult damjanich
dánom danárom
uccu dánom danárom
megbosszuljuk a nyáron
kedves virágom

nem hervadt a rózsa el
nem halt meg bem sem perczel
dánom danárom
uccu dánom danárom
vezérünk lesz a nyáron
kedves virágom

van még budán elég léc
kell-e kötél windischgrätz
dánom danárom
uccu dánom danárom
még felkötünk a nyáron
kedves virágom

vérzik még a poros út
jön batthyány jön kossuth
dánom danárom
uccu dánom danárom
szabadság lesz e nyáron
kedves virágom