(Gyimesvölgye)
idegen földre ne siess amíg hazádba megélhetsz ne menj messze földre lakni míg hazádba meg tudsz élni én elmegyek közületek mert köztetek nem élhetek valahára visszatérek még kapjak meg belőletek elbujdosom megpróbálom ha elveszek sem lesz károm engem úgy sincs ki sajnáljon ki értem könnyet hullasson édes rózsám vígy el veled ne hadd elmaradjak tőled mert ha elmaradok tőled megszakad a szívem érted elvinnélek de nem lehet mert idegen földre megyek mert az utak nagyok hosszak s a vizek is megáradtak ne menj rózsám kételegve arra nagy idegen földre ha le találsz betegedni ki fogja gondod viselni ki tud szívem reád nézni egy-két szóval megbiztatni vagy egy falást enned adni egy csepp vízzel megkínálni
(Magyarvista, Kalotaszeg)
elmennél-e elhagynál-e szíved értem nem fájna-e ha fájna is mit tudsz tenni mikor ennek így kell lenni ha elmész is járj békével rólam ne felejtkezzél el csendes folyóvízből igyál ott is rólam gondolkozzál akkor jussak én eszedbe mikor kenyér a kezedbe akkor se jussak egyébről csak az igaz szeretetről talán szíved nem kőbálvány hogy itt hagynál ilyen árván de nem kő hogy elhassadjon sem nem viasz elolvadjon árva lettem mint gerlice mint akinek nincs senkije olyan árva mint a madár ki ott fent a fellegen jár
(Magyarvista, Kalotaszeg)
a puszta tetején csikók nyeriteznek hej de rózsám édes rózsám elhagytál engemet szerelem szerelem átkozott gyötrelem hej de verjen meg az isten mért csaltál meg engem te voltál szívemnek első és utolsó hej de készül már számomra a gyászos koporsó elmegyek az ácshoz fejfát csináltatok hej de aranyos betűkkel nevem rávágatom azt vágatom rája itt nyugszik egy árva hej de kinek szerelemből történt a halála
(Magyarvista, Kalotaszeg)
a csizmámra sárga patkót veretek már ezután árva kislányt szeretek mert az árva tud igazán szeretni édesanyja nem tudja eltiltani kiskoromba árvaságra jutottam életembe de sokat szomorkodtam megtanultam hogy kell tűrni szenvedni azt is tudom hogy kell szívből szeretni árva vagyok még a nap sem süt le rám árva vagyok mert nincsen édesanyám árvaságom még az ég is siratja sötét felleg ki a napot borítja
(Magyarvista, Kalotaszeg)
este vagyon tizet ütött az óra ilyen későn ki jár még a faluba én csavargok mert nem tudok elaludni fáj a szívem a szerelem gyötöri gyötör engem a szerelem nem táplál gyönge szívem nyugodalmat nem talál nem is gyógyít meg engemet csak a halál így jár aki hű szeretőt nem talál kilenc tulkot hajtottam a vásárba tizediket a babám udvarába kilenc tuloknak az ára a zsebembe ej még az éjjel jót mulatok belőle
(Gyimesvölgye)
aki nem tud jól búsulni jöjjön hozzám tanács kérni mer én jól tudok búsulni őt is meg fogom tanítni fáj a szívem nem tagadom hogy miért fáj nem mondhatom csak magamba letitkolom s azzal magamat hervasztom hasadj meg szívem kettőbe hogy vigyenek temetőbe hasadj meg szívem haljak meg az egész világ tudja meg olyan házat csináltatok ablakot rá nem vágatok sem ablaka sem ajtója sem aki bekopogtatna bánat bánat csukros bánat mér raktál szívemre várat várat raktál megnyugodtál örökre megszomorítál
(Gyimesvölgye)
lovam haját lefelé fújja szél köszönöm babám hogy eddig szerettél azt is igen hogy engemet megcsaltál nálamnál jobb szeretőre találtál kicsi csillag ha leesik elterül az én babám ahol lát is elkerül ne kerülj el édes kedves galambom mer én néked rosszadot nem akarom kicsi csillag jaj de rég hogy vándorolsz nem láttad-e juhaimat valahol láttam biz én hargita tetejébe egy fa alá le voltak telepdve felfogadtam fejőpásztor nem leszek a kezembe fejővedret nem veszek mert a juhnak igen rövid a lába sokat kell a hegyre mászni utána
(Szék, Mezőség)
nem ismertem az örömet azt sem tudom milyen lehet a bánatot jól ismerem mert az itt van mindig velem elosztották a bánatot ott sem voltam mégis jutott ha még egyszer elosztanák talán mind is nekem adnák mikor a bút elosztották három felé szakasztották nekem a nyagyobbját adták hogy ne kelljen többet osszák feljött a nap elhaladott búval kapott búval hagyott bús anyának bús gyermeke én vagyok annak egyike nem virradok örömömre nem sötétülök kedvemre este napszentület után könnyemmel áztatom párnám reggel napfeljötte előtt könnyemmel megmosdom előbb mosdóvízre nincsen gondom mert a könnyembe megmosdom
(Szék, Mezőség)
jól esik a bús szívnek hogyha panaszolhat ha a maga bújából másoknak is adhat ó én édes galambom ó jaj hogy szeretlek százezerszer napjában én megemlegetlek még éjjel is álmomban képedet ölelem de amikor ébredek csak hűlt helyed lelem
(Szék, Mezőség)
verjen meg az isten rózsám ha te nem vagy igaz hozzám verjen meg az isten rózsám ha te nem vagy igaz hozzám mer én igaz vagyok hozzád olyan mint az édesanyád mer én igaz vagyok hozzád olyan mint az édesanyád verjen meg az én teremtőm ha nem voltál hű szeretőm verjen meg az egek ura mert nem voltál igaz soha verjen meg a sötét éjjel de sok örömtől zártál el verjen meg a piros hajnal kibe siratlak jajszóval szerettelek kedveltelek ameddig megismertelek mióta megismertelek örökre meggyűlöltelek szerettelek tiszta szívből elhagytalak keservemből tiszta szívből szerettelek de most másnak engedtelek
(Szék, Mezőség)
magas a dézsi temető mellette a sűrű erdő magas a dézsi temető mellette a sűrű erdő ott bujdosik a kedvesem odamegyek megkeresem ott bujdosik a kedvesem odamegyek megkeresem jaj de sokszor jaj de régen jártam egy virágos réten ott láttam egy kis madarat kérdeztem a galambomat azt mondta hogy látta látta egy legény keblére zárta ha elvette éljen vele csak előttem ne ölelje ha elvette éljen vele ölje meg a bú mellette öröme is annyi legyen amennyit ő csinált nekem
(Klézse, Moldva)
hazám hazám csendes hazám bárcsak határid láthatnám látom füstjét de csak alig hogy az égen lengedezik azt gondolom hogy a füstje csak az erdő borult ködbe búsul a madár az ágon én is idegen országon mikor hazul elindultam színem se volt úgy búsultam a lábam meg porosodott időm sem volt hogy lepalljam idegennek jövevénynek nincsen becsüje szegénynek idegen földre siettem mert hazámba nem élhettem édesanyám ha most élne hozzám látni csak eljönne csontjaimat összeszedné koporsóba betétetné rakáskába rakogatná keservesen megsiratná jajszavakkal megsiratná senki azt meg nem kacagná
(Válaszút, Mezőség)
fordulj kedves lovam napszentület felé úgyse jövünk többet soha visszafelé messze földre megyek elbujdosok innet szép szülőhazámat nem látom meg többet fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát hosszú útnak porát fakó lovam nyomát jó ló volt a fakó jó a viselete áldja meg az isten aki felnevelte porladozik csontja fekete főd nyomja az én bús szívem is csak a bú rongálja árva vagyok árva mint réten a tarló kinek ékességét elvette a sarló az idegen földön olyan beteg vagyok szomszédim házáig alig elámbolygok szomszédim azt mondják talán meg is halok én is azt gondolom meg sem is maradok idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit nem ismerek szólanék hozzájuk de ők nem értenek ezen az én szívem de nagyon kesereg
(Válaszút, Mezőség)
nihol kerekedik egy fekete felhő az alatt repül el egy fekete holló állj meg holló állj meg hogy izenjek tőled apámnak anyámnak szívbéli mátkámnak ha kérdik hol vagyok monjad hogy rab vagyok a török császárnál talpig vasba vagyok megunta két lábam vasakat rengetni megunta két kezem hírharangot húzni rab vagyok rab vagyok szabadulást várok csak az isten tudja mikor szabadulok elapadt két szemem a nagy sötétségbe elhervadt két orcám keserűségbe
(Válaszút, Mezőség)
jaj de búsan harangoznak talán az én galambomnak most viszik a temetőbe el sem búcsúzhattam tőle bárcsak addig el ne vinnék amíg innet oda mennék koporsójára borulnék jaj de keservesen sírnék sirass borulj koporsómra hallgassál utolsó szómra vessél egy-két kapa földet talán megérdemlem tőled
(Válaszút, Mezőség)
olyan vagy te rózsám mint az engedelem két piros orcádon játszik a szerelem jól gondold meg rózsám elejét utólját hogy kivel töltöd le az életed sorát mert nem kölcsön kenyér hogy visszaadhassad sem nem tiszta búza hogy learathassad ki a szerelemnek útján akar járni okosnak eszesnek kell is annak lenni mert én elindultam nem tudtam eljárni fele utaimból vissza kellett térni
(Válaszút, Mezőség)
bánat bánat hol születtél talán a fellegből estél bánat olyan mint az enyém nincsen a föld kerekségén kinek panaszoljam magam kinek mondjam a bánatom kinek mondjam ki hallgat meg engemet ki vigasztal meg megmondanám a virágnak de az megmondja az ágnak nem mondom én csak a földnek mer az nem mondja senkinek fekete föld neked mondom te légy az én vigasztalóm hallgassál meg vigasztalj meg árva szívem nyugtassad meg
(Válaszút, Mezőség)
válaszúti hegyet fújja a hideg szél köszönöm galambom hogy eddig szerettél köszönöm a jókat a páros csókokat amit az orcámra sűrűn adogattad ne szeress ne szeress mert nekem nem kellesz elmúlt az az idő mikor voltál kedves te tettél fogadást én előttem nem más hogy én rajtam kívül sohasem szeretsz mást de te hamis voltál engemet megcsaltál egy-két páros csókért máshoz folyamodtál ha tudtad határát rövid szerelmednek mért nem hagytál békét én árva fejemnek
(Válaszút, Mezőség)
borsa felől jön egy fekete felhő siess kislány mert elkap a nagy eső nem sietek kapok én még szeretőt arra kérem a jóságos teremtőt eredj kislány eredj hogy ne lássalak mert én téged már régen meguntalak hogy szerettél mindig eszembe jutsz jóságodért fizessen meg a jézus édesanyám volt az oka mindennek mért nem adott engem a szeretőmnek adott volna engemet oda annak kit a szívem kiválasztott magának
(Válaszút, Mezőség)
válaszúti hegy aljában eltörött a lovam lába gyere rózsám fizesd meg a károm úgyis te leszel a párom erre gyere ne menj arra jobb út van erre mint arra erre gyere szívemnek a párja adj egy csókot utoljára páros csókot nem adhatok nem a te szeretőd vagyok páros csókot csakis annak adok kinek szeretője vagyok nem úgy van most mint volt régen nem az a nap süt az égen nem az a nap hej de nem az a hold nem az a szeretőm ki volt aki volt már rég elhagyott szebbre vágyott mint én vagyok szebbre vágyott hej de mégse kapott még olyant sem mint én vagyok
(Válaszút, Mezőség)
nyisd ki rózsám az ajtót itt van a te galambod de nehezen nyitod ki mintha nem tudnád hogy ki nyitom nyitom kedvesem csak a lájbim keresem nyitom nyitom galambom csak a lájbim gombolom fehér fuszulyka virág ne jöjj hozzám napvilág gyere hozzám sötétbe hogy üljek az öledbe úgysem ülök sokáig csak tizenkét óráig az a tizenkét óra nekem csak egy minuta adj egy csókot én egy mást ne felejtsük el egymást két-három csók nem a világ száradjon meg aki nem ád
(Magyarlapád, Küküllő mente)
nincs magasabb a nagy égnél nincs nagyobb a szerelemnél jaj mert akit a szerelem fog nem kell annak semmi dolog jaj mert engemet is megfogott kell a kutyáknak a dolog jaj a szerelem a szerelem a szerelem sírba teszen jaj nem kell engem tanítani hogy kell szeretőt tartani jaj megtanultam én azt régen esztendeje múlt a télen jaj aki kettőt-hármat szeret azt megszólját az emberek jaj de én csak egyet szerettem mégis eleget szenvedtem jaj
(Magyarlapád, Küküllő mente)
erdő felől dörög az ég mondd ki rózsám szeretsz-e még ha nem szeretsz azt is mondd ki ha nem szeretsz azt is mondd ki bátran ha kérdez valaki bátran ha kérdez valaki felkelt már a hajnalcsillag kelj fel rózsám mert megvirradt dehogy kelek még hajnal sincs szerelmünknek még vége sincs tudod rózsám mit fogadtál mikor kertembe sétáltál felfogadtam azt az egyet rajtam kívül mást nem szeretsz
(Magyarlapád, Küküllő mente)
szeretném én azt megtudni szeretném én azt megtudni szabad-e másét szeretni szabad-e másét szeretni tudakoztam de nem szabad tudakoztam de nem szabad ezért a szívem megszakad ezért a szívem megszakad tiltnak rózsám tiltnak tőled titkon se beszéljek véled ahol látlak kerüljelek hogy én ne is szóljak véled csak egy utcán jártam hozzád azt is elkertelete anyád sem nem ággal sem nem fával az irigyek tanácsával
(Magyarlapád, Küküllő mente)
régi szeretőmért mit nem cselekednék régi szeretőmért mit nem cselekednék dunából a vizet kalánnyal kimerném áj-rá-rá... annak fenekéből igaz gyöngyöt szednék a régi rózsámnak gyöngykoszorút kötnék kössed rózsám kössed te csak mindig kössed mert az én szeretőm nem leszel már többet ha a duna vize mind tintává válnék abból a rózsámnak csak levelet írnék írom levelemet nem írom nevemet úgyis tudja rózsám hogy hívnak engemet
(Magyarlapád, Küküllő mente)
magos hegyről foly le a víz rózsám bennem többet ne bízz ha bízol is csak úgy bízzál szeretőről gondoskodjál ha bízol is mindhiába mert el vagy szívemtől zárva úgy el vagy szívemtől zárva mint szép gúnya a ládába a szép gúnya szellő nélkül az én szívem tied nélkül
(Visa, Mezőség)
a bazsarózsámnak lehajlott az ága én is ráhajlottam egy hűtlen szavára mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül mit ér a szerelem igaz hűség nélkül istenem nagy dolog ki egymást szereti mégis a jó isten össze nem vezeti de még nagyobb dolog ki egymást gyűlöli mégis két vénasszony összeköszörüli áldd meg isten áldd meg a szeretőm házát verd meg isten verd meg a benne lakóját azt sem mindegyiket csak az édesanyját mért tiltotta tőlem virágszál szép lányát
(Visa, Mezőség)
kék ibolyát ültettem a pohárba ez a legény válogat a leányba törje ki a sej-haj válogatós nyavalya én is voltam szeretője valaha kék ibolya ha leszakítanálak mit szóllanál babám ha elhagynálak mit mondanék sej-haj ha így hozta az idő ritka most az igaz szívű szerető kék ibolya búra hajtja a fejét mert a harmat nem öntözi a tövét szállj le harmat sej-haj kék ibolya tövére most találtam egy igaz szeretőre
(Visa, Mezőség)
ága-bogas a diófa teteje csak egy kislányt neveltek a kedvemre azt az egyet nem adnám a világért az anyjának a mennybéli jussáért az anyjának kevés mennybe a jussa a lányának olyan édes a csókja olyan édes nem tudom felejteni hanem inkább jobban tudnám szeretni ősz az idő hull a fáról a levél megbánod te régi babám mit tettél megbánod te jutok én még eszedbe hogy milyen volt bús szívemnek szerelme le van az én selyem ingem vasalva nem vagyok én legényeknek az alja sem eleje sem az alja nem vagyok amér engem a szeretőm elhagyott