(Gyimes)
könnyebb kősziklának
(keserves, Gyimes)
s könnyebb kősziklának lágy viasszá válni mint két édes szívnek egymástól megválni s mikor két édes szív egymástól megválik még az édes méz is keserűé váliksej búra búra búbánatra születtem
(lassú magyaros, Gyimes)
sej búra búra búbánatra születtem édesanyám árván nevelt fel engem az árvának mostohája világ is sej a száraz földből kiszárad virág is sej búra búra búbánatra születtem nem is édesanya nevelt fel engem nem is édes nem is egész mostoha s mer azt szerettem akit nem kellett volna sej a mindenit ennek a rossz világnak rosszabbul meg sorsom mint a kutyának mer a kutya lefekszik a szénába sej én meg pedig hányódom a világba mer a kutya lefekszik a szalmára sej én meg pedig bujdosom a világbalovam haját lefelé fújja a szél
(lassú magyaros, Gyimes)
lovam haját lefelé fújja \ja szél köszönöm rózsám hogy eddig szerettél s azt is igen hogy engemet megvettél hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél adjon isten szebbet s jobbat nálamnál nékem pedig csak olyat mint te vótál adjon olyant kinek lova s szekere egyen meg a keserűség mellette adjon olyant kinek lova s szekere a patikát gazdagítsd meg belőle én istenem adj erőt a lovamnak hogy keressek más szeretőt magamnak s mer aki volt rég meguntam szeretni s szebbet s jobbat akarok én keresni s mer aki volt rég meguntam szeretni s szebbet s jobbat mást akarok keresni
seprik a nagy erdő útját
(keserves, Gyimes)
seprik a nagy erdő útját viszik a székely katonát viszik viszik szegényeket szegény csángó legényeket úgy elviszik szegényeket mint a szél a leveleket úgy elviszik szegényeket mint a szél a leveleket mikor a nagy erdőn túl mész arra kérlek vissza ne nézz szívednek ne legyen nehéz hogy te idegen földre mész hogy te idegen földre mészerdély be vagyon kerítve
(lassú csárdás, Gyimes)
erdély be vagyon kerítve mégis kivisznek belőle olyan szép lányt hagytam benne hogy amíg élek fáj a szívem érte lányok gyimesbüki lányok szedjetek piros virágot tűzzétek a mellyetekbe hogy százszor jussak eszetekbe tűzzétek a mellyetekbe hogy gyertek vélünk a harctérre ott ahol az ágyúk szólnak apró fegyverek ropognak fejem felett kard bevillan a piros vérem a fődre kiloccsan őrmester úr arra kérem kösse bé a sebeimet kösse bé a sebeimet de mentse meg a betyár életemet megmenteném de már késő mind elfolyt a piros véred mind elfolyt a piros véred a kárpátoki csatatéren
szaszi@szepi.hu