bolt.piarista.hu

Nóták

    Kolompos / Furulyás Palkó

    1. Télbúcsúztató

    Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
    Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta
    Rajta, rajta, leszakadt a pajta
    Leszakadt a pajta, benn maradt a macska
    
    Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
    Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta
    Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat
    Had kerüljem váradat, váradat
    Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda
    

    Haj ki kisze, haj

    Haj ki kisze, haj
    Gyüjj be sódar, gömböce
    Haj ki kisze, haj
    Gyüjj be sódar, gömböce
    Kivisszük a betegséget
    Ha ki kisze, haj
    Gyüjj be sódar, gömböce
    
    Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
    

    Csipkefa bimbója kihajlott az útra

    Csipkefa bimbója kihajlott az útra
    Rida-rida bom-bom-bom
    Kihajlott az útra
    Arrament Jánoska
    Szakajt egyet róla
    Rida-rida bom-bom-bom
    Szakajt egyet róla
    

    2. Naphívogató, esőcsalogató

    Süss ki napocska
    Itt apád, itt anyád
    Sót törünk, borsot törünk
    Tökkel harangozunk
    
    Szép nagy napocskát rajzolunk a kezünkkel: süss ki naposka.
    
    Összetett két mutatóujjunkkal az egyik irányba mutatunk: itt apád, másik irányba: itt anyád.
    
    Felváltva ütjük öklünket a másikkal: sót törünk, borsot törünk.
    
    Két kezünket magunk előtt összefogva lóbáljuk: tökkel harangozunk.
    

    Ess eső, ess

    Ess eső, ess
    Holnap délig ess
    Zab szaporodjék
    Búza bokrosodjék
    Az én hajam olyan legyen
    Mint a csikó farka
    Még annál is hosszabb
    Mint a Duna hossza
    
    Ujjainkat mozgatva esőcseppeket játszunk, föntről esnek egészen le a földig, közben leguggolunk: ess eső ess, holnap délig ess.
    Guggolva maradunk, összetesszük a két kezünket, úgy csinálunk, mint amikor egy kicsi növényke bújik elő a földből: zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
    
    Ezalatt felegyenesedünk, egyik kezünkkel tartjuk, másikkal fésüljük a hajunkat: az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb.
    
    Széttárjuk a két karunkat amilyen nagyra csak tudjuk: mint a Duna hossza.
    

    3. Tavaszi szél vizet áraszt

    Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
    Minden madár társat választ, virágom, virágom
    
    Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
    Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
    
    Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
    Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
    
    De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
    Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom
    

    4. Furulyás Palkó

    Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken innét, volt egyszer egy öreg király. Ez az öreg király, olyan gazdag volt, hogy semmire sem volt gondja. Erdeiben megannyi vad tanyázott: őzek, vaddisznók, nyulak, rókák, szarvasok. Földjei dúsan termették a búzát, kukoricát, árpát és egyéb terményeket, olyannyira, hogy magtárai a nyár végétől a következő nyár elejéig telve voltak. De nem csak a magtárak, hanem a kincses kamrák is arannyal, ezüsttel, gyémánttal. S ennek az öreg királynak mégsem az arany, az ezüst, a gyémánt volt a legnagyobb kincse,...hanem a lánya, a szépséges királykisasszony.
    Aki olyan szép volt, haja, mint a bársony, mosolya, mint a napsütés, alakja, mint a nádszál.
    
    Virágzik a cseresznyefa
    Szebben virít a rózsám arca, ajlalala...
    Rózsám arca télbe'-nyárba'
    Legvirítóbb a határba', ajlalala...
    
    Édesanyám rózsafája
    Én voltam a legszebb ága, ajlalala...
    Legszebb ága, legszebb lánya
    A legények bokrétája, ajlalala...
    
    A királykisasszony még kislány volt, nagyon szeretett játszani, mint minden gyerek. Volt néki három ugra-bugri kisbáránya. A legkedvesebb játéka az volt, amikor lemehetett a báránykákkal a palotakertbe, és ott hancúroztak, bolondoztak reggeltől estig.
    Huncutak voltak a bárányok, mert hol erre ugráltak, hol arra ugráltak, hol ki tudja merre ugráltak. Amikor meg bújócskát játszottak, és a királykisasszony volt a hunyó, úgy elbújtak, de úgy, hogy a királykisasszony kereshette őket erre, arra, de nem találta. Csak nagy sokára akadt rájuk a palotakert bokrai között, de akkor nagy volt az öröm, a kacagás, nagy volt a boldogság.
    Ilyen boldogságban teltek-múltak a napok, teltek-múltak az évek, s egyszerre a kicsi királykisasszonyból eladósorba került nagylány lett. Elhatározta magában, hogy annak adja a kezét, aki tud vigyázni a ő báránykáira, meg tudja őrizni azokat legeltetés közben.
    Messze földről jöttek a kérők! Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, de egy se tudta megőrizni a bárányokat reggeltől napestig -- mind rajtaveszett.
    Hanem, élt ebben az országban egy fiatal juhászlegény, akit úgy hívtak, hogy Furulyás Palkó. Ez a legény, mikor meghallotta, hogy a királykisasszony párt keres magának, és egy feladatot kell teljesíteni, vigyázni a bárányokra a legeltetés közben, azt mondta magában:
    -Bárányokat megőrizni, már én volnék a legilletékesebb, majd megőrzöm én őket, csak adják ide nekem.
    ...Azzal felkerekedett és elindult királyi palota felé.
    Ment, mendegélt, nagy büszkén, nagy vidáman, ,,Enyém lesz a királykisasszony, akárki meglássa!'' harmadnapra oda is ért a palotához. Ment egyenesen az öreg király elé. Illendően köszöntötte, majd mikor az megkérdezte tőle, hogy:
    -Mi járatban vagy itt, édes fiam?
    Azt felelte neki: - Uram, királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom. Én a lányodat jöttem feleségül kérni, és fogadom, hogy kiállom a próbát, megőrzöm a bárányokat reggeltől napestig.
    Az öreg király éktelen haragra gerjedt.
    -Eszement fickó! Hát hogy képzeled? Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, és egy se tudta megőrizni a bárányokat. Majd pont neked fog sikerülni? Micsoda? Na, eredj innen, amíg nem késő! Már kilencvenkilencen rajtavesztettek, te leszel a századik!
    Na, erre a szóra megijedt Furulyás Palkó, már hogyne ijedt volna meg,...mikor megijedt. Már-már el is somfordált volna, ekkor azonban megpillantotta a királykisasszonyt a palotaablakban, és az olyan szép volt, hogy Furulyás Palkónak rögtön ott ragadt a tekintete. Nézte, nézte a királykisasszonyt. Igazából a királykisasszonynak is megtetszett a fiatal juhászlegény, és azt gondolta magában, bárcsak neki sikerülne megőrizni a bárányokat!
    S, ahogy nézték, nézték egymást szerelmesen, Furulyás Palkó gondolt egyet, visszaszaladt az öreg király elé. Azt mondta:
    -Uram, királyom! Egy életem, egy halálom, én mégis szerencsét próbálnék. Adják ide a bárányokat, megőrzöm én azokat napestig!
    Megszánta az öreg király, s azt mondta:
    -Na, jól van, nem bánom!
    Úgy is lett, odaadták a bárányokat Furulyás Palkónak, s elindult velük ki a mezőre legeltetni.
    
    A juhásznak jól van dolga
    Egyik dombról, a másikra
    Terelgeti nyáját, fújja furulyáját
    Bú nélkül éli világát
    
    Ha megunja furulyáját
    Előveszi a dudáját
    Belefújja búját a birka bőrébe
    Szélnek ereszti belőle
    
    Terelte Furulyás Palkó a bárányokat, terelte, de olyan ügyesen, mint még eddig senki sem. Mert -- ha a bárányok jobbra szaladtak volna -- akkor jobbról terelte őket, ha meg balra szaladtak volna, akkor balról terelte őket.
    Így mentek mendegéltek ki egészen az erdő széléig, mert tudta Furulyás Palkó, hogy ott terem a legdúsabb fű, ott kell legeltetni a kicsi bárányokat. Mikor megérkeztek, Furulyás Palkó letette a botját, elővette a szépen szóló furulyáját és rázendített egy vidám muzsikára. Fújta Furulyás Palkó, fújta, de olyan vidáman, hogy még az erdők is visszhangozták, a bárányok meg táncra perdültek. Majd gondolt egyet, visszatette övébe a szépen szóló furulyáját, s botja fölött eljárta a juhásztáncot. Járta a táncot, járta, zengtek az erdők, zengtek a mezők, de egyszer csak mintha egy kicsit meglassúdtak volna a mozdulatai, mintha egy kicsit fáradt volna.
    Úgy is volt, elfáradt, hát abbahagyta a táncot, letámasztotta a botját, botjára hajtotta a fejét, és egy kicsit elszenderedett. Nem is kicsit, nagyon! Ahogy ott szenderedett, szenderedett, a bárányok meg legelésztek, legelésztek,...legelésztek, legelésztek, egyre messzebb és messzebb kerültek Furulyás Palkótól, s egyszerre csak eltűntek az erdő sűrűjében...
    -No, Furulyás Palkó, mi lesz veled? Te is elvesztetted a bárányokat? Úgy lett, ahogy az öreg király megmondta. Te lettél a századik!
    Talán még most is aludna, ha a madárcsicsergés föl nem ébreszti.
    De hamarosan megszólaltak az erdő madárkái. Furulyás Palkó felébredt, nyújtózkodott, nagyot ásított, először azt se tudta, hol van. Hanem aztán eszébe jutottak a bárányok. -Hú, a nemjóját! Eltűntek a bárányok!
    Szaladt ide, szaladt oda, de akkorra azok már bent jártak az erdő sűrűjében.
    -Jaj Istenem, mi lesz velem! - gondolta, és felnézett az égre. De ott csak a Napot látta. Megkérdezte tőle:
    -Napocska! Nem láttad az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
    De a napocska azt felelte neki:
    -Nem.
    Hej, Furulyás Palkó erre elszöntyömpörödött. Ment ide, ment oda, kereste a bárányokat, de bizony nem találta. Ahogy így járt-kelt nagy szomorúan, egyszer csak felnézett az egyik hegy tetejére.
    -Ott vannak a bárányaim! Látom őket, ott ugrándoznak. - Nagyon megörült Furulyás Palkó,azzal szaladt oda.
    Ahogy közelebb ért, látta ám, hogy azok nem az ő báránykái, csak játszadozó kis nyuszik voltak. Megkérdezte őket:
    -Nyuszikák! Nem láttátok az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
    De a kis nyuszik azt felelték: -Nem.
    Hej, Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Ment jobbra, ment balra, előre és hátra. Kereste a bárányokat, de bizony sehol nem találta. Ahogy így, szomorúan járkált, egyszer csak felnézett a másik hegy tetejére.
    -Ott vannak a bárányaim! Látom őket!
    Nagyon megörült Furulyás Palkó, azzal szaladt oda. De ahogy odaért, látta ám, hogy azok sem az ő bárányai, csak szélben lengedező kicsi felhők voltak. Megkérdezte őket:
    -Felhőcskék! Nem láttátok az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
    De a felhőcskék azt felelték: -Nem.
    Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Szomorúan járkált ide-oda, egyik erdőbe be, a másikból ki, dombra fel, dombról le, de bizony a báránykákat sehol nem találta. Mígnem egyszer csak felnézett a harmadik hegy tetejére.
    -Harmadszor már nem csalatkozhatom meg! Ott vannak a bárányaim! Látom őket!
    Nagyon megörült Furulyás Palkó, azzal szaladt oda.
    De bizony harmadszor is megcsalatkozott. Mert azok sem a bárányok voltak, csak szélben lengedező nagy fehér virágok. És amikor kérdezte őket, azt felelték: -Nem.
    Na, most szöntyömpörödött el igazán Furulyás Palkó. Lekucorodott a földre, sírva is fakadt. Lassan beesteledett, lement a Nap, feljött a Hold. Ahogy feljött, letekintett a földre. Látta ám, hogy Furulyás Palkó sírdogál odalent. Lekiáltott neki:
    -Mért sírsz, Furulyás Palkó?
    Felnézett Furulyás Palkó a Holdra, legyintett egyet, majd azt mondta:
    -Hadd el, Hold! Hogyne sírnék, mikor elvesztettem a királykisasszony három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányát. Nem lesz a feleségem a királykisasszony, de még lehet, hogy a fejemet is veszik! Ki tudna most rajtam segíteni?
    Azt mondta erre a Hold:
    -Sose búsulj, Furulyás Palkó! Ahogy feljöttem az égre, ott láttam a báránykáidat az erdő közepében. Válassz ki valakit a gyerekek közül, majd ő elvezet téged oda, s megtalálod őket!
    Úgy is lett. Furulyás Palkó kiválasztott egyet a mesét hallgató gyerekek közül, és boldogan indultak be az erdő közepébe. És valóban -- ahogy a Hold megmondta --, a tiszta vizű forrásnál rá is találtak a bárányokra. Megörült Furulyás Palkó, azt se tudta, örömében hová legyen, elővette szépen szóló furulyáját, és terelte a bárányokat a királyi palota felé.
    Késő este lett mire a palotához értek. Az öreg király -- mikor megpillantotta, hogy a fiatal juhászlegénynek sikerült megőrizni a bárányokat -- elcsodálkozott és azt mondta:
    -Jól van fiam, teljesítetted a próbát! Amit ígértem, megtartom!
    Azzal előhívták a szépséges királykisasszonyt a hálószobájából. Megdobbant a szíve a királykisasszonynak, mikor meglátta a bárányokat. Még jobban, amikor Furulyás Palkót. Megdobbant a szíve, kipirult az arca elmosolyodott és boldogan adta kezét a juhászlegénynek.
    Hét országra szóló lakodalmat csaptak! Ettek, ittak, mulatoztak, ropták a táncot három nap és három éjjel. Velük táncoltak a bárányok, az erdő, a virágok, felhők, kis nyuszik, velük táncolt a Nap és a Hold. Sőt, még a gyerekek is rúgták a port.
    Azt tartja a mondás, hogy Furulyás Palkóból nagyon jó uralkodó lett, mert megőrizte az öreg király gazdagságát és szerette a szegényeket.
    Itt a vége, fuss el véle!
    

    6. Moldvai mulatság: Hoina

    Elindultam szőrkötni, szederinda-rinda
    Elindultam szőrkötni, szederinda-rinda
    Hát a szőrrel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    Hát a szőrrel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    
    Szitát kötök belőle, szederinda-rinda
    Szitát kötök belőle, szederinda-rinda
    A szitával mit csinálsz, szederinda-rinda?
    A szitával mit csinálsz, szederinda-rinda?
    
    Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda
    Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda
    Hát a liszttel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    Hát a liszttel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    
    Málét sütök belőle, szederinda-rinda
    Málét sütök belőle, szederinda-rinda
    A máléval mit csinálsz, szederinda-rinda?
    A máléval mit csinálsz, szederinda-rinda?
    
    Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda
    Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda
    Szeretővel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    Szeretővel mit csinálsz, szederinda-rinda?
    
    Nappal véle kapálgatok, szederinda-rinda
    Nappal véle kapálgatok, szederinda-rinda
    Éjjel véle hálogatok, szederinda-rinda
    Éjjel véle hálogatok, szederinda-rinda
    

    7. Moldvai mulatság: Kecskés

    Túl a vízen kicsi ház
    Benne leány mit csinálsz
    Csinosítom magamat
    Várom a galambomat
    
    Ki ez este béjött volt
    Kilenc almát hozott volt
    Mind a kilenc piros vót
    S a legény es serény vót
    
    Zurgó dió, mogyoró
    S az a leányoknak jó
    Kert tetején döglött ló
    S az a legényeknek jó
    
    S aki reánk haragszik
    Egyen szilvát tavaszig
    Tavasz után egeret
    Míg a szeme kimered
    

    8. Virágének

    Happ tűz villog, nap ragyog
    Hunyori személye
    Rózsa nyílik előtte
    Liliom utána
    
    Mikor az eszembe jutsz
    Szép gyönyörűségem
    Akkor ugyan lángallik
    Bennem a szerelem
    
    Sára asszony édesem
    Te vagy minden kincsem
    Nálad nélkül pediglen
    Reménytelen élnem
    
    Happ tűz villog, nap ragyog
    Hunyori személye
    Rózsa nyílik előtte
    Liliom utána
    

    9. Elment a madárka

    Elment a madárka, üres a kalicka
    Azt üzente vissza, visszajő tavaszra
    Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra
    Ha még akkor sem jő, tudd meg sohasem jő
    
    Madárkám, madárkám, csináltatok néked
    Gyémántból kalickát, ezüstből padlócskát
    Én es adok néked zsemlyecipót enned
    Zsemlyecipót enned, muskotálybort innod
    
    Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni
    Kalickában lakni, padlócskán sétálni
    Zsemlyecipót enni, muskotálybort inni,
    Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni
    Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni
    Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni