Lakatos Kicsi Aladár és Fodor Sándor Neti / Kalotaszegi népzene

3. Magyar rend: Szolganóta, hajnali, csárdás és szapora

mikor a szolgának

(kalotaszeg - szolganóta)

mikor a szolgának
telik esztendeje
veszi a subáját
megyen hazafele

mondja a gazdája
hogy maradj meg jövőre
bár a hat ökrömet
hajtsd ki legelőre

egyék meg a kutyák
mind a hat ökrödet
égesse fel a tűz
a vasas szekeredet

s meguntam meguntam
gazdám kovártélyát
három töpörtyűből
a büdös laskáját

esőt uram esőt
jó heverő időt
a gazdának morgást
a szolgának nyugvást

nagy gazda volt az én apám

(kalotaszeg - hajnali)

nagy gazda volt az én apám
s nagy birtokot hagyott énrám
hat ökörnek kötelét
három vasvilla nyelét
kilenc szekér szénaboglyának helyét
a nagy hombárt üresen
a sok adót fizessem
széles fődjét hogy keservesen nézzem

de én azt elpazaroltam
magamnak semmit sem hagytam
hagytam biza eleget
jó kapa kasza nyelet
temetőbe sírnak való jó helyet
hagytam biza eleget
jó kapa kasza nyelet
temetőbe sírnak való jó helyet

édesanyám hol van az édes té

(kalotaszeg - csárdás)

édesanyám hol van az édes té
mivel engem katonának neveltél
adtad volna tejedet a macskának
ne neveltél volna fel katonának
adtad volna tejedet a lányodnak
mer a lejánt nem viszik katonának

ablakomba besütött a holdvilág
az én babám abba fésüli magát
fésüld babám gyönyörűszép hajadat
én is abba igazítom magamat

kssuth lajos fellovagolt a hegyre
onnan nézi mit harcol az ezredje
harcoljatok ti jó magyar vitézek
jó az isten majd megsegít titeket

illik a tánc a cudarnak

(kalotaszeg - szapora)

illik a tánc a cudarnak
minden rongya fütyög annak
fütyög elöl fütyög hátul
fütyög minden oldalárul

kis katica nagy katica
kivel háltál az éjszaka
három huszár egy regruta
avval háltam az éjszaka

légyen hála az istennek
hogy nincs szarva az egérnek
mer ha néki szarva volna
minden kislányt felborítna

7. Szalóki Ágié

virág ökröm kiverettem a rétre

(kalotaszeg)

virág ökröm kiverettem a rétre
elverettem a harmatot előle
nem hallom a virág ökröm kolompját
az én babám mással éli világát

árva árva olyan árva nincs mint én
s aki olyan igazán sírjon mint én
sírok biz én siratom a lányságom
mindig sírok míg élek e világon

volt énnékem édesanyám de már nincs
mer elvitte a tavaszi nagy árvíz
három hete mióta mind halászom
könnyeimtől még a vizet se látom

szaszi@szepi.hu