bolt.piarista.hu

Nóták

    Lovász Irén / Világfa

    1. megjöttünk megjöttünk

    kinek lába
    kinek egye-mása
    hej regö rejtem
    azt is megadhatja
    az a nagy úristen
    
    amott kerekedik
    egy fekete felhő
    abba legelészik
    csodatévő szarvas
    
    száz misegyertya
    gyújtatlan gyulladjék
    
    adjon az úristen
    ennek a gazdának
    
    ...
    száz kereszt árpát
    száz kereszt búzát
    ...
    
    

    2. regélök míg élök

    édös fiam iljon fiam
       sej regélök regélök
    napot láttam én fölkelni
    hódikát láttam én lemenni
    az kettő közt szarvast láttam
    egyik lába az napba volt
    másik meg a hódikába
    egyik lába az erdőben
    az másik meg az tengerben
    jobb oldalán nagy szén égett
    bal oldalán köd setétlett
    szeme előtt hajnal virradt
    utána meg éjjel szakadt
    az erdőbe ha bévetődnék
    napfelköltig ébrön lennék
    az szarvast is megnyilaznám
    útadon új legelőket lelnél
    

    4. márton szép ilona

    itt es ereszkedik
    egy kerek dombecska
    s azon nevekedik
    egy édes almafa
    
    édes az almája
    csukros a virágja
    s az alatt ül vala
    szűz lány mártír asszony
    
    s kötögeti vala
    maga koszorúját
    s énekeli vala
    maga énekjeit
    
    s nehul ereszkedik
    egy gyalog ösvenyke
    s azon ereszkedik
    egy fehér bárányka
    
    jobb oldalán viszi
    áldott napnak fényét
    bal oldalán viszi
    áldott holdnak fényét
    
    szőre szálán viszi
    hatvan mise gyertyát
    szarva között viszi
    mennyei harangot
    
    s meg ne ijedj meg ne ijedj
    márton szép ilona
    hogy mi ide jöttünk
    isten parancsolta
    
    s a mennyei ajtó
    nyitatlan es nyílik
    s a mennyei harang
    húzatlan kondulik
    

    szivárvány havasán

    szivárvány havasán
    felnőtt liliomszál
    nem szereti helyét
    el akar bújdosni
    ki kell onnat venni
    s új helybe kell tenni
    ki kell onnat venni
    s új helybe kell tenni
    
    s apámért s anyámért
    mit sem cselekednék
    tengernek a habját
    kanállal lemerném
    tenger fenekéből
    gyöngyszemeket szednék
    mégis a rózsámnak
    gyöngykoszorút kötnék
    

    porka havak esedeznek

    porka havak esedeznek
    dehó reme róma
    
    nyulak rókák játszadoznak
    bényomoztunk a faluba
    sándor mózes udvarára
    ott találtunk rakva házat
    benne láttunk vetve ágyat
    kelj fel apám kelj fel anyám
    mer eljöttek a regösök
    

    porondos víz martján

    porondos víz martján
    felnőtt liliomszál
    ki akar száradni
    ki kell onnat venni
    
    új helybe kell tenni
    de ha megfogannék
    de új helybe kell tenni
    hátha megfogannék
    
    mit sírsz mit keseregsz
    szegény árva leány
    de én hogy ne sírjak
    hogy ne keseregjek
    
    mikor nékem nincsen
    sem apám sem anyám
    sem apám sem anyám
    sem egy édes egyem
    
    ne sírj ne keseregj
    szegény árva leány
    édesapád helyett
    édesapád leszek
    
    édesanyád helyett
    édesanyád leszek
    jó testvéred helyett
    jó testvéred leszek
    

    magamnak marasztom

    menyecske menyecske
    megmondám ez este
    ne menj ki cserjésbe
    ne menj ki cserjésbe
    
    mer megmar a kígyó
    szerelem képébe
    mer megmar a kígyó
    szerelem képébe
    
    szerelem szerelem
    átkozott szerelem
    szerelem szerelem
    átkozott szerelem
    
    mér nem termettél volt
    minden fa tetején
    mér nem termettél volt
    minden fa tetején
    
    minden fa tetején
    diófa levelén
    minden fa tetején
    diófa levelén
    
    hogy szakasztott lenne
    minden szegény leány
    minden szegény leány
    minden szegény legény
    
    mer én szakasztottam
    el is hervasztottam
    mer én szakasztottam
    el is hervasztottam
    
    kit immár szakasztom
    magamnak marasztom
    kit immár szakasztom
    magamnak marasztom
    

    páva

    hej páva hej páva
    császárné pávája
    hej páva hej páva
    császárné pávája
    
    ha én páva volnék
    ha én páva volnék
    kőkertre szállanék
    kőkertre szállanék
    
    tollamat hullatnám
    tollamat hullatnám
    szép lányok fölgyűjtnék
    szép lányok fölgyűjtnék
    
    szép lányok fölgyűjtnék
    úrfiknak küldenék
    szép lányok fölgyűjtnék
    úrfiknak küldenék
    
    mikor lejány voltam
    mikor lejány voltam
    szabad madár voltam
    szabad madár voltam
    
    de hogy eladódtam
    fogott madár voltam
    de hogy eladódtam
    fogott madár voltam
    

    a pünkösdi rózsa

    a pünkösdi rózsa
    kihajlott az útra
    nékem es kihajlott
    szekeremnek rúdja
    
    nem tudom édesem
    jóra-e vaj rosszra
    jóra-e vaj rosszra
    vaj holtig bánatra
    
    kinezék ez úton
    látám édesemet
    látám édesemet
    ő is láta éngem
    
    s akarám szólítni
    szánám búsítani
    s ily szép ifijan
    megszomorítani
    
    s az én piros vérem
    a te piros véred
    egy árokba folyjon
    s egy malmot meghajtson
    
    pedig az a malom
    három kövű legyen
    s a legelső köve
    szeretetet járjon
    
    s a második köve
    aprópénzt hullasson
    s a harmadik köve
    igazgyöngyöt járjon
    

    udvarom közepén

    udvarom közepén
    van egy szép almafa
    s ahhoz hozzákötve
    egy szép pej paripa
    
    fel is van nyergelve
    fel is kantározva
    gyere régi babám
    búcsúzzunk el rajta
    
    két út van előttem
    melyiken induljak
    két szép szeretőm van
    melyiktől búcsúzzam
    
    s egyiktől búcsúzom
    a másik megharagszik
    s azér az én szívem
    soha-soha meg nem nyugszik
    
    volt két szép szeretőm
    megholt mind a kettő
    s egyiket temettem
    diófa tövibe
    
    a másikat pedig
    szívem közepébe
    a másikat pedig
    szívem közepébe
    
    s egyiket öntözöm
    a tatros vizével
    a másikat pedig
    sűrű könnyeimmel
    

    jaj de szépen virjadozik

    jaj de szépen virjadozik
    s az én szívem hervadozik
    jaj de szépen megvirjada
    s az én szívem elhervada
    
    kicsi madár jaj de fenn jársz
    mi az oka alább nem szállsz
    alább szállnék de nem merek
    sok az irigy s attól félek
    
    s akármerről fújjon a szél
    csak éngemet egyedül ér
    fú mást is de gyengébben ér
    s éngem igen élesen ér
    
    hazám hazám csendes hazám
    bárcsak határid láthatnám
    füstjét látom de csak alig
    az ég alatt lengedezik
    
    mind azt mondják nem a füstje
    csak az erdő borult ködbe
    mind azt mondják nem a füstje
    csak az erdő borult ködbe
    

    szállj le kicsi madár

    szállj le kicsi madár zöld erdőn keresztül
    szólj be az anyámhoz csak ő van egyedül
    s ha kérdi hogy vagyok mondd meg beteg vagyok
    olyan nagyon fáj a szívem talán meg is halok
    
    na-na-na...
    ne sírj édesanyám ennek így kell lenni
    s minden jó családból egynek rossz kell lenni
    
    mer ha édesanya édesanya voltál
    vékony nádszáladdal mér nem hajlítottál
    mer ha hajtott volna elhajlottam volna
    ilyen szerencsétlen nem is lettem volna
    
    de ritka az a búza kibe konkoly nincsen
    s ritka az a kislány kibe hiba nincsen
    s mer az én búzámba egy szál konkoly sincsen
    szerettem egy legényt áldja meg az isten
    

    jól gondold meg rózsám

    jól gondold meg rózsám
    elejét utolját
    hogy kivel kötöd be
    életed pályáját
    
    nem kölcsön kenyér az
    hogy visszaadhatnád
    sem nem árpatarló
    hogy legázolhatnád
    
    nem az a jó gazda
    kinek hat ökre van
    csak az a jó gazda
    kinek szép lánya van
    
    szépen felneveli
    szárnyára ereszti
    keservesen nézi
    hogy más üti-veri
    

    ahol én elmegyek

    ahol én elmegyek még a fák es sírnak
    gyenge ágairól levelek lehullnak
    hulljatok levelek takarjatok éngem
    mer az én édesem sírva keres éngem
    
    sirass rózsám sirass amíg előtted látsz
    mer jó isten tudja hol leszen halálom
    erdőkbe mezőkbe s a nagy tengerekbe
    tengernek feneke az én vetett ágyam
    
    s a tengernek színye az én takaradzóm
    csúszó-mászó férgek az én hálótársam
    s az apró halacskák az én siratóim
    s az égi madárkák az én éneklőim
    
    te túl rózsám te túl a világ erdején
    te túl rózsám te túl a világ erdején
    de én jóval innen a bánat mezején
    de én jóval innen a bánat mezején
    

    rabnóta

    (alföld)

    térdig vagyok vasba könyékig bilincsbe
    szemeim apadnak a nagy sötétségbe
    
    kígyók békák szeme az én világítóm
    bilincsem zörgése esthajnal harangszóm
    
    börtönnek falai beszélgetőtársam
    börtönnek feneke az én vetett ágyam
    

    virágok vetélkedése

    vetekedik vélem
    háromféle virág
    virágom véled elmegyek
    virágom tőled el se maradok
    
    ne vetekedj vélem
    te búza szép virág
    mert bizony tevéled
    színes ez világ is
    virágom véled elmegyek
    virágom tőled el se maradok
    
    ne vetekedj vélem
    te szőlő szép virág
    mert bizony tevéled
    szentmisét szolgálnám
    virágom véled elmegyek
    virágom tőled el se maradok
    
    ne vetekedj vélem
    te rózsa szép virág
    mert bizony tevéled
    lányok dicsekednek
    virágom véled elmegyek
    virágom tőled el se maradok
    

    hidegen fúj a szél

    kuruc kassa felől
    hidegen fúj a szél
    hidegen fúj a szél
    de rossz hírt hallok a
    magam sorsa felől
    
    énekes kis madár
    mindig azt énekli
    mindig azt énekli
    jól vigyázz te betyár
    mer megfog valaki
    

    hej révész révész

    hej révész révész
    ifjú magyar révész
    vígy át a nagy hajón
    vígy át a nagy hajón
    
    uramról maradt
    egy láda kincsem
    azt is neked adom
    azt is neked adom
    
    hej révész révész
    ifjú magyar révész
    vígy át a nagy hajón
    vígy át a nagy hajón
    
    uramról maradt
    egy szép fekete pej ló
    azt is neked adom
    azt is neked adom
    
    hej révész révész
    ifjú magyar révész
    vígy át a nagy hajón
    vígy át a nagy hajón
    
    uramról maradt
    egy szép hajadon lányom
    azt is neked adom
    azt is neked adom
    
    az kell kedvemnek
    szép szerelmemnek
    öröm a szívemnek
    öröm a szívemnek
    
    hej révész révész
    ifjú magyar révész
    vígy át a nagy hajón
    vígy át a nagy hajón
    

    esteledik alkonyodik

    esteledik alkonyodik
    gulya ménes takarodik
    a számadó káromkodik
    három bojtár jó bort iszik
    
    andrás nap után az idő
    sűrűn ködöl már a felhő
    siránkoznak a bárányok
    elfogyott a takarmányok
    
    amott egy kis patak mellett
    három juhom hatot ellett
    van már juhom van bárányom
    van szeretőm tizenhárom
    

    aratóének

    elvégeztük elvégeztük az aratást
    az aratást
    majd megesszük majd megisszuk az áldomást
    az áldomást
    
    egész falu egész falu mind aluszik
    mind aluszik
    a mi gazdánk a mi gazdánk nem aluszik
    nem aluszik
    csak mirólunk csak mirólunk gondolkodik
    gondolkodik
    

    víg légy gazda víg légy

    víg légy gazda víg légy
    víg munkásid vannak
    szomorún kimennek
    vígan hazajönnek
    
    terítsd asztalodat
    tedd rá pint borodat
    fehér kalácsodat
    fehér kalácsodat
    
    megarattunk má mink
    mit arassunk má mink
    van még galambomnak
    megaratjuk azt is
    
    arass rózsám arass
    megadom a garast
    ha én meg nem adom
    megadja galambom
    
    arattam arattam
    kévét is kötöttem
    galambom tarlóján
    meg is betegedtem
    

    két tápéi dal

    kiöntött a tisza vize
    barna kislány fürdik benne
    én is megfürödtem benne
    rám is ragadt a szerelme
    
    ki a tisza vizét issza
    vágyik annak szíve vissza
    én is mögfürödtem benne
    rám is ragadt a szerelme
    

    jaj de bajos egy vánkoson feküdni

    jaj de bajos egy vánkoson feküdni
    ki az urát nem igazán szereti
    a párnának a két széle elszakad
    a közepe tiszta újon megmarad
    
    nehéz a hangyát kősziklán nyomozni
    kölletlen párnak egy párnán nyugodni
    ha ölelni köll karjait fájlalja
    ha csókolni köll könnyeit hullajtja
    

    elment az én rózsám

    (dunántúl)

    elment az én rózsám itt hagyott engemet
    elvitte magával minden víg kedvemet
    
    csak azt mondd meg rózsám melyik úton mégy el
    felszánttatom én azt aranyos ekével
    
    be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel
    be is boronálom sűrű könnyeimmel
    
    elment az én rózsám itt hagyott engemet
    elvitte magával minden víg kedvemet
    

    két ,,dudás''

    elmentem én a szőlőbe kata

    elmentem én a szőlőbe kata
    ráhágtam a venyegére kata
    venyegéről venyegére
    fáj a szívem egy szőkére kata
    
    mikor én még kicsiny voltam kata
    a cukorér majd megholtam kata
    de miolta nagyobb vagyok
    a legényér maj' meghalok kata
    
    a bolhási kertek alatt kata
    de sok gyalogutak vannak kata
    minden legény egyet csinál
    aki a rózsájához jár kata
    minden legény egyet csinál
    akin a rózsájához jár kata
    
    árok partján rakjál tüzet kata
    forralj nála édes tejet kata
    szeljél bele zsömlebelet
    azzal kínálj meg engemet kata
    
    nem ettem én ma egyebet kata
    babám adott egy szem meggyet kata
    azt is csak úgy levelestül
    megélek szerető nélkül kata
    
    jaj istenem minek élek kata
    ha ja semmitől is félek kata
    száraz levél megzörrenik
    bennem a vér meghidegszik kata
    

    érik érik a cseresznye

    érik érik a cseresznye
    bodorodik a levele
    mennél jobban bodorodik
    árva szívem szomorodik
    
    üssön meg babám a ménkű
    akkora mint egy malomkű
    halálodat nem kívánom
    de ha megüt azt se bánom
    

    zörög a cidrus

    zörög a cidrus a kertben
    hej lulululu-lululárom
    hogyan megyek ki belűlle
    hej lulululu-lululárom
    
    édesanyám mondta nékem
    minek a szerető nékem
    
    de én arra azt felelem
    gyötör anyám a szerelem
    

    imhol kerekedik

    imhol kerekedik
    egy fekete felhő
    abba tollászkodik
    sárga lábú holló
    
    állj meg holló állj meg
    hadd üzenjek tőled
    apámnak s anyámnak
    jegybéli mátkámnak
    
    látod-e angyalkám
    ezt a száraz nyárfát
    majd ha az kizöldül
    akkor megyek hozzád
    
    rab vagyok rab vagyok
    szabadulást várok
    a jó isten tudja
    mikor szabadulok
    

    szánom-bánom

    csak azt szánom-bánom
    tőled el kell válnom
    sok utánad való
    járásom sajnálom
    
    széles az a duna
    keskeny a híd rajta
    ne menj rá galambom
    mert leesel róla
    
    elkiáltom magam
    a régi határban
    meghallja galambom
    a túlsó határban
    
    ha hallja ha nem is
    nem tehetek róla
    gyenge szavaimmal
    nem mehetek oda
    
    ha odamehetnék
    odarepülhetnék
    ablakára szállnék
    neki muzsikálnék
    
    szeretőm kedviért
    mit nem cselekednék
    tenger közepiből
    vizet merítgetnék
    
    tenger közepiből
    vizet merítgetnék
    tűzön-vízen kéne
    mégis általmennék
    

    estéli imádság

    a fényes nap immár lenyugodott
    a föld színe sötétbe maradott
    nappali fény éjjelre változott
    fáradtaknak nyugodalmat hozott
    
    vessünk számot hát édes istenem
    hogy lelkemet ne kelljen féllenem
    ha megtartasz holnapi napodra
    nem fordítom azt megbántásodra