bolt.piarista.hu

Nóták

    MÉTA / Bétöltse szívedet...

    2. elment a madárka

    (kalotaszeg)

    elment a madárka üres a kalitka
    azt üzente vissza visszajő tavaszra
    
    ha tavaszra nem jő búzapirulásra
    ha akkorra sem jő szőlőlágyulásra
    ha még akkor sem jő tudd meg sohasem jő
    

    4. bánat

    (almásmálom)

    túl a vízen van egy malom
    bánatot őrölnek azon
    akinek van egy bánatja
    odaviszi odaviszi lejáratja
    
    nékem is van egy bánatom
    nékem is van egy bánatom
    odaviszem lejáratom
    odaviszem odaviszem lejáratom
    
    utca utca bánat utca
    bánatkőből van kirakva
    az én babám kirakatta
    hogy én sírva hogy én sírva járjak rajta
    
    víg voltam én víg ezelőtt
    míg babám járt a kapum előtt
    de mióta nem járogat
    megöl engem megöl engem a búbánat
    
    megéled még azt az időt
    sírva mész el kapum előtt
    megöleled kapum fáját
    úgy siratod úgy siratod a gazdáját
    

    6. jánosoknak

    (szatmár)

    eljöttek a múzsák neved tiszteletére - ére
    éljen a jános is kedvére - kedvére
    
    kedvére mulasson alig várja köszöntse - öntse
    öntse a szívedet bétöltse - bétöltse
    
    bétöltse szívedet anyai áldásokkal - sokkal
    sokkal koronázzon sok jókkal - sok jókkal
    

    9. gyöngyömnek

    megérett a kökény

    megérett a kökény megérett a kökény
    te vagy a kutya nem én
    szemedről látom én a szádról látom én
    te vagy a kutya nem én
    
    megérett a kökény megérett a kökény
    te vagy a kutya nem én
    látom a szemedről a szemöldöködről
    te vagy a kutya nem én
    

    hopp itt a tisztán

    hopp itt a tisztán a padlódeszkán
    nem leszek többet nyoszolyóleány
    ha leszek leszek menyasszony leszek
    vőlegényemnek koszorút kötök
    

    arra alá a balaton végén

    arra alá a balaton végén
    kinyílott a tulipán a kalapom szélén
    egy-két szál három szál
    csalfa voltál rózsám megcsaltál
    

    ej de te már nyoszolyólány sosem lehetsz

    ej de te már nyoszolyólány sosem lehetsz
    gyöngykoszorút a fejedre már nem tehetsz
    lehetsz nyoszolyóasszony
    csinálhatsz lányból asszonyt valahára
    hej te kedves göndör hajam hová lötté
    talán bizony a konty alá tekerödtél
    oda tekerödtem én
    ki se tekerödök én soha többé
    

    megkötötték nékem a koszorút

    megkötötték nékem a koszorút
    ága-bogaja nyakamba borult
    köttek bele szép zöld rozmaringot
    közepibe csokros búbánatot
    

    hajnalodik a kismenyecske kiállott a kapuba

    hajnalodik a kismenyecske kiállott a kapuba
    arra jön a régi szeretője megállítja egy szóra
    reggelig nem maradhatok leánykérőbe kell menni
    akkor kezdett a kismenyecske sűrű könnye hullani
    

    adj el anyám adj el

    adj el anyám adj el mer itt hagylak
    ne hagyj itten lányom férjhez adlak
    
    ej hadd hallom hogy kinek ád ke'
    ej hadd hallom hogy kinek ád ke'
    odaadlak lányom egy gulyásnak
    odaadlak lányom egy gulyásnak
    ej nem kell nékem az a gulyás
    ej az a zsíros bő tarisznyás
    

    gyöngyöm gyöngyöm

    gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
    kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
    ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
    elmegyek nem megyek nem megyek hozzája
    
    gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
    kéret engem egy kanász hogy menjek hozzája
    ej anyám a kanász botjával hadonász
    elmegyek nem megyek nem megyek hozzája
    
    gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
    kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
    ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
    elmegyek nem megyek nem megyek hozzája
    
    gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
    kéret engem egy kocsis hogy menjek hozzája
    ej anyám a kocsis a búcsúra kocsin visz
    elmegyek elmegyek elmegyek hozzája
    

    10. haza is kéne már menni

    haza is kéne már menni
    vajon mit fognak gondolni
    sötét az ég alja babám kísérj el haza
    megszolgálom én azt valaha
    
    az erdei kis pacsirta
    mind a két szemét kisírta
    sírok én magam is sír az én galambom is
    lehajlik értem még az ág is
    
    valamennyi gácsér ruca
    mind kunkorú annak tolla
    valamennyi magyar lány piros pántlika haján
    szeret is az engem igazán
    
    haza is kéne már menni
    vajon mit fognak gondolni
    sötét az ég alja babám kísérj el haza
    megszolgálom én azt valaha