a pünkösdnek jeles napja szentlélek-isten küldötte erősítse mi szívünket az apostoloknak melyet krisztus ígért vala akkor a tanítványinak mikor méne mennyországba mindenek láttára tüzes nyelveknek szólása úgy mint szeleknek zúgása leszállván az ő fejükre nagy hirtelenséggel megtelvén a szentlélekkel kezdének szólni nyelvekkel fölmagasztalván szent lelkét most és mindörökké ámen
béres vagyok béres már el is szegődtem sej itt az újesztendő jön a szekér értem sajnálom ökrömet vas járomszögemet sej cifra ösztökémet barna szeretőmet kiskutyám a puli tehenem a kuli sej feleségem juli én meg vagyok gyuri ellődik a kuli kölykedzik a puli sej babádzik a juli most vagy bajba gyuri amoda van egy szép kisház ica-te az én szívem oda vágyik ica-te de nem azért a kis házért cinge cinge cingedrece benne lakó szép legényért ica-te kérnek engem szögedébe ica-te ha férjhö' mék de jól járok ica-te ha férjhö' mék de jól járok cinge cinge cingedrece az urammal véle hálok ica-te bázába ment a disznó csak a füle látszik utána mén a kanász furulyával játszik élet élet bundás élet ez ám a gyöngy élet ha megunom magamat magam is úgy élek megismerni a kanászt csak a járásáról űzött-fűzött bocskoráról tarisznyaszíjáról élet élet bundás élet ez ám a gyöngy élet ha megunom magamat magam is úgy élek
amoda el a pusztában van egy fehér ház abban lakik egy jó ember istvánnak hívják egy nagy disznót öletett öletett annak tora tétetett tétetett áldja meg azt a jóisten azt a jó embert a szakácsok a konyhában jól forgolódnak a rétesből a szármából jól kitálalnak egy icce bort melléje melléje attól szédül a feje a feje az én hasam azt kívánja enne belőle áldja meg az egek ura azt a jó embert
zavaros a tisza nem akar apadni az a híres bogár imre által akar menni által akar menni lovat akar lopni kecskeméti zöld vásárban pénzt akar csinálni lovat akar lopni pénzt akar csinálni azt a híres duli marcsát el akarja venni kocsmárosné hallja egy icce bort adna megkínálom a vármegyét hogy ne legyek rabja huncut a vármegye nem iszik belőle most viszik bogár imrét a vesztőhelyére arany a zablája ezüst a kantárja duli marcsa a babáját már hiába várja anyám édesanyám miért nem tanítottál élő fának ága voltam miért nem hajlítottál elapadt a tisza csak a sara maradt meghalt szegény bogár imre csak a híre maradt
kossuth lajos udvarába' áll egy terebélyes diófa kispejlovam felnyergelve kantározva áll alatta arany a zabolája édes a babám pici szája lehajtom a bús fejemet a rózsás ölelő két karjára megüzenem vagy megírom vagy még szóval is megmondom hogy az isten a jó isten egy árva fiút ne adjon mer' az árvát az ág is siratja aztat a madár is így hát csárdás kisangyalom árván maradsz te még magad is
kiszáradt a tisza csak a sara maradt meghalt rudolf trónörökös csak a neve maradt odament az apja költi de nem hallja kelj fel rudolf trónörökös tied a korona odament az anyja költi de nem hallja látja hogy a göndör haja a vállára van fagyva
a gyulai kaszárnyára rászállott egy gólya vizet hozott a szájában a regruták számára mosdjatok regruták mert porosak vagytok azt csak a jó atyaságos egy úristen maga tudja hogy mikor szabadultok pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet átadom a resztungomat a százegybelieknek ne sírj bundás ne sírj kitelik az idő nékem is volt de már letelt a három esztendő
metternich hercegnek szűk lett a nadrágja kossuth-huszár vigyáz éjjel-nappal rája sebaj sebaj éljen a nemzet éljen a hon éljen a nemzeti társadalom bresciai hiéna a haynau gondja hogy a magyar vérét egy cseppig kiontsa sebaj sebaj éljen a nemzet éljen a hon éljen a nemzeti társadalom
magyarország nagy vitézség körülveszi az ellenség sírnak benne rínak benne a leányok mer' azt mondják hogy elvesznek a huszárok ne féljetek magyar lányok nem vesznek el a huszárok nem vesznek el nem vesznek el a huszárok visszajön még tihozzátok ezer esztendeje annak hogy a magyarok itt vannak most akarják az irigyek kiirtani de az isten s magyar huszár nem engedik
föl föl vitézek a csatára a szent szabadság oltalmára édes hazánkért hősi vérünk ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk föl föl látjátok lobogómat indulj utánam robogó had zeng dörg az ágyú csattog a kard ez lelkesíti csatára a magyart
(balassi bálint: egy katonaének c. verse alapján)
vitézek mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél holott kikeletkor az sok szép madár szól kivel ember ugyan él mező jó illatot az ég szép harmatot ad ki kedves mindennél ó végbelieknek ifjú vitézeknek dicséretes serege kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel áldjon isten mezőkbe az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak
szaszi@szepi.hu