bolt.piarista.hu

Nóták

    Szerényi Béla--Kóta Judit / Túl a Tiszán

    1. igyál betyár

    igyál betyár múlik a nyár
    úgysem soká betyárkodsz már
    lehullik a nyárfalevél
    hová lett a betyárlegény
    
    bort iszik az úton járó
    akár szegény akár báró
    ha olyan is mint a napfény
    ha pénze nincs szegény legény
    
    iszom iszom a csárdában
    míg egy lovam van a hámban
    ha a lovamat megiszom
    nincsen avval semmi gondom
    
    elittam én mindenemet
    ökröm lovam szekeremet
    ekém vasát csoroszlyáját
    háromágú vasvelláját
    

    2. megkötötték nékem

    megkötötték nékem a gyöngykoszorút
    ága-boga két vállamra leborult
    de nem ibolyábul de nem vilojábul
    hanem búbúl bánatbúl
    
    kinek nincsen szeretője babája
    menjen ki a zölderdőbe bújába
    s írja föl a fára falevél sorára
    hogy nincs néki babája
    

    4. az olájok

    mindennek van szeretője csak énnékem nincsen
    kinek kettő kinek három nekem meg egy sincsen
    ha az isten egyet adna hej de megbecsülném
    kezét lábát összekötném a füstre föltenném
    
    az oláhok az oláhok facipőbe járnak
    azok élik világukat akik ketten hálnak
    lám én szegény kocsislegény csak egyedül hálok
    akármerre tapogatok csak falat találok
    

    6. túl a tiszán

    túl a tiszán átokházán születtem
    anyám se volt mégis fölnevelődtem
    úgy nőttem fel mint erdőben a gomba
    volt szeretőm már nyolcéves koromba
    
    túl a tiszán van egy kopár legelő
    közepébe van egy gyászos temető
    arra járok arra hajtom gulyámat
    fölkeresem az én régi babámat
    

    cigány cigány mért vagy cigány

    cigány cigány mért vagy cigány
    mért jársz a magyar lány után
    azért járok én azután
    szebb a magyar mint a cigány
    
    igyunk egyet nagyot hosszút
    a jó lónak nincsen rossz út
    de a rossznak télbe-nyárba
    mindig lötyög az istrángja
    

    7. ritka kertben

    ó én édes kismadár mire vetemedtem
    mikor a zöld erdőben szemet szedegettem
    tőrbe estek lábaim oda szabadságim
    kötve vagynak szárnyaim oda vigasságim
    
    zöld vályúból itatnak de nem a mezőben
    cukorral is etetnek de nem az erdőben
    bodzafának gyöngyei sokkal szebbek voltak
    s a patakok vizei jaj de szépen folytak
    
    már énnékem különös szoba van készítve
    eledelem cukorral vagyon elegyítve
    csendesebb volt a lakás jut eszembe fészkem
    százezerte jobb vala én mezei étkem
    

    ritka kertben találsz télben kinyílt virágot

    ritka kertben találsz télben kinyílt virágot
    vagy zöldellő kedves kellő pálmafa ágot
    de ó mely nagy szerencse bár akárki tekintse
    nállam maradt istenemnek egy drága kincse
    
    az hazámtúl az utcámtúl alig sétáltam
    kertet frisset és ékeset mindjárt találtam
    melyből rózsaszálomat zöldellő virágomat
    leszakasztám élem véle friss világomat
    
    őszi szélben hideg télben kinyílt virágok
    elhervadnak elszáradnak minden zöld ágok
    de ki ezt feltalálja életének pálmája
    télen nyárban megzöldüllik a nyoszolyája
    

    10. adjon isten rózsám

    adjon isten rózsám csendes jó éjszakát
    a holnapi napra boldog felvirradást
    
    veled nem szólhatok azér isten hozzád
    veled nem szólhatok azér isten hozzád
    
    cédrusfa rozmaring nem árt annak a dér
    köszönöm angyalom hogy eddig szerettél