bolt.piarista.hu

Nóták

    Tükrös / Vígan legyünk!

    1. Nyugat-dunántúli cimbalommuzsika

    köszöntő

    (Nyugat-Dunántúl)

    nosza pajtás jó kedvel tölts pohár bort emeld fel vígan legyünk
    mondjunk egy szép éneket egy pár köszöntő verset énekeljünk
    neve napján esthajnalban szent istvánnak
    szép köszöntést mondjunk mi; a kis istvánok
    
    mondjuk mi is mindnyájan egyenlő jó szándékkal; tartsa isten
    minden jóban részt vegyen sok esztendőt tölthessen szerencsésen
    bú vagy bánat elkerülje mindhalálig
    szíve örüljön mindennek oly sokáig
    
    ez az élet úgy se sok éljenek az okosok
    

    cinege cinege aranyos pintyőke

    (Nyugat-Dunántúl)

    cinege cinege aranyos pintyőke
    estébe hajnalba szépen szól a hangja
    
    borom a pincébe magam a szőlőbe
    pohár a kezembe hadd igyak belőle
    
    szeretnék szántani hat ökröt hajtani
    ha a rózsám jönne az ekét tartani
    

    arra alá a baranya szélben

    (Nyugat-Dunántúl)

    arra alá a baranya szélben
    kinyílott a tulipán a barázda szélen
    egy-két szál három szál
    csalfa voltál rózsám megcsaltál
    
    ez a kislán úgy éli világát
    ha az anyja aluszik süti a pogácsát
    estétől reggelig
    várja a babáját reggelig
    
    ez a kislány úgy éli világát
    édes csókra jó korán szoktatja a száját
    estétől éjfélig
    várja a régi szeretőjét
    

    zörög a kocsi pattog a jancsi

    (Nyugat-Dunántúl)

    zörög a kocsi pattog a jancsi talán értem jönnek
    ó édesanyám szerelmes dajkám de hamar elvisznek
    
    kocsira ládám kocsira párnám magam is felülök
    ó szülőanyám fölnevelő dajkám tőled elköltözök
    
    érik a szőlő hajlik a vessző bodor a levele
    két szolgalegény szántani menne de nincsen kenyere
    
    van vöröshagyma a tarisznyába' keserű magába'
    szolgalegénynek ej a szegénynek kevés a vacsora
    

    túlsó soron esik az eső

    (Nyugat-Dunántúl)

    túlsó soron esik az eső
    ne menj arra barna szeretőm
    sáros lesz a piros kis csizmád
    megver érte az édesanyád
    
    túlsó soron esik a dara
    ne menj arra csutora mara
    besározod sárga papucsod
    megszid érte bagó sógorod
    
    túlsó soron van a mi házunk
    nincsen nékünk eladó lányunk
    esztendőre lesz az eladó
    akkor lesz az legényhez való
    
    túlsó soron van a pék háza
    van is néki eladó lánya
    ötven éve hogy már eladó
    vedd meg pajtás az néked való
    

    kispiriti faluvégen folyik el a kanális

    (Nyugat-Dunántúl)

    kispiriti faluvégen folyik el a kanális
    enyém vagy te kisangyalom ha bánja az anyád is
    haj cicc kalárom de szeret a galambom
    haj cicc kalárom de szeret a galambom
    
    mind megitták a pálinkát nem tudtak hazamenni
    kispiriti falu végén kocsit kellett fogadni
    haj cicc kalárom de beteg a virágom
    haj cicc kalárom de beteg a virágom
    
    túrra mentem házasodni túrót adtak enni
    a padkára lefektettek vizet adtak inni
    haj cicc kalárom de beteg a virágom
    haj cicc kalárom de beteg a virágom
    

    Aki dudás akar lenni...

    Aki dudás akar lenni...
    gyerekjátékok, dalok és mondókák
    (Felvidék)
    
    

    dombon törik a diót a diót

    (Felvidék)

    dombon törik a diót a diót
    utána a mogyorót rajta vissza
    tessék kérem megbecsülni
    és a földre lecsücsülni táririttya hopp
    
    pokol előtt egy nagy fa
    vargák ülnek bokorba
    vargák vargák bújj a kemencébe
    verset verset a jó szerencsébe
    
    micsoda madarak járják járják
    mink is járjuk mink is járjuk tardoskeddi jányok
    szeretik a mákot vöröshagymát tökmagot
    attól lépnek jó nagyot cini cini rotty mosogatórongy
    mé' nem gyüttél hamarább kaptál volna most
    
    ededem bededem cimpalláré szól a rigó rikkanáré
    cérnára cinegére hess ki madár a mezőre
    
    zsipp zsupp kender zsupp ha megázik kidobjuk zsupp
    

    az én párom elveszett keresésére megyek

    az én párom elveszett keresésére megyek
    térdig érő nagy sárba' nem nem nem nem talált a párjára
    
    az én párom elveszett keresésére megyek
    térdig érő nagy sárba' rá rá rá rátalált a párjára
    

    megdöglött a bíró lova sugárija

    megdöglött a bíró lova sugárija
    megnyúzta a bíró maga sugárija ja ja ja sugárija
    
    jó lesz a bőri bundának sugárija
    annak a híres bírónak sugárija ja ja ja sugárija
    
    a böndőjefőkötőnek sugárija
    a híres feleségének sugárija ja ja ja sugárija
    
    a hurkája pántlikának sugárija
    annak a híres lányának sugárija ja ja ja sugárija
    
    a négy lába kocsonyának sugárija
    az egész kompániának sugárija ja ja ja sugárija
    

    felkel a lány jókor reggel jaj jaj jaj

    felkel a lány jókor reggel jaj jaj jaj
    feje olyan mint a bokor hibibib hobobob hop hop hop
    
    kenyeret is jól tud sütni
    kétszer szokott kovászolni
    
    aztán kétszer befűt neki
    mégis sületlen veszi ki
    
    dudásunk dudásunk kedves muzsikásunk
    fújd fel a dudádat edd meg a kutyádat
    
    

    3. Aki dudás akar lenni...

    Hallgató

    (Felvidék)

    el kén hán indulni meg kén házasodni

    (hallgató - Felvidék)

    el kén hán indulni meg kén házasodni
    de még az a kérdés kit kéne elvenni jadé jadé jadadé...
    
    ha szépet elveszek mindenki szereti
    ki a fene győzi mindig féltegetni jadé jadé jadadé...
    

    elhajtanám a libám komáromig mezítláb

    (tánczene - Felvidék)

    elhajtanám a libám komáromig mezítláb
    még tovább is elhajtom ha a babám meglátom
    
    kiskecske fölment a ződ fára ződ ágat szakít a szájába
    így babám úgy babám így lesz jó a libám a rétbe lakik jól
    
    péterkére mentem vóna elejbem állt egy nagy gólya
    ha a botom nem lett vóna talán meg is evett vóna
    
    dudás uram dudáljon kend hosszú nótát ne fújjék kend
    gyengék vagyunk kifáradtunk talán ugyan meg is halunk
    
    aki dudás akar lenni pokolba kell annak menni
    ott kell annak dudálgatni míg az ördög el nem viszi
    

    vígan vígan víg angyalom

    (tánczene - Felvidék)

    vígan vígan víg angyalom víg órában termett rajom
    mindig olyan víg vótam én víg órában születtem én
    
    a fűzfának nincsen töve a vendégnek nincsen szeme
    szeme volna haza menne ilyen sokáig nem lenne
    
    babot vittem a malomba azt hittem hogy kukorica
    kukorica édes málé majd menyasszony leszek már én
    
    anyám sütött szilvás lepényt odacsalta a sok legényt
    a lepényem megettétek a lányomat elvegyétek
    
    nem kell nékünk a kend lánya csupa ragya az orcája
    csupa ragya az orcája csupa festő a pofája
    

    aj ne menj el ne menj el

    (tánczene - Felvidék)

    aj ne menj el ne menj el maradj itt még az éjjel
    még az éjjel itt hálok de már reggel búcsúzok
    
    le a kerten le le le érik a fa levele
    régi rózsám szerelme most jutogat eszembe
    
    le a kerten meg vissza a gyűrűmet add vissza
    mert ha vissza nem adod kitépem a hajadat
    
    szőlőtőke venyige jaj de édes a leve
    jaj de édes jaj de jó jaj de kedvemre való
    

    fújdogál a szellő fehér hegyek felől

    (tánczene - Felvidék)

    fújdogál a szellő fehér hegyek felől
    ballag már a legény szeretője felé
    
    tudom is tudtam is a legény mind hamis
    megölel megcsókol elfordul kicsúfol
    

    leesett a lencse betörött a feje

    (tánczene - Felvidék)

    leesett a lencse betörött a feje
    vajjal kötötték be vajjal jó a lencse
    
    sütött ángyom rétest nem adott belőle
    kivitte a kertbe rózsás keszkenőbe
    
    bánod bíró bánod hogy lányodhoz járok
    de még jobban bánod hogyha véle hálok
    

    vedd föl öreg bundácskádat

    (kanásznóta - Felvidék)

    vedd föl öreg bundácskádat vedd válladra juhocskádat
    te meg kati kendőcskédet kösd be boglyas fejecskédet
    ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
    
    esik eső de nem ázok cseresznyefa alá állok
    az alá is azért állok arra járnak el a lányok
    ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
    
    azt mondtam én a fenének egye meg a szeretőmet
    ne úgy egye mint a hagymát reszelje meg mint a tormát
    ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
    
    sánta csikós vak tehenes süket ökörpásztor
    a kanász is világtalan nem félnek egymástól
    elbúcsúzott a disznó kilenc malacával
    utána ment a kanász üres tarisznyával
    
    megismerni a kanászt büszke járásáról
    tűzött fűzött bocskoráról tarisznya szíjáról
    ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
    

    ittál ettél jóllaktál

    (kanásznóta - Felvidék)

    ittál ettél jóllaktál vigyen az ördög innen már
    sej ittál ettél jóllaktál vigyen az ördög innen már
    
    nincs a fűzfának töve nincs a lucának szeme
    ha szeme volna elmenne itt nem szemtelenkedne
    

    4. Mese a dudásről, aki vizet fakasztott

    (Felvidék)

    Egyszer volt, hol nem volt, a nagy hegyek tövébe volt egy szomorú falu.
    Azért volt szomorú az egész falu, mert nem volt ivóvizük. Ha valaki
    szomjas volt, olyan messzire kellett menni, hogy bizony el is fáradt, meg
    is éhezett, mire vízhez jutott. Mentek ezek a szegény emberek fűhöz-fához,
    vicispánhoz, hogy segítsen rajtuk, de mindhiába. Ha sok eső volt, akkor
    teleszedtek minden csöbröt-vödröt, mikor elfogyott ez is, akkor csak a
    harmat meg a könnycsepp volt a faluban a víz. A falu bírója meg a kántor
    fúrtonrúrt keresték a vizet, hiába fúrtak ki minden követ, a víz nem jött,
    nem szökött fel sehol.
    
    Hát már nagyon el volt keseredve a falu népe, mikor odavetődött egy dudás.
    Igen vígan jött a faluba, legelőbb is a falu közepén állott meg, aztán
    elkezdte dudájával a fiatalságot biztatni. Akik nem voltak nagyon
    eltikkadva, azok odamentek hozzá, hallgatták, hogyan fújja egy páran a
    táncot is elkezdték már, a dudás meg mindig jobban, gyorsabban fújta a
    dudát. Hát bizony nem volt valami könnyű munka, bele is fáradt nagyon.
    Hogy kicsit felfrissüljön, kért egy ital vizet.
    
    Felhördült erre a bíró:
    
    -- Ej te mihaszna ember, egy ital vizet kérsz ezért a haszontalanságért!
    Hát nem tudod, hogy egy ital víz kincset ér minálunk?
    
    -- Bizony nem tudtam én, mert nálunk a vízben mosnak az asszonyok meg
    fürdik a jószág benne, ráadásul a malmot is hajtja.
    
    A dudás ugyanis a nagysárrétről, a vizek országából jött. Nagyon
    szenvedett, hogy nem kapott vizet. De gondolt egyet, hogy neki a
    keresztapja azt mondta egyszer, ha megszorul valamikor, tekerje meg a duda
    nyakát. A keresztapja maga az ördög volt, hát könnyű volt neki ilyet
    mondani! Nahát eddig nem próbálta ki a dudás a dolgot, de most erősen rá
    volt fanyalodva.
    
    Azt mondja a bírónak:
    
    -- Na mindjárt hozok én vizet nektek annyit, hogy ellepi még az utcát is!
    
    -- Jól van, ha ez igaz, mi holtig szolgálni fogunk téged.
    
    Hát a dudás félrefordul, azt mondja a dudának, aminek jól megcsavarta a
    nyakát.
    
    -- Keresztapám, keresztapám, ha megígérte, tegye meg! Szomjan veszek, ha
    vizet nem ereszt ide!
    
    Hát, ha láttátok volna mi lett ott egyszerre: csak úgy bugyogott a víz az
    utakból meg mindenféle kis hasadékból! Már ellepte a küszöböket, de a nép
    még mindig csak ivott, csak ivott. Hát nem csoda, mert soha nem voltak
    ilyen bőségébe a víznek.
    
    A dudás egyszer azon veszi észre magát, hogy egy szép párnás székbe teszik
    és viszik a legszebb házba. Ott aztán megmondták neki: egyen-igyon, vígan
    legyen, csak néha tekerjen egyet a duda nyakán, hogy mindig legyen víz.
    Igen nagy becsben állott ezután a falu előtt, úgy tisztelték ott, mint
    máshol a plébános urat.
    
    No ez a mese rövid volt, de holnap majd hosszabbat mesélek
    

    5. Sok születésnapokat

    (Széki vonós zene)

    sok születésnapokat

    (köszöntő - Szék)

    sok születésnapokat vígan elérhesd
    napjaidat számlálni ne légyen terhes
    az ég harmatja szívedet újítsa
    áldások árja házad elborítsa
    
    tenéked minden öröm holtig adassék
    amellett semmi bánat ne barátkozzék
    légyen éltednek virágja mind kinyílt
    szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt
    

    gyere pajtás igyunk hát

    (köszöntő - Szék)

    gyere pajtás igyunk hát
    éljen a barátság
    éljen éljen éljen hát
    éljen kötünk az igaz
    az igaz barátság
    
    gyere pajtás add tovább
    éljen a barátság
    éljen éljen éljen hát
    éljen kötünk az igaz
    az igaz barátság
    
    gyere pajtás idd ki mind
    éljen a barátság
    éljen éljen éljen hát
    éljen kötünk az igaz
    az igaz barátság
    
    gyere pajtás igyunk hát
    éljen a barátság
    éljen éljen éljen hát
    éljen kötünk az igaz
    az igaz barátság
    
    gyere pajtás idd ki mind
    éljen a barátság
    éljen éljen éljen hát
    éljen kötünk az igaz
    az igaz barátság
    

    gyere rózsám amerre én

    (csárdás - Szék)

    gyere rózsám amerre én
    úgy tudod meg hol lakom én
    itt lakom én ez utcába'
    s a nagy utca derekába'
    
    aki csókol sötét este
    áldja meg az isten érte
    aki csókol holdvilágon
    számoljon a másvilágon
    

    azt hallottam hogy a héten

    (csárdás - Szék)

    s azt hallottam hogy a héten
    leányvásár lesz a réten
    én is oda fogok menni
    szőkét barnát választani
    
    szőkét ne végy mert beteges
    pirosat se mer' részeges
    barnát vegyél a' lesz a jó
    a' lesz az ölelni való
    
    a kapuba' a szekér
    itt a legény leányt kér
    de a leány azt mondja
    nem megyek férjhez soha
    
    párnahaja szövetlen
    derekalja tőtetlen
    a tollúja a tóba'
    a vadréce hordozza
    
    örömanya jöjjön ki
    hogy az ajtót nyissa ki
    eressze be a vejét
    a lánya szeretőjét
    

    a csizmámban nincsen ták

    (csárdás - Szék)

    hej csuhaj haj haj...
    
    a csizmámban nincsen ták nincsen ták nincsen ták
    ellopták a leánkák leánkák leánkák
    hej csuhaj haj haj...
    
    azér ülünk mayernél mayernél mayernél
    nincsen málé se kenyér se kenyér se kenyér
    hej csuhaj haj haj
    
    (ták: talpbetét)
    

    csak azért szeretek a falu végen lakni

    (csárdás - Szék)

    csak azért szeretek a falu végen lakni
    oda jár a babám a lovát vasoltatni
    lovát vasoltatja magát csinosítja
    azt az ici-pici száját csókra igazítja
    
    a piros rózsának elhajlott a szára
    én is elhajlottam egy hűtlen szavára
    mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
    mit ér a szerelem igaz hűség nélkül
    

    elvesztettem sárga lovam patkóját

    (csárdás - Szék)

    elvesztettem sárga lovam patkóját patkóját
    a kis vőfély megtalálta a nyomát a nyomát
    na na na na...
    
    elvesztettem a pártámot nem bánom nem bánom
    csak a régi szeretőmet sajnálom sajnálom
    na na na na...
    

    6. Sok születésnapokat

    (Széki vonós zene)

    elvesztettem zsebkendőmet

    (Szék)

    elvesztettem zsebkendőmet megver anyám érte
    aki nékem visszaadja megcsókolom érte
    
    lányok lányok szépek vagytok piros az orcátok
    kertben jártam rózsát láttam hasonlít hozzátok
    
    elvesztettem zsebkendőmet megver anyám érte
    aki nékem visszaadja megcsókolom érte
    
    fiúk fiúk csúfak vagytok sárga az orcátok
    mezőn jártam kórót láttam hasonlít hozzátok
    

    8. Síppal, dobbal: népzene Moldvából

    hujogtatások

    (Moldva)

    fejér végü kendőbe
    menjünk ki ez erdőbe
    veres végü kendőbe
    menjünk mennyekezőbe
    
    szép a leány ha barna
    csúf a legény haragja
    szép a legény ha piros
    csúf a legény ha itos
    
    aki rivám haragszik
    kapja fel a forgószél
    s addig vigye amíg él
    amíg pokolra nem ér
    
    kukorica búza szál
    kapálatlan maradál
    fussál jános kapáld meg
    s aztán házasodjál meg
    hujuju hu hu hu ...
    
    szép a virág ha fehér
    csúf a legény ha kevél
    szép a virág ha veres
    csúf a legény részeges
    
    csiripelnek e fecskék
    részegek e menyecskék
    csiripelnek madárkák
    részegek e bábecskák
    
    (bábecska: öregasszony)
    

    9. Síppal, dobbal: népzene Moldvából

    este jő szürkül bé

    (kecskés - Moldva)

    este jő szürkül bé
    tűzhelyeket seperd bé
    mert nem tudod ki jő bé
    mert nem tudod ki jő bé
    
    'zeste ki béjött vót
    kilenc almát hozott vót
    mind e kilenc rothadt vót
    s e legény is egy rossz vót
    
    vékony cérna kemény mag
    jaj de kevély legény vagy
    mi haszna ha kevély vagy
    egy pénznek ura nem vagy
    
    este jő szürkül bé
    tűzhelyeket seperd bé
    mert nem tudod ki jő bé
    mert nem tudod ki jő bé
    
    'zeste ki béjött vót
    kilenc almát hozott vót
    mind e kilenc piros vót
    s e legény is egy jó vót
    

    11. Síppal, dobbal: Népzene Moldvából

    csak azért szeretek falu végin lakni

    (Moldva)

    csak azért szeretek falu végin lakni
    mert az én szeretőm oda jár itatni
    lovát itatgassa magát fitogtassa
    s e gyenge orcáját nekem mutatgassa
    
    szeretőm e táncba gyűrűm az ujjába
    minden fordulásra ragyog ez ujjába
    szeretőm es vótál kerítőm es vótál
    verjen meg az isten ha igaz nem vótál
    
    erőst meg se verjen veretlen se hagyjon
    ilenc esztendeig mind e hideg rázzon
    ne csak egyszer másszor vagy egy hétbe kétszer
    de minden órában bár csak tizenkétszer
    

    hujogtatások

    hozd ki máma székecskét
    hogy vegyük le szépecskét
    
    ha még egyszer lány lennék
    kertbe hagymát ültetnék
    este regvel gyomlálnám
    soha el nem adódnám
    
    hazahoztuk e menyit
    le ne tépje bezerit
    hazahoztuk a lányát
    le ne tépje kerpáját
    
    münköt hiába néznek
    velünk úgyse jöhetnek
    velünk csak úgy jöhetnek
    ha egy korsó bort vesznek
    
    hozd ki máma lajtorját
    vegyük le e madárkát
    hozd ki máma székecskét
    vegyük le e szépecskét
    
    hozd ki lábam járd ki most
    mert nem lássa senki most
    
    (bezer: női ingnyak fűző
    kerpa: fejkendő és tartója)