igyunk egy kis pálinkát
igyunk egy kis pálinkát lemossa az út porát igyunk egy kis kadarkát lemossa a pálinkát adjon isten mindig mást ne felejtsük el egymást poharunknak feneket hadd ihassunk elegetnincs szebb élet a mienknél
nincs szebb élet a mienknél szegény vándorlegényeknél mert mi adót nem fizetünk mikor tetszik elmehetünk addig megyünk amíg látunk hová érünk ott meghálunk csillagos ég a paplanunk élünk amíg meg nem halunk azt gondolod rózsám bánom hogy tetőled meg kell válnom énelőttem az csak álom van szeretőm kettő-három minden falu édes hazám minden asszony édesanyám minden kislány feleségem kivel a világom élem
akkor szép az erdő mikor zöld
akkor szép az erdő mikor zöld mikor a vadgalamb benne költ olyan a vadgalamb mint a lány sírva sétál a párja után erre gyere erre nincsen sár az ajtómon nincsen semmi zár az ajtómon van egy fakilincs jaj istenem még szeretőm sincs ezt a kerek erdőt járom én ezt a barna kislányt várom én ez a barna kislány viola én vagyok a vigasztalója téged látlak mindig álmomban álmom után minden dolgomban ha sóhajtok érted a panasz ha örülök érted vagyon az jaj de sokat jártam fáradtam mikor házasodni akartam nem találtam kedvemre valót csak az a szeretőm aki volt elvágtam az ujjam jaj de fáj fügefa levelet tettem rá fügefa levele gyógyíts meg gyere kisangyalom csókolj meg
én is voltam valamikor valaki
én is voltam valamikor valaki én is tudtam legényekkel beszélni most vagyok a hervadt rózsa hervadt rózsa levele elhervasztott régi rózsám szerelme édes rózsám ha tudtad hogy nem szeretsz mér nem írtál titokban egy levelet küldted volna az én saját az én saját kezembe hogy ne jussál soha többet eszembe le van az én fehér ingem vasalva nem vagyok én leányoknak az alja sem eleje sem az alja sem az alja nem vagyok amér engem a szeretőm elhagyottaddig éltem világomat
addig éltem világomat míg szél fútta pántlikámat a pántlika könnyű gúnya mer azt a szél fúdogálja a főkötő nehéz gúnya mer azt a bú nyomdogálja a főkötő nehéz gúnya mer azt a bú nyomdogálja édesanyám ne sirasson hogy elvesztettem lányságom édesanyám ne sirasson hogy elvesztettem lányságom mer mint leány nem lehetek páros életet kell éljek mer mint leány nem lehetek páros életet kell éljek
mikor a szolgának telik esztendeje
mikor a szolgának telik esztendeje veszi a subáját megyen a csapszékre gazdája azt mondja maradj meg jövőre hajtsd ki hat ökrömet bársony legelőre egyék meg a kutyák mind a hat ökrödet égesse el a tűz vasas szekeredet meguntam meguntam gazdám kovártélyát három tepertővel a böjtös laskáját
a mérai hegytetőn
(kalotaszeg)
a mérai hegytetőn ott lakik a ott lakik a szeretőm fehér kendőt lobogtat engem oda engem oda csalogat ne csalogass engemet mer én oda mer én oda nem megyek ne csalogass engemet szeretője szeretője nem leszek a mérai csorgóvíz olyan édes olyan édes mint a méz aki iszik belőle vágyik a szerelemre én is ittam belőle szerelmes lettem tőle
én kimenék küs kertembe
én kimenék küs kertembe virágom nézni mert leütte 'z őszi harmat virágom színyít réta sétál küs gerlice sárga lábával sárga lába zöld e szárnya jaj be gyöngyön járja megszólítá küs gerlice hát fülemile fülemile 'z én szeretőm olyan szerelmes gyer bé gyer bé édes rózsám légy aranyalmám nem menek én édes szüvem mert megutáltál ugyan megnézd édes rózsám kit választottál tiszta víznek színye alól mérget ne igyálgyere ki te gyöngyvirág
(moldva)
gyere ki te gyöngyvirág mert feljött az holdvilág jaj gyere ki te gyöngyvirág mert feljött az holdvilág jaj majd kinezék ablakon az lajbimat gombolom jaj az lajbimat gombolom szeretőmet gondolom jaj a te tarka kutyádat más hergeti de nem én jaj az hergesse ha nem én még eszedbe jutok én jaj a te vasas kapudat más zergeti de nem én jaj az zergesse ha nem én még eszedbe jutok én jaj a te karcsú derekad más szorítsa de nem nem én jaj az szorítsa ha nem én még eszedbe jutok én jaj a te piros orcádat más csókolja de nem én jaj az csókolja ha nem én még eszedbe jutok én jaj
el kell menni ha esik is
el kell menni ha esik is még ha nehezen esik is nehezen esik a járás tőled babám a megválás mikor a hajamat nyírják babám kötőjébe rakják nincsen annyi hajam szála ahány könnyem csordult rája ólmos ablak réz karika kedves babám nézz ki rajta nézz utánam keservesen vagy látsz többé vagy sohasemugye babám meg tudsz verni
ugye babám meg tudsz verni selyemkendőt nem tudsz venni egyet vettél azt is bánod hóttig a szememre hányod ugye babám jobb az ágyon mint a fekete subámon meg kell az asszonyt becsülni ölbe kell az ágyra tenni jó az uram jónak látszik de csak akkor mikor alszik reggel felkel jól összever megvan nékem a jó reggel
volt szeretőm mikor volt
volt szeretőm mikor volt mikor a fán szilva volt aj-la-la... de a szilvát leszedték s a szeretőm elvették én a szilvát visszateszem s a szeretőm visszaveszem
a palánki csárdába
a palánki csárdába ecet ég a lámpásba a lámpásba ecet ég annál mulat a vendég rezes pinte csutora nem visz az minket jóra a kalapom csorgóra mindig innám ha volna három hordó borom van mind a három csapon van olyan édes mint a méz ki mit szeret arra néz ha erre jársz be gyere mindenbe kóstolj bele azután meg ölelj meg tudom hogy nem bánod meg a bú sírjék apadjon bánat üttessék agyon ma öröm napja vagyon mi is örvendjünk azonvasárnap bort inni
vasárnap bort inni hétfőn nem dolgozni hej kedden lefeküdni szeredán felkelni csütörtökön menni pénteken számolni hej szombaton kérdezni mit fogunk dolgozni bár mindig úgy volna hogy vasárnap volna hej minden szegény legény kedvére mulatna haragszik a gazda készül a vásárra hej haragszik a gazda hogy nincs kész munkája haragszik nem bánom nem félek én tőle hej megjön szentgyörgy napja majd elmegyek tőle bár mindig úgy volna hogy vasárnap volna hej minden szegény legény kedvére mulatna
édesanyám sok szép szava
édesanyám sok szép szava kit fogadtam kit nem soha megfogadnám de már késő hull a könnyem mint az eső erdőszélen liliomszál tőlem rózsám ne irtózzál mer én vagyok az a madár kit a szíved régóta vár én vagyok az a gerlice ki a párját elvesztette egy vadgalamb megkergette szerelmünket irigyelte
kapum előtt szép zöld búza
kapum előtt szép zöld búza kihajlott a gyalogútra még a fejét ki se hányta egy pár galamb körüljárta királyfalvi kisleányka de harmatos a szoknyája harmatos búzát arattam a rózsámtól elmaradtam harmatos búzát arattam a rózsámtól elmaradtam úgy elmaradtam szegénytől mint az elmúlt esztendőtől megkérdezném de nincs kitől hírét se hallom senkitől ha te tudnád amit én ki babája vagyok én te is sírnál nem csak én keservesebben mint én a szeretőm haragja olyan mint a tűz lángja a szeretőm haragja olyan mint a tűz lángja megvertek engem azért mér nem mentem agyagért ha nem mentem jól tettem a lányokkal beszéltem töri mári a lencsét s lesi a jó szerencsét mikor viszik a padra recseg a pad alatta
szaszi@szepi.hu