(Bukovina)
én vótam az igaz árva aki jótól el van zárva nem vót apám s nem vót anyám nem vót nekem igaz hazám úgy elmenyek arra helyre honnat madár nem jár erre úgy elmenyek meglássátok hírem soha nem halljátok mikor hírem meghalljátok levelemet s olvassátok levelemet s olvassátok ha a könnyűtől látjátok
(Bukovina)
istenem országom hol lesz meghalásom erdőn-e vagy mezőn vagy idegen földön az idegen földön olyan beteg vagyok szomszédim házáig elig elámbolygok szomszédim azt mondják talán meg es halok én es azt gondolom meg sem es maradok az erdei vadak lesznek siratóim az égi madarak lesznek kísérőim
(Bukovina)
idegen földre ne siess ha a hazádba megélhetsz idegen földre siettem mert hazámba nem élhettem idegenek idegenek megettétek a szüvemet ha nem értik a szavamot hogy értenék bánatimot de meguntam a bujdosást idegen földön a lakást bú ebédem bánat napom bánat minden gondolatom olyan nap nem jő az égen könnyem ne hullna a földre ki a földre s ki ölömbe ki a gyászos kebelembe napom napom fényes napom homályba borult csillagom süss még egyszer világoson ne csak mindig homályoson
(Bukovina)
kesereg egy árva madár melyik minden ágra leszáll kesereghet azér szegény ő es olyan árva mint én verje meg az egek ura ki a nagy bánatot írja nekem es van egy bánatom oda viszem s leíratom ez a világ olyan világ mint a magyarófa virág sokat ígér keveset ad amit ad es keserűt ad ingem anyám elátkozott mikor a világra hozott lábaival ringatgatott a szájával átkozgatott nem átkozott csak azt mondta ne legyek szerencsés soha nincs a jóba van a rosszba van a mindennapos búba estefelé jár az idő szállást kérnék de nincs kitől apám anyám es meghaltak testvéreim megtagadtak mind azt monyák nem üsmernek nem es tudják hogy ki legyek nem vagyok én atyafii elbujdoshatok én tőlik hegyek völgyek vad ligetek hadd bujdossak én bennetek hadd bujdossak a vadokval sírjak a kis madarakval
(Bukovina)
hozd fel isten azt a napot hogy süsse fel a harmatot a harmatot a mezőket a bánatot a szüvemen felsütött a nap sugara minden ember ablakára én istenem mi az oka az enyimre nem süt soha sír a szemem hull a könnyem de hejába fáj a szüvem feljött a nap szépen rogyog búval hagyott sírva kapott jobb lett volna ne születni mint ennyi bánatot érni búval élem világomot sírva tőtőm napjaimot teremtett az isten bura anyám szült nyomoruságra jobb lett volna kis koromba ha az isten elvett volna eltelt tőlem minden vígság csillagom sem ragyog imán felsütött a hajnalcsillag nekem soha meg sem virrad
(Bukovina)
ó bújdosó szegény legény idegen földön jövevény szennyes szakadozott inge nagyon rongyos köpönyegje jól megunta szegény magát ahol még a nap sem süt rá nap sem süti világoson a hold es csak homályoson napom napom fényes napom süssél egyszer világoson ne csak mindig homályoson hogy hazámot es láthassam ha jaz erdőt levághatnám szép hazámot es láthatnám látom füstjit de csak alig hogy az égen lengedezik én istenem valahára rendelj szállást az árvának hogy ne jusson bujdosásra egyik ajtóról másikra
(Bukovina)
túl a vízen egy diófa alatta sír három árva oda menyen szép szűz márja s kérdi mért sírsz három árva hogy ne sírnánk szép szűz márja édesanyánk föld gyomrába adok nektek három vesszőt verjétek meg a temetőt keljen keljen édesanyánk mert elszakadt a gyászruhánk nem kelhetek három árva mert a sírom be van zárva amott jön egy szép menyecske két orcája ki van festve az lesz nektek mostohátok aki gondot visel rátok mikor fésüli fejetek véres lesz majd a fésütök mikor tisztát ad reátok véres lesz majd ruhácskátok
(Bukovina)
búcsúzik a kicsi fecske mikor leszáll kis fészkibe kicsi fészkét itt kell hagyni jön a hideg el kell menni mikor csíkból elindultam könnyem se volt úgy búsultam a babámtól el kell válni szülőfalum itt kell hagyni kicsiny falum te mindenem édesanyám itt szült ingem megátkozott az én sorsom fájdalmas a bujdosásom
(Bukovina)
árva az a madár kinek párja nincsen én es árva vagyok jaj mert nekem sincsen sem eső nem esik sem felhő nem látszik méges az én bundám két oldala ázik de hogyne es ázna mikor mindig sirok könnyeim árjával én már alig birok megkötöm a lovam szomorú fűcfához leteszem magamot két első lábához ráhajtom a fejem a babám vállára hullajtom könnyeim hószínű nyakára
(Bukovina)
látom az életem nemigen gyönyörű elhirvadt orcámon folydogál a könnyű sírjatok szemeim hulljatok könyveim gyakran áztassátok elhirvadt orcáim nekem ne vétsetek mert én árva vagyok idegen országban csak egyedül vagyok fúvom az énekem de nem jókedvemből csak a bú fúttassa szomorú szüemből
(Bukovina)
ez az utca bánat utca bánot kőből van kirakva az én rózsám az rakatta hogy én járjak sírva rajta nem járok én sírva rajta járjon aki kirakatta nem járok én sírva rajta járjon aki kirakatta világteljes életembe soha nem éltem kedvemre most éltem volna kedvemre most es bu szállt a szüvembe elgondoltam életembe mire vetem bús fejemet vettem fejem bujdosásra idegen földön lakásra
(Bukovina)
kifelé áll a szekeremnek rúdja isten tudja jóra visz-e vagy rosszra elvisz ingem messze földre meghalni hogy ne tudjon senki ott megsiratni de szeretnék tölgyfa lenni az erdőbe ha valaki tüzet rakna belőle mert a tölgyfa kék lángval ég füst nélkül az én szüvem soha nincs bánat nélkül édesanyám ha meguntál nevelni vigyél ingem a piacra eladni adjál oda a legelső kérőnek ha nem adtál a régi szeretőmnek
(Bukovina)
szomorú fűzfának harminchárom ága arra reaszállott harminchárom páva ki kékbe ki zöldbe ki tiszta fehérbe csak az én édesem tiszta feketébe elment a madárka üres a galicka azt üzente vissza menjek el utána én biza nem menyek inkább meggyászolom délig feketébe délután fehérbe istenem istenem szerelmes istenem hogy kell világomot búval eltöltenem búval és bánatval nagy szűfájdalomval búval és bánatval nagy szűfájdalomval
(Bukovina)
búbánat búbánat átkozott búbánat de megkönyörögtem ne ? méges ? álltál szüvembe bészálltál szüvem közepibe kővárokot raktál anyám édesanyám mért szültél vót ingem szültél volna követ s vetted volna vízbe madárka madárka ne zavard a vizet hadd igyam belőle s hadd haljak meg tőle
(Bukovina)
hegyek-völgyek között állok szüvemet öli a bánat hegyek-völgyek álljatok meg hogy panaszkodjam meg nektek ingem anyám megátkozott mikor a világra hozott azt az átkot tette reám ország-világ legyen ott se legyen megállásom csipkebokoron szállásom ott se legyen megállásom csipkebokoron szállásom
(Bukovina)
elment a madárka üres a galicka azt izente vissza visszajő tavaszra ha tavaszra nem bár búzapirulásra ha még akkorra sem tudd meg hogy sohasem anyám édesanyám megharagudt reám kitette zászlaját s veri szüvem búját vedd bé anyám vedd bé vedd bé te zászlódat ne szomorítsd szüvét a te leányodnak
(Bukovina)
elszentült a nap az égről válni kell a szeretőmtől addig járt az anyád szája fejet kellett hajts te rája sirat ingem a madár es lejjebb hajlik még az ág es sirathatom én magamot az én eltőtt napjaimot sír a szemem hull a könnyem fáj igazán fáj a szüvem fáj a szüvem ? belöl nyomja a bú mindenfelől bánat bánat de nehez vagy de rég hogy a szüvemen vagy bánat bánat de megettél ingem jobban mindeneknél
(Bukovina)
ahol én eljárok még a fák es sírnak gyenge ágaikról levelek lehullnak hulljatok levelek rejtsetek el ingem mert az én édesem mást szeret ingem sirass rózsám sirass míg előtted járok azután ne sirass ha tőled elválok megsiratnak engem az erdei vadak az erdei vadak az égi madarak
(Bukovina)
megérett a buza mert sok szél találja megreped a szüvem mert sok bú rongálja akit a bú rongál fiatal korába az ne várjon sok jót éltinek napjába gyászba borult az ég s az üdő változik csak a bú sokasul s az öröm távozik ? ígér nekem az élet mindenben mert gyötrelmet érzek halálig szüvemben
(Bukovina)
azt gondoltam amíg élek mindig víg napokot élek de aminél tovább élek annál több bánatot érek hogy el van a szüvem zárva mint a ruha ? a ládába szél nem éri nap se süti csak a nagy bánat megöli megyek az úton lefelé senki se monnya gyere bé gyere bé rózsám gyere bé csak magam vagyok idebé széket adok leültetlek ágyot vetek lefektetlek szép hajnalba felébresztlek s egy pár csókval eleresztlek
(Bukovina)
bú életem bánat napom de bánatos helyen lakom bánat olyan mint a jó szél merre járok mindenütt ér bukovina lapulj lapulj tőlem babám ne bújj ne bújj mert ha elbújsz úgy es látlak ha kereslek megtalállak
(Bukovina)
én elmenyek babám valamerre bukovina kellős közepibe ott leszállok tulipán képébe édesemnek háza elejébe akkor iszom mikor kedvem tartja akkor es csak ha galambom adja azt es csak úgy ha szájából adja mint küs galamb a társát itatja
(Bukovina)
ha én egyszer egy kis madárka lennék nagy világba de messzire elszállnék megkeresném a jó édesanyámot megtalálnám az igazi páromot ha felmegyek arra magos tetőre feltekintek a csillagos egekre csillagos ég merre van az én hazám merrül sirat ingem az édesanyám dehogy sirat rég el vagyok felejtve meg se haltam el vagyok már temetve szerencsétlen csillag alatt születtem kit szerettem azé sose lehettem
(Bukovina)
tavasz tavasz szép zöld tavasz ki mindeneket újítasz fákot virágba borítasz csak ingemet szomorítasz tavaszi szél utat száraszt s a nagy hóból vizet áraszt minden burján társat választ s minden burján társat választ ? pántlika könnyű gúnya mert azt a szél fúddogálja de a ruha nehez gúnya mert azt a bú hajtogatja
(Bukovina)
sej csillag csillag szép hajnali csillag azt gondoltam soha fel nem virjad fel kell kelni sok fáradt legénynek sej dologra kell állni szegényeknek sej búza búza szép tavaszi búza közepibe van egy csipkerózsa széle piros a közepe sárga ide gyere babám csókolj utoljára sej árpa árpa szép tavaszi árpa közepibe van egy rezgőnyárfa rezgő nyárfa vál a levelitől sej én es válok a régi szeretőmtől
(Bukovina)
a dindzsényi istállóra rászállott egy páva vizet hozott a szájában céklások számára igyatok céklások mert szomjasok vagytok azt csak az isten maga tudja mikor szabadultok
(Bukovina)
nyisd ki édesanyám zöldre festett kapudot ereszd bé a rég nem látott lányodot béeresztlek édes lányom vártalak vártalak letőt a két hónap mióta nem láttalak nyisd ki édesanyám zöldre festett kapudot ereszd bé a keselylábú lovamot keselylábú csillagos a homloka homloka most vagyok én szabadságos katona
(Bukovina)
galac felől most indul ki a hajó tetejibe ki van tűzve a zászló cédrus fája sárgára van kifestve isten veled szülőföldem örökre mikor kezdett a nagy hajó süllyedni az istenhez kezdtünk mük fohászkodni de kérésünk nem hallotta senki se s a nagy hajó elmerült a tengerbe aki meghal a tengerbe temetik a holttestit a nagy halak elnyelik a csontjait hullámok ringatgatják odahaza kis árvái siratják hadikfalvi postásterem zárva van a megküldött gyászlevele benne van hadikfalvi postás lánya jöjjön ki a megküldött gyászlevelet hozza ki ha kihozza megfizetek érette benne van az édesapám fényképe
(Bukovina)
mit a nyáron két hajtóval kerestem mind a hadiki lányokra költöttem vettem nekik favirágú rokolyát kivel babám nem sirüli meg magát tűzről való friss menyecske vagyok én a legények csókot kérnek adok én adok biza kettejivel hármával nem törődöm az anyósom szájával ha én tudnám ki lesz az én anyósom elküldeném pokolba gyorsvonaton fát es küldnék az elégetésére száz ördögöt az összetépésére
(Bukovina)
kilikadt a kis dézsám feneke a savanyító kifolyt belőle a savanyító mind kifolyt belőle a szeretőm elhagyott örökre én nem bánom ha így es ha úgy es találok én szeretőt még mást es fenn az égen ragyognak a fényes csillagok hadd el babám majd eszedbe jutok
(Bukovina)
kicsi rózsám kirugom a két szemedet eltetted az egész nyári keresetem keresetem nem sajnálom szerettelek csak azt bánom nem megmondtam kicsi rózsám csalfa ne légy magos sorkú cipőt a lábodra ne végy méges magos sorkút vettél hadikfalvi csalfa lettél két fekete göndör hajú lovam vagyon még az éjjel az egyiket elmulatom elmulatom nem sajnálom szerettelek csak azt bánom
(Bukovina)
a búzamezőben három féle virág a legelső virág a szép búzavirág a második virág a szép szőlővirág a harmadik virág a szép szegfűvirág felel nékije a szép búzavirág szebb vagyok s jobb vagyok annyival náladnál mer ingemet visznek az oltári helyre ott ingem neveznek jézus szent testinek felele nékije a szép szőlővirág szebb vagyok s jobb vagyok annyival náladnál mer ingemet visznek az oltár szegibe ott ingem neveznek jézus szent vérinek felele nékije a szép szegfűvirág szebb vagyok s jobb vagyok annyival náladnál mer ingem leszednek koszorúba kötnek legények s leányok kalapjukba tesznek
(Bukovina)
édes kicsi kincsecském kicsi feleségecském mosd meg az én ingecském hogy járjak én szépecskén édes kicsi bojtárkám hozd vissza a báránykám ha kicsi es ha nagy es számos ha legküsebb es
(Bukovina)
fehér fuszulyka virág ne járj hezzánk napvilág gyere nálunk gyere nálunk setétbe hogy üljek a hogy üljek az ölödbe fehér kancsó piros bor mindjár rám kerül a sor iszom a bort ölelem a babámot kivel élem ezt a rongyos világot nincsen pénzem de majd lesz majd ha egyszer vásár lesz eladom a feleségem párnáját még az éjjel mind megiszom az árát
(Bukovina)
paracsuta pipaszár szeretőmnek feje fáj hogyha fáj es hadd fájjon nem mondtam hogy pipáljon szép a leány egy üdeig tizenhat esztendeig tizenhatot megmúlja s a legények bolondja