(szék)
elosztották a bánatot ott se vótam mégis jutott ha még egyszer elosztanák talán mind is nekem annák szemem felvetem az égre hull a könnyem le a földre hull előmbe hull a földre hull bánatos kebelembe szép a tavasz szép a nyár szép aki párjával jár szép a tavasz szép a nyár szép aki párjával jár ne menj jégre mer elesel ne szeress mert boldog leszel jégre mentél el is estél szerettél boldog nem lettél jaj de bánom egy dógomat hogy így megcsaltam magamat virágok közt rózsa voltam választani mégse tudtam választottam de már késő mer elmúlt a sok szép idő választottam de már késő esik előttem az eső
üzent nekem jános deák kell-e babám a gyöngyvirág nem kell nekem a gyöngyvirág maga sem kell jános deák üzent nekem a katona kell-e babám karton szoknya nem kell nekem karton szoknya maga sem kell a katona üzent nekem a kalmár is kell-e babám piros kláris nem kell nekem piros kláris maga sem kell a kalmár is üzent nekem csizmadia kell-e babám piros csizma nem kell nekem piros csizma maga sem kell csizmadia la-la-la üzent nekem barna pista kell-e babám szelíd csókja jaj kell nekem szelíd csókja maga is kell barna pista la-la-la
csak azt mondd meg jó galambom hogy melyik úton mész el felszántatom azt az utat aranyos ekével be is vetem én azt szemen szedett gyönggyel be is boronálom azt sűrű könnyeimmel jaj de szépen szól a cimbalom mi lesz belőlünk galambom belőled egy filemile ki a párját elvesztette belőlem egy szép szomorú egy szép elhervadt koszorú
temetőbe kék ibolya szívem gyászba van borulva nem egyébért csak teérted amér tiltva vagyok tőled tiltnak rózsám tiltnak tőled mer én igazán szeretlek tilt az apám tilt az anyám tilt az egész famíliám boldog volt az én életem amíg szeretni nem kezdtem mióta szeretni kezdtem minden bánatba részt vettem irigyeim annyin vannak mint a kutyák úgy ugatnak adok nekik egy víg napot hadd ugassák ki magukat temetőbe kék ibolya nem leszek szerelmes soha láncot veretek szívemre megmutatom bírok vele
a kapuba a szekér eljött a menyasszonyér a menyasszony azt mondja nem menek férjhez soha párnahaja szövetlen derékalja töltetlen a tolluja a tóba a vadréce hordozza a vadrucát megöljük s a tolluját elvesszük örömanya gyüjjön ki a kapuját nyissa ki eressze be a vejét a lánya szeretőjét la-la-la
(ballada, nyíradony)
bereg náni kiment az erdőre lefeküdt a tölgyfa levelére egyet-kettőt kiáltottam néki kelj fel náni mert meglát valaki felkelt náni elment a kocsmába kilenc zsandár nyomba ment utána parancsolja a csaplárosnénak száz icce bort mérjen a zsandárnak száz icce bort száz szál gyertyát mellé hadd igyon a szegény zsandár legény nem kell nekünk senki ingyen bora csakhogy bereg náni el van fogva bereg nánit a zsandár vallatja szeretője az ajtón hallgatja ne halld babám az én bűneimet elvesztettem a három gyermekemet egyet tettem diófa tövébe másodikat a tisza fenekére harmadiknak ma lettem gyilkosa gyászba borult a szívem miatta bereg náni piros pántlikája nem teszi már többet a hajára vasat vernek a kezire lábára úgy kísérik a kállai várba úgy kísérik az örökös fogságra
hej csillag csillag szép hajnali csillag éjfél után de hamar megvirrad virrasztja a szegény legényeket hej kit az ősszel katonának visznek hej lányok lányok kis konyári lányok közületek csak egyet sajnálok ha az az egy köztetek nem volna hej az életem százszor könnyebb volna hej anyám anyám kedves édesanyám szedje össze minden civil ruhám indítson el engem arr' az útra hej honnan még a madár sem jön vissza
nem messze van az én babám tanyája idelátszik sudár jegenyefája fújja a szél lengeti katonának kell menni sajnálom a szeretőmet itt hagyni katonának kell menni a legénynek a gazdagnak csak úgy mint a szegénynek de a gazdag kiváltja hat hónapos korába a szegény meg három évig szolgálja mikor kezdtem kufferomba pakolni édesanyám akkor kezdett siratni édesanyám ne sirass köszönöm a nevelést lehajolok megcsókolom a kezét
kedves édesanyám nincs énnékem szeretőm nincs ki mossa fehér csipkés zsebkendőm mosd ki anyám fehér legyen mint a hó itt október sej haj szól a magyar kommandó kedves édesanyám nem írok több levelet mert a golyó elvitte a kezemet gyere pajtás írd meg a jó anyámnak ne várja levelét a katona fiának
mikor megyek galícia felé még a fák is sírnak rezgő nyárfa hullatja levelét az is engem sirat sirass sirass rezgő nyárfa boruljál a babám vállára súgjad néki bele a fülébe fáj fáj fáj a szívem érted babám fáj fáj fáj a szívem érted édesanyám legszebb rózsafája én vagyok az ága én vagyok az első ferenc józsef vitéz katonája százhúsz éles nyomja a vállam szívemet a fekete bánat el kell hagyni a jó édesanyám holtig fáj a szívem érted anyám holtig fáj a szívem érted
(domaháza)
elmentem én a szekerrel onnan leestem a fődre nagyon megüttem a nyakam utána meg a két vállam a nyakamot két vállamot utána a két karomot oda megyen bartusz jános vigyük be hát innen má most de hogy maga ő nem bírta pista szomszédját szólítja be is vittek a házamba lefektettek az ágyamba lefektettek az ágyamba ott jajgattam én magamba de a fiam azt mondotta öt forintért kigyógyítja de a menyem azt felelte másra jobban kellene
ezér a legényért nem adnék egy almát aki minden aki minden szombat este keresi a lovát ne keresd a lovad mer be van az hajtva domaházi híres bíró udvarába szól a csengő rajta ösmerem a lovam csengő szólásáról megösmerem a domaházi szeretőm a büszke járásáról
ha még egyszer lyány lehetnék tira-tira-tira-tirajrom megnézném hogy kihe' mennék tira-tira-tira-tirajrom megválogatnám a legényt tira-tira-tira-tirajrom mint a piacon az edényt tira-tira-tira-tirajrom az edénynek a mázossát tira-tira-tira-tirajrom a legénynek a jánossát tira-tira-tira-tirajrom
(mezőkeszü)
tavaszi szél vizet áraszt minden madár társat választ hát én immár kit válasszak szívet szívért kinek adjak az ifjúság sólyommadár addig víg míg szabadon jár jaj énnékem szegénynek már szívem víg örömet nem vár ha én aztat tudtam vóna hogy tavasszal nyílik rózsa sohase búsultam vóna most szívemen bú nem volna de én eztet nem tudhattam úgy búsultam majd meghaltam búval élem világomat az egész ifjúságomat
(somogy)
szerelem szerelem átkozott gyötrelem szerelem szerelem átkozott gyötrelem mért nem virágoztál minden falevelen minden falevelen cédrusfa tetejen de nem az a rózsa ki kiskertben nyílik hanem az a rózsa ki egymást szereti
nem arról hajnallik amerről hajnallott nem arról hajnallik amerről hajnallott magam sorsa felől szomorú hírt hallok magam sorsa felől szomorú hírt hallok árad napról-napra bánatja szívemnek árad napról-napra bánatja szívemnek mert végire jártam szabad életemnek mert végire jártam szabad életemnek
elmentem az útra vizet merítni odajött a kis gölice csacsogni körme között hozott egy kis újságot hogy mind elfogták az ifiúságot sok szegény kislánynak szeme könnyezik mikor a babáját felöltöztetik sok szegény kislánynak szeme könnyezik mikor a babáját felöltöztetik
(moldva)
úr krisztus feltámada mi bűnünket elmosa és kiket ő szerete mennyországba felvive úristen megváltá mindez világot szent halálával dicsőséges úr krisztus halottiból feltámada mi is őtet dicsérjük vigasságos énekkel úristen megváltá mindez világot szent halálával
feltámadt krisztus e napon alleluja hála legyen az istennek hogy az ember vigadozzék alleluja hála legyen az istennek
(klézse - moldva)
szeretőm e táncba gyűrje ez ujjába minden fordulásba ragyog ez ujjába szeretőm es voltál kerítőm es voltál verjen meg az isten ha igaz nem voltál verjen meg az isten veretlen ne hagyjon kilenc esztendeig mind ez hideg rázzon ne csak egyszer másszor vagy egy végbe kétszer vagy minden órában bár csak tizenkétszer verje meg az isten azt az ördög bábát minek tiltotta el tőlem az ő édes fiát ha néki fia volt nékem szeretőm volt ha néki édes volt nékem szerelmes volt
aki reám haragszik egyék békát tavaszig tavasz után egeret míg a szeme kimered eszik eszik a szilvát válogassák a magját ha nem adnak belőle dögöljenek meg tőle ez az asszony akkora mint egy hordó putyina hogyne volna akkora ha nem dolgozott soha hosszú fekete retek barna legényt szeretek azt es azért szeretem kék a szeme mint nekem