Jelenlegi hely

Ujjongj az Úrnak

    Előszó

Jó húsz évvel ezelőtt a Szegedi Hittudományi Főiskolán felkeresett boldog emlékű Bárdos Lajos tanár úr. Kedvesen megrótt azért, hogy neki a svájci hegyekben magyar népdalzsoltárokat éneklő fiataloktól kell megtudnia, hogy én ilyesmivel is foglalkozom. Ezeket ki kell adni és terjeszteni, mert az ilyen vállalkozás utat nyithat a megújulásra váró egyházi muzsikánk felé - mondta ő, nekem bizony nem kis meglepetésemre. És nem tagadom, örömömre is. Régebbről ismertük egymást, éreztem, hogy komolyan gondolja amit mond.

- Lajos bátyám, igaz hogy gyerekkoromban is szerettem már a népdalokat. 1934 óta barátkozom a mindennapos gregoriánnal is. Nekem azonban semmiféle muzsikai képzettségem nincs, én ilyesmire nem vállalkozhatom - mondtam majdnem dadogva.

Nemvárt kérdése volt a válasza, ami erőt öntött belém:

- És hogyha melléd állok?

Megvallom, ilyesmire én álmomban sem gondoltam.

Ezután gyűjtöttük össze a velem hasonló érzésű és gondolkozású, nálam jóval fiatalabb lelkes munkatársakkal az addigi népdalzsoltáros próbálkozásainkat az ismert csokorba, akarom mondani füzetbe. Bárdos tanár úr az első betűtől az utolsó kottafejig ,,átlektorálta''. - Közben én még más aggodalmamat is előadtam neki. Akadnak túlzottan puritán érzésű lelkek, akiket zavar a népdalok itt-ott jelentkező szerelmes szövegének ,,áthallása'' a dallamokon keresztül. Bár jól tudom, hogy a gregorián Kyriéknek - egyikének-másikának - a szárnyaló neumái is eredetileg ősi szerelmi dalok szárnyalásaiból valók. Meg hogy a virágvasárnapi Hosanna filio David dallama az ősi görög Hoszon dzész fainou (Amíg élsz addig mulass) virágének dallamát követi... A Tanár úr közbevág:

- No és?, hallottál már értelmes hívő embert méltatlankodni azért, mert az Üdvözlégy Krisztusnak drága szent teste oltáriszentségi énekünk a Csillagom révészem vígy által a Dunán népdalunk dallamából fakad?

Mindezek az emlékek most, amikor a Márton Áron Kiadó a népdalzsoltároknak egy mások buzgólkodásából kibővített gyűjteményének kiadására vállalkozik, ez tagadhatatlanul sokaknak örömére szolgál. A közben eltelt idő bizonyára meggyőzte az aggodalmaskodókat is, hogyha itt valóban az Istentől nekünk ajándékozott csodálatos ,,rejtett kincsek'' - a zsotárok - a számunkra hasonlóan becses népdalaink zenei nyelvének köntösében jelennek meg, ezek méltó kifejezői lehetnek legnemesebb érzéseinknek és vágyainknak. Mint ahogy ezt már eddig is megértette és gyümölcsöztette számos vallási közösségünk. Isten áldása kísérje ezt a nemes vállalkozást.

    Budapest, 1998. november 29., Advent első vasárnapján
    a szép magyar muzsika új adventjéért fohászkodva
    Kerekes Károly O.Cist.