Államosítás és Újrakezdés
Piarista Rend és Iskolák 1948-50

Szakdolgozat
ELTE BTK
2000

Készítette: Draskovits Imre

Témavezető: Prof. Dr. Gergely Jenő


Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségükkel lehetővé tették, hogy ez a dolgozat megszülethessen, különösen is Prof. Dr. Gergely Jenőnek, aki tanácsaival volt segítségemre, Dr. Lukács Lászlónak, aki a levéltár szigorú őrének és szabályainak ellenére időt és helyet biztosított a dokumentumok tanulmányozásához,

Dr. Medvigy Mihálynak, aki részletes beszámolóval gazdagította a korszakról szóló írott anyagot, Koltai Andrásnak, aki a levéltári anyagok közötti eligazodásban nélkülözhetetlen segítséget nyújtott, feleségemnek, aki türelmével és figyelmével volt segítségemre.


,,'Az emberek megdermednek azok félelmétől és várásától, amik eljövendők.'(Luk. 21,20)

- Világtörténelmi forduló éveit éljük, egy világ vajúdásának, kultúrák haldoklásának és kultúrák megszületni-akarásának korszakát; hogyne inognék meg lábunk alatt a föld, hogyne vonaglanék bele a lelkünk.''

(Sík Sándor, 1949 Újév)



RÖVIDÍTÉSEK

MPRKL: Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltár

ELŐSZÓ

Elöljáróban szeretnék néhány szót szólni a dolgozat születéséről, a kitűzött célokról és az elért eredményről. A vizsgálat tárgyaként egy olyan korszakot választottam, ami a rend történtetében kevéssé publikáltan kutatott, és sok sorsdöntő elemében még azok előtt is alig ismert, akik végigélték. Az érdemi munka megkezdése előtt tanácsot kértem Lénárd Ödöntől, aki a rend történetében ezt a korszakot behatóan ismeri, és aki a levéltár kutatásáról lebeszélni igyekezett, hiszen ahogy mondta ,,úgyis csak a hivatalos álláspontnak megfelelő anyagot lehet ott megtalálni''. Szóbeli beszámolókból tudom, hogy teljesen igaza van, valóban nem sikerült egyébként feltételezhetően létező, meglepő, vagy botrányos dokumentumokra bukkannom, azonban ez nem is volt célom. A munka megkezdésekor elsődleges feladatomnak a levéltárban a korszakra vonatkozó fontosabb anyagot feltárását tekintettem, elsősorban a rendfőnöki levelezésen keresztül. Sajnos ebben az értelemben sem tekinthetom a sikert teljesnek, tudomásom szerint maradt még olyan anyag ami a dolgozatba kívánkozna (ezekhez technikai okokból nem fértem hozzá), ugyanakkor mégis sikerült egyfajta összefüggő, kerek képet alkotni az időszak történéseiről. A dolgozat a munka megkezdésekor elképzelt méretein jóval túlnőtt, ami több fontos módszertani hiányossághoz vezetett. Ezek közül a legfontosabb, hogy a feltárt adatok egyetlen csupán egyetlen forrásból származnak, nincsenek meg a dokumentumok párjai az állami levéltárakban. Nem derül ki az sem, hogy az állami kormányzati döntések hogyan alakultak ki, mik voltak a valós szándékok, folyamatok, motívumok az egyes döntések megszületésekor. Mindezen alapvető hiányosságok ellenére a dolgozat az általam szakdolgozati alapkövetelménynek tekintett elemet, hogy egyetlen témában valamilyen szempontból kerek egészet, áttekintést adjon, megítélésem szerint kielégíti. Kezdetben sem tekintettem célnak a ,,teljes'' igazság feltárását, felelősök feltalálását. Ami a célom volt, és amire az elkészült anyag remélem alkalmas, az egy nagyobb áttekintő munkának a részévé válását jelentené. Akár segítségére tud ez az anyag lenni majd egy ilyen munkának, akár nem, adja Isten, hogy az a nagyobb munka megszülethessen mindannyiunk okulására.

BEVEZETÉS

A Piarista Rend és iskolák Magyarországon

,,A piarista iskola korszerűségének legjobb bizonyítéka meglepően gyors elterjedése'' - állapítja meg Balanyi György A Magyar Piarista Rendtartomány Története című munkájának bevezető soraiban[1] . A piarista történész megállapítása érvényes a rend európai és a magyarországi elterjedésre egyaránt. Szerepet játszhatott ebben a gyors elterjedésben a piarista iskola tanítóinak a jezsuitákhoz viszonyított szelídebb bánásmódja, a vagyontalan rend helyi társadalmi erőkre szorultsága és így hajlékonyabb alkalmazkodókészsége, ahogyan azt Kosáry Domokos írja Művelődés a XVIII. századi Magyarországon című művében[2] , de nem kevesebb szerepe lehetett az iskolák népszerűségében a rend újszerű oktatási módszereinek, iskolaszervezésének és lelkiségének is. A rend XVIIII. századig tartó gyors gyarapodását követően máig lassan fogy a szerzetesek létszáma. Az egyetemes tendenciával szemben a magyarországi rendtartomány sajátos jellemzője, hogy a tartomány történetében 60-100 évenként keletkező súlyos válságidőszakokat (amelyekben a rend feloszlatásának gondolata is mindig komolyan felmerült) újra és újra gyarapodás és fellendülés követte. Az iskolák kiemelkedő szerepre tettek szert a magyar oktatás történetében, de különösen is büszkélkedhetnek azzal, hogy az ország XVIII. és XIX. századi társadalmának vezető rétegét adták. Nem kevés országosan ismert és elismert vezető személyiség napjainkban is ezekből az iskolákból kerül ki, bár az ő diákságuk alatt a rend éppen a legutóbbi súlyos, talán eddigi legsúlyosabb elnyomatását szenvedte el.

A tartomány eddig közel 360 éves történetében az 1948-50-es, majd az azt követő 40 év jelentette ezt a talán legsúlyosabb megpróbáltatást. Példa nélkül való a tartomány történetében mindaz, ami ebben az időszakban történt: a rendtagok az iskolai működést gyakorlatilag beszüntetni kényszerültek (ez az egyetlen időszak a rendtartomány történetében, amelyben a rend iskolai oktatást nem végzett), jónéhány szerzetest koncepciós perekkel hosszú évekre, évtizedekre bebörtönöztek, másokat külföldre, aposztáziába üldöztek, az itthon maradottak több mint kétharmadát a rendházakból kitelepítették, szerzetesi létüket betiltották, a megmaradottak megfélemlítve, nem kevesen idegileg megnyomorítva, vagy tönkretéve éltek hivatásuknak a tanításnak. Az iskolák működését és a rend megélhetését biztosító ingatlanokat az államosítási törvényekben megszabottakon messze túlmenően, szinte maradéktalanul elvették, az állami fizetések és járandóságok zömét megszüntették, vagy irreálisan alacsony szinten határozták meg, már államosított ingatlanokra mint rendi tulajdonra adókat vetettek ki, ,,önkéntesen'' jegyzendő kölcsönöket fizettettek a renddel és a rendtagokkal. A tartomány minden vagyonát elvesztette, a túlélés egyetlen alapja a rendtagok iskolán kívüli munkája maradt. Mindezek ellenére a piaristák többsége kitartott hivatása mellett és hitte, hogy ,,szükség lesz még a kalazanciusi munkára''.

Elszántan, olykor talán elkeseredve tették amit engedtek nekik (magántanítást, olykor víz- és gázóra leolvasást, segédmunkát) és hitték, hogy mindennek van értelme. 1950-ben két iskolában újra indulhatott a tanítás. Az ezt követően végzett munka csodálatosan maradandó gyümölcsöt látszik teremni az ezekből az időkből kikerülő tanítványaikban. A rendtartomány 1990 után ismét fellendülőben van, az iskolák és a növendékek száma növekszik, az iskolák elismertsége töretlennek látszik.

Az elnyomatás legutóbbi emberöltőnyi időszakát követően a rend most a szabadság kihívásával néz szembe. Az ország területén jelenleg működő alig félszáz piarista hihetetlen erőfeszítéssel próbálja feléleszteni a hajdani iskolák már majdnem teljesen csupán a történelmi emlékezetben élő dicsőségét.

Talán az előző nemzedékek sokszor kilátástalannak látszó, emberfeletti erőfeszítésének és munkájának, mégis újra és újra beérő gyümölcseinek és a provincia eddig kivétel nélküli megújulási képességének ismeretéből, vagy ,,hajdanvolt'' eleik dicső küzdelmére való emlékezésből az új nemzedék reméljük még több erőt és lelkesedést meríthet munkájához és tanulmányaihoz.

A provincia történetének sorsfordító válságai

A rend 1642-es magyarországi megjelenését követően lassan fejlődött. Csak a honosítást (1715) közvetlenül megelőzően kezdődött, és csupán száz évig tartott a ,,rohamos terjeszkedés'' időszaka. A XVIII. század végére 7 alsóbb szintű[3] és 14 teljes[4] piarista gimnázium működött az országban. A terjeszkedésnek a Ratio Educationis megjelenésével szakadt lassan vége. A rend működésének határai, lehetőségei körvonalazódtak. Nem lehetett többé 10-15 ezer forintos alapítványokkal gimnáziumot nyitni, az állam a korábbiaknál jóval magasabb követelményeket támasztott. A helyzetet jelentősen rontotta II. József trónra kerülése.

A jozefinista egyházpolitika

a rendtartomány első kifejlett válságához vezetett. A rend szervezetét és működési rendjét alapjaiban szétzilálták II. József rendeletekben testet öltő elképzelései. Az 1781-ben kiadott nexus-rendelet megtiltotta a szerzetesrendek külföldi kapcsolatait, római egyetemes főnökeik joghatóságát a provinciálisokra ruházta, a rendházak felügyeletét pedig a megyéspüspökökre és a helytartótanácsra bízta. A rendi káptalan ettől kezdve nem jelölte, hanem választotta a ,,rendfőnök''-nek nevezett provinciálist. Az 1784-ben megjelent rendelet megengedte, hogy az egyes rendházak maguk válasszák elöljárójukat, minek következtében a provincia egymástól függetlenül működő rendházak konglomerátumává esett szét. A rendfőnök jelentéktelenné zsugorított hatalmára az utolsó csapást mérte végül avval, hogy a rendtagok áthelyezését nyomós okoknak kellett indokolni, vizitációt is csak akkor végezhetett, ha azt valami okvetlenül szükségessé tette. Előkészületek történtek a rendi újoncnevelés megszüntetésére, ,,központosítására'' is.

A ,,rendi fegyelem és a tanítási buzgóság elhanyatlásának'' jelei azonban olyan szembetűnően kezdtek jelentkezni, hogy a helytartótanács felszólította Königsacker rendfőnököt, hogy tegyen javaslatot a helyzet orvoslására. Az így született javaslatokat részben megfogadva II. József a régi állapotot 1789-ben több elemében, majd egészében 1790-ben visszaállította, a nexus-rendelet érvényben hagyásával.

Az iskolák helyi viszonyokhoz és a rend lehetőségeihez igazodó struktúráját ugyancsak racionális szempontok szerint törekedett átrendezni. 1784-ben megszüntette az összes nemesi és nem nemesi konviktust, és elrendelte ingó és ingatlan birtokaik eladását, súlyos csapást mérve az akkor jelentős mértékben konviktusi nevelésre támaszkodó piarista iskolákra. 1789-ben rendeletileg felszólította a rendfőnököt, hogy a debreceni, rózsahegyi és sátoraljaújhelyi kisgimnáziumokat teljes gimnáziummá fejlessze a következő évtől. Ennek a császári rendeletnek a hatását érzékletesen mutatja a sátoraljaújhelyi házfőnök alábbi kérelme a helytartótanácshoz:

A császár azonban hajthatatlan maradt. Megszüntette a korponai és medgyesi iskolákat és megszüntetni tervezte a breznóbányai, szentgyörgyi, tatai és magyaróvári iskolákat is. Bevezettette a tandíjat, mire a jelképes összeg ellenére a tanulók száma drámaian apadt.

II. József uralkodásának mérlege: a rend létszáma 418-ról 329-re apadt, a fiatalabb generációkból sokan elmentek, 57 rendtag renden kívüli működésbe került, egész provinciára kiterjedő a szerzetesi fegyelem lazulása, kiesett évjáratok, kiáltó szegénység, a noviciusok és tanulók számának csökkenése. A császár uralkodását követő állapotokat láthatjuk József nádor 1801-es felterjesztéséből:

Pállya rendfőnöknek az 1802. évi országgyűléshez benyújtott irata kimutatja, hogy a rendnek 315 szerzetes és 25 gimnázium ellátására 45.646,- forint áll rendelkezésére. Egy-egy rendtagra tehát alig 140 forint jut (II. József kimutatása szerint is legalább évi 200 forint lenne szükséges). A rendek nagy megértéssel fogadták a felterjesztést. A kerületi ülésen egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy

Az így megindult segítő szándék eredménye lett, hogy Ferenc király 1807. július 10-én megalapította a mernyei kusztódiátust, ezzel hosszabb időre megszűnt a rend életében a mindennapi kenyér gondja.

A rend a szabadságharc után

Mivel az 1830-as, 40-es évek reform láza a rendben is erős visszhangot keltett a szabadságharc leverése után ,,a magyar piaristaságnak nem csak egyéneiben, hanem egyetemében is lakolnia kellett hazafias magatartásáért.''[8] Felmerült a rend eltörlésének lehetősége is, de ,,a minisztertanács a középutat választotta: eltörlés helyett a lassú kihalatás mellett döntött, amennyiben megtiltotta új novíciusok felvételét.''[9] Amikor a rend létszáma 1852. végére 271-re, a négy év előttinek kétharmadára esett vissza Scitovszky János prímás közbenjárására visszakapta novícius-felvevő jogát. A magyar rendtartomány ismét növekedni, majd lassan virágozni kezdett. 1906-ban X. Pius a leghatározottabban megparancsolta a tartománynak, hogy vegye fel a generálissal a 125 évvel előbb megszakadt összeköttetést.

Trianon után

Trianon után a Magyarországról leválasztott területeken lévő, addigra virágzásnak induló iskolák nagy része megszűnt. A magyar területeken azonban a rend reneszánszát élte a két világháború között. A második világháború után 16 házat és iskolát igyekezett a rend - nem kevés sikerrel - működésbe hozni. A házak már-már fellendülő életét törte ketté a már említett 1948-50-es időszak.

1950 után 2 ház és iskola maradhatott meg. A rend novícius-felvevő jogát ismét korlátozták évfolyamonként két főre. A rend létszáma több mint 270 főről harmadára csökkent, a két gimnázium színvonala azonban kiemelkedően magas volt.

A rendszerváltás után sorra nyíltak a bezárt és új iskolák, jelenleg nyolc intézmény működik.

AZ 1948-50-ES IDŐSZAK FONTOSABB ESEMÉNYEI A MAGYAR PROVINCIA ÉLETÉBEN

,,'Az emberek megdermednek azok félelmétől és várásától, amik eljövendők.'(Luk. 21,20) Világtörténelmi forduló éveit éljük, egy világ vajúdásának, kultúrák haldoklásának és kultúrák megszületni-akarásának korszakát; hogyne inognék meg lábunk alatt a föld, hogyne vonaglanék bele a lelkünk.''[10]

A rendi vezetés

A Piarista Rend történetében az 1948-50-es évek nem csupán azért különböznek a többitől, mert ez az eddigi legbrutálisabb elnyomás időszaka volt, hanem azért is mert a magyar rendtartomány, és az egész rend a magyar provinciából származó rendtag vezetése alatt állt. A rend Rómában székelő generálisa Tomek Vince[11] , a magyar rendtartomány provinciálisa Sík Sándor[12] volt. Mindkettőjük a magyar provincia máig nagy emlékezetű tagja. Barátságuk, bizalmas levelezésük sokat elárul a hivatalos levelek megkívánt tartalma mögött rejlő életről, törekvésekről. Sík Sándor folyamatosan és pontosan tájékoztatta Tomek Vincét a magyar provincia életéről, a magyarországi történésekről. Kikérte véleményét, vagy a megerősítését egyes döntéseihez. Természetes, hogy Tomek Vince is megkülönböztetett figyelemmel kísérte a magyar provincia életét, amennyire csak lehetett segített annak szorultságán pénzzel, külföldi meghívások, menekítések és pártfogók útján, igazolások kiállításával, valamint nem utolsó sorban tanácsokkal és rendelkezésekkel.

Az 1948-as év fontosabb eseményei

Az iskolák államosítása, a gazdálkodás krízise - rendtagok egyházmegyei szolgálatban

Az 1948-as évben már jelen van az összes válságjelenség, amelyek az ezt követő két évben a kormányzat gazdaságpolitikája, majd kifejezetten egyház és rend ellenes intézkedéseinek következtében elmélyülnek, olyannyira, hogy végül a provincia léte is megkérdőjeleződik. Világosan érezhető ez a folyamatos romlás Sík Sándor mindvégig pontosan vezetett hivatalos levelezésének stílusán is. 1948-ban a gazdasági nehézségek kapcsán nem egyszer a csapásokkal szembeni szinte büszke felhang érzékelhető leveleinek sziporkázóan szellemes szövegéből, amelyet sem az iskolák államosítása sem több rendtársának letartóztatása, meghurcolása és koncepciós pere nem tudnak teljesen megtörni. Talán a Gondviselésben való bizakodás és a hamarosan várható változás reménye okozta ezt, mindenesetre 1949-ben a stílusa már szárazabb, tömörebb, nem egyszer cinikus, míg 1950-ben, egészen szófukarrá válik (összegyűjtött verseinek 1976-os kiadása szerint is költőként ez a legterméketlenebb éve, mindössze három művel).

1948-ban a rendnek szembe kellett nézni a háborút követő amúgy sem kedvező, éppen csak egyensúlyba került gazdasági helyzetének radikális romlásával. Az év elején Sík Sándor a tanári fizetések és az állami jövedelmek minél teljesebb megőrzése érdekében a 35 éves szolgálati határt elért 8 piarista tanári állományban hagyását kérte. Nyilvánvalóan az iskolában ezek a tanárok tovább nyugdíjasként is teljes óraszámban tovább tanítottak volna tekintettel a tanár hiányra, a rend gazdasági helyzetének azonban úgy tűnik nem volt mindegy, hogy milyen javadalmazás mellett. Jól érzékelteti a rend helyzetét 1948 elején a következő részlet:

Hamarosan azonban már ilyen, sajnos aprónak mondható kormány mozdulatokkal nem lehetett a rend gazdálkodását egyensúlyban tartani. 1948. június 16-án az 1948:XXXIII. tc. államosítja az iskolákat (országosan 6505 iskola és 18.000 tanár és tanító; 16 piarista iskola és legalább 170 piarista érintett). A törvény nem okozott meglepetést, de annál nagyobb megrázkódtatást.

Tomek Vince Rómából a piarista működés egyéb területeire hívja fel a tartomány figyelmét, de a szöveg második részéből világos, hogy fenntartja a lehetőségét annak, hogy iskolákat a rend visszavegyen, akkor is, ha a püspöki kar ezt tilalmazná, mint ahogyan az állami iskolában való tanítást tilalmazta.

Az iskolák államosítása a lelki megrázkódtatáson túl a provincia házainak fenntarthatóságát kérdőjelezte meg. Mindszenty József hercegprímás megtiltotta, hogy egyházi pedagógusok állami iskolában munkát vállaljanak. Ez a piarista rend utolsó ,,legjobbik'' anyagi bázisának, az államsegélynek a végét jelentette. Sík Sándor kénytelen a rendházakban munka és ezért ellátás nélkül maradt rendtársakat ,,kevesbíteni''. Ez elsősorban egyházmegyei szolgálatot jelenthetett, ezért 1948 júliusának végén levélben kereste meg a püspököket, és kérte őket, hogy az egyházmegyéjük területén lévő piaristák közül néhányat helyezzenek el plébániai szolgálatban.

Az egyházmegyei szolgálatba álláshoz Tomek Vince külön instrukciókat adott Rómából, ahogyan ezt a már idézett feljegyzéseinek más részei tanúsítják.

Sík Sándor köriratban értesíti a rendtársakat, hogy a rendi vezetés számításai szerint milyen minimális körülmények kellenek a házak működőképességének fenntartásához.

Olykor mutatkozott könnyítő szándék a minisztérium részéről is, de általában nem ez volt a jellemző:

Mernye

Sajátos, bizonyosan kétségb\"esett próbálkozást jelentett a rendfőnök részéről a mernyei gazdaság számára kijelölt feladat: egy ,,piarista szövetkezet-féle'' szervezése és irányítása.

Letartóztatások, aposztáziák

A rendtagok meghurcolásáról külön fejezet szól, mégis muszáj megemlíteni az 1948-as év eseményeinél, hiszen a piarista letartóztatások és koncepciós perek ekkor kezdődtek. Ekkor tartóztatták le Korcsiák Edét, Lénárd Ödönt[28] .

Nem egy rendtag szüleit támogatandó otthon lakott, hiszen a rendházban amúgy sem tudott feltétlenül munkát kapni. Előfordult, hogy némelyikük elkeseredésében a megélhetés gondjai felett állami iskolában vállalt tanítást. Az alább kiemelt részlet Ongrádi József története[29] kapcsán a többi rendtag figyelmeztetésére írott körlevélből való.

Tomek Vince Rómából rendkívüli szigorral követelte a fegyelem megőrzését és helyreállítását, amit Sík Sándor - ahogyan levelei bizonyítják - először atyai szeretettel, majd akár a legsúlyosabb rendi fenyítékkel végre is hajtott. Eredménye hogy a rendtagok létszámához és a nehéz helyzethez viszonyítva az aposztáziák száma elenyésző volt.

Az 1949-es év fontosabb eseményei

Sík Sándor beszédei

Az 1948-as év megrázkódtatásai után Sík Sándor 1949-ben az év folyamán elmondott három beszédének olvastán érzékelhető a rend helyzetének egyre reménytelenebbre fordulása, a rendtagok kezdődő és egyre megállíthatatlanabbul gyorsuló szétszóródása, a hivatásuktól megfosztott szerzetesek kiüresedés ellen folytatott elkeseredett küzdelme és a folyamatosan növekvő súlyos anyagi nezézségek.

1949 Újév

Az újévi beszéd a rendet ért minden csapás ellenére azt a reményt sugallja, hogy a rend akkori mélypontjáról most már csak lassan felfelé vezethet az út. Dícséri a rendtagok munkáját az új körülmények között és a ,,kalazanciusi munka'' folytatásáról is szó esik.

1949 Pünkösd

Sík Sándor szavai: ,,mintha felhő burkolná el azt, amit hivatásunknak érzünk'' találóan jellemzik a rend helyzetét. A felhő egyre gomolyogva és sűrűsödve baljósan átláthatatlanná kezd válni. Újabb letartóztatások, aposztáziák, a növendékek kitiltása az egyetemről. A tény hogy a rendfőnök a marxizmus klasszikusainak oktatását ajánlja és szervezi a rendházakban bizonyára azt a felismerést tükrözi, hogy hosszútávra kell berendezkedni a jelen állapot fenntartásában.

1949 Karácsony

A rend a végállapot előtt áll egy lépéssel. A hivatásszerű működés megszűnt, és annak újjáélesztését is reménytelenné teszi, hogy a növendékek államilag elismert egyetemi végzettséget nem szerezhetnek többé. A beszéd lelkesítő szándéka ellenére is tükrözi, hogy a rend reménytelen állapotba került - ,,Meg kell találnuk a módját, [...] különben nincs értelme rendi létünknek'' - írja. Hogy a rendi létnek nincs értelme talán már írásban is megfogalmazódott az állami kormányszervek számára. A feloszlatásig, és az elhucolások megkezdődéséig alig 6 hónap van hátra.

A provinciai káptalan elhalasztása

Az egyetemes, a provinciai és a házi káptalanok a rendi önkormányzat legfelsőbb döntéshozó testületei, 4-6 éves időszakonként ülésező szervek. A közös rendi döntést, a közmegegyezést biztosítják következő időszakra irányadó elveknek, a nagyobb horderejű kérdéseknek a tekintetében. Ugyancsak biztosítják a rendi vezetés ellenőrzését, az előző káptalanon született döntések végrehajtásának ellenőrzését, illetve egyfajta rendi nyilvánosságot a mindenkit érintő ügyekben. Az itt hozott döntések kötelező erejűek a rendi vezetésre és a rendtagokra egyaránt.

A káptalanok működése nélkül a rend életét és vezetését, a közös döntések híján akár egy rendi vezető autokráciája, akár rejtve maradó külső behatások áttekinthetetlen befolyása fenyegeti. A nyilvánosság hiánya, a közös értékelések, beszámolók elmaradása pedig megnyitja az utat a közös munka dezorganizásására, egymással ellentétes törekvések egyidejű jelenlétére, az értelmes és céltudatos közös tevékenység megrekesztésére.

Sík Sándor vezetői tehetségét mutatja, hogy a rendi káptalanok másfél évtizedes szünetelése ellenére a közös rendi tevékenység céltudatosan és építően zajlott. A káptalanok elmaradása a kormányzat politikájának a következménye volt. A magyar rendtartomány szinte egésze (ez derült ki a házi káptalanokon tartott szavazások alkalmával) értelmetlennek találta a provinciai káptalan megtartását, mivel azon őszinte véleményt lehetetlen lett volna nyilvánítani, de az esetleges döntések végrehajtása is kilátástalannak tűnt.

A házikáptalanok megtartása után, a következő levelezés zajlott Sík Sándor és Tomek Vince között:

Anyagi nehézségek

A háborús pusztítás, az államosítás, az iskolák (és a rendházak jórészének) elvétele, a piaristák kitiltása az iskolákból, az egyházmegyei szolgálat rendkívül alacsony jövedelmére való ráfizetés, az állami szervek rendkívül találékony adóztatása és taktikája következtében a rend gazdálkodásában súlyos nehézségek léptek fel. Több megmaradt ingatlanját a rend azért volt kénytelen az államnak felkínálni, mert az arra kivetett adót megfizetni nem tudta. Több esetben szerencsére sikerült a kormányszervek túlkapásait, talán tévedéseit kérelmekkel kivédeni. Az alábbi példák érzékletesen szemléltetik a rend helyzetét.

Újabb letartóztatások

Az 1949-es év újabb két letartóztatást és bebörtönzést jelentett: Rónai Jenőt és Dr. Weiner Ferencet ekkor tartóztatták le. Történetükről külön fejezet szól.

Az előző fejezetben említett belső rendi fegyelmi problémák, esetleges meglepetések (pl. a mosonmagyaróvári történet) megelőzésének másik útja volt a rendtagok magaviseletének szemmel tartása. Bár ez emlékeztet a kormányzati szervek módszereire, az ilyesmi a rend életében nem számított szokatlannak, és az így gyűjtött adatok főként nem zsarolás vagy a likvidálás szándékával keletkeztek, bár rossz kezekbe kerülve bizonnyal alkalmasak voltak ilyesmire is.

Az itt következő részlet Sík Sándor rendi vezetési politikájának finomságait mutatja. A teológiai ismétlővizsga letétele kötelező volt a fiatal tanárok számára. Anyaga ez esetben csupa olyasmi, ami hivatásukat erősíthette, a szokatlanul durva környezet kezelésében segítségükre lehetett.

A zilált rendi viszonyokat jellemzi a következő részlet. A Familia Domusok mindig egy évre készülő összesítések a házak tagjairól, azok feladatairól. 1949 végére a rendi vezetés előtt már úgy látszik teljesen homályos volt, hogy az egyes rendtagok éppen mivel foglalkoznak (jobb esetben csak a munkájuk, és nem a tartózkodási helyük), és szükséges volt a felmérés a következő évi Familia Domus összeállításához.

A növendékek kitiltása az egyetemről

Az 1949-es év egyik legszomorúbb eseménye volt a szerzetesnövendékek kitiltása az egyetemről. Ez egy tanítórend esetében katasztrofális, tekintve, hogy a hivatásuk gyakorlásához szükséges végzettséget a növendékek nem tudják megszerezni, a gyakorlatban majdnem avval a helyzettel egyenértékű amikor a szabadságharc után a rend novícius-felvelő jogát megszüntették. Az alábbi levelet a Ciszterci rend kezdeményezésére a Piarista és a Bencés rend közösen küldte meg a miniszternek.

Ez volt az első alkalom, hogy a három rend a növendéknevelés érdekében összefogni tervezett. A kezdeményezés végül nem valósult meg. (A hajdani ötlete életképességét mutatja, hogy azt ma, 50 év után, feléleszteni szándékoznak a rendek egy közös teológiai főiskola létrehozásával.) Így írt erről Tomek Vincének a provinciális:

Az 1949-es év zárása a provinciális összefoglalója volt Tomek Vincének:

Az 1950-es év fontosabb eseményei

Az 1950-es év a rend életében a végső krízis és az újrakezdés éve. Az elmúlt évek megpróbáltatásai olyan súlyosak voltak, hogy öröm az év végi újrakezdésen alig érezhető. Talán joggal, hiszen az újrakezdés csupán egy jogi engedély volt, mit sem változtatott az azt követő a számtalan gyakorlati csapdán, gáncson, elszigetelési kísérleten, rendtagok további meghurcolásán és megfélemlítésén, a teljes kiszolgáltatottságon.

Az év fontosabb eseményei az állameskü kapcsán kezdődő huzavona a püspökikar és a kormány között, a szerzetesrendek feloszlatása, szerzetesek elhurcolása, végső anyagi nehézségek, majd az egyház és állam megegyezése után az iskolák újraindulása.

Az állameskü

1950. január elején a következő tájékoztatás érkezett a piarista rendfőnökhöz:

A rendeletre különböző reakciók születtek, alább a szerzeteselöljárók közös levele a VKM miniszternek:

Tomek Vince hivatalos véleménye:

Tomek Vince magánlevélben közölt véleménye:

Anyagi nehézségek

A katolikus egyházon belül máshol is jelentkező anyagi nehézséget mutatja, hogy az egyébként szerény igényű, és sokat tűrő Sík Sándor a következő levelet volt kénytelen írni a veszprémi püspöknek:

A Püspöki kar memorandum tervezete - Az iskolák visszaadása

1950 elején a püspöki kar memorandumot tervezett a kormánynak benyújtani az egyház sérelmeiről. A szerzetesrendek vezetői több technikai javaslattal álltak elő:

A szerzetesrendek feloszlatása és a szerzestesek nyári elhurcolása után létrejött az egyház és az állam közötti ,,megegyezés''. A megegyezés következménye volt 8 katolikus iskola visszaadása a szerzetesrendeknek. A kedvezményezett rendek igazolást kértek a püspöki kartól, hogy az iskolák működtetését, csak a püspöki kar kérésére vállalták:

A tárgyalások részleteiről:

Sík Sándor tájékoztatja Tomek Vincét a visszaadott iskolák, illetve a tartomány működéséről:

AZ ÁLLAMOSÍTÁS

Jelen tanulmány az 1948-50-es időszakban, az 1948:XXXIII.tc. alapján történt eseményekre terjed ki az államosítás tekintetében. Amint az alább következő részletekből kiderül az iskolák államosítása több lépcsőben történt.

Általában a következő séma szerint zajlott le az államosítás az egyes rendházak és iskolák esetén: 1948-ban kiszállt egy kéttagú államosítási bizottság és jegyzőkönyv készítése mellett állami tulajdonba vette az általa a törvény hatálya alá tartozónak vélt területet. Néha körültekintően, de többször rosszhiszeműen olyan területeket is államosítottak, amelyek a rendházak területéhez tartoztak, illetve olyan megosztásokat javasoltak, amelyek a rendházak életét nehezítették, többször lehetetlenné tették, vagy teljesen természetellenes módon illeszkedő tulajdonrészekhez vezettek. A jegyzőkönyvekben foglaltak ellen, illetve már a tárgyalások során Sík Sándor józan, de nem egyszer naívan nagyvonalú javaslatokat tett, illetve fellebbezéseket írt a VKM miniszterhez. 1949 folyamán 1-2 alkalommal újabb bizottság szállt ki és módosította az első bizottság javaslatát - még nagyobb területet foglalt le többnyire, a ház életét teljesen lehetetlenné téve, esetleg cserét javasolt, ami többnyire még nagyobb területveszteséghez vezetett. Újabb fellebbezés született erre, amire a válasz rendre elutasító volt. 1950 folyamán sorra megérkeztek a végzések az államosításról és a telekkönyvi átírásról. Ezt megelőzően a lefoglalt területekre a közigazgatási hivatalok ingatlanadót vetettek ki és a fellebbezéseket csak borsos illeték ellenében voltak hajlandók tárgyalni.

1950-ben a ,,megyegyezés'' eredményeként két már lefoglalt iskolát az állam visszaadott katolikus iskola céljára. A területek és a felszerelések átadása azonban nem ment olyan simán, mint ahogyan a rend adta azokat át. A felszerelések elvesztek, tönkrementek. Kecskeméten az épületet elfoglaló hivatal egyszerűen nem volt hajlandó kiköltözni, megkeresésre folyton azt válaszolta, hogy az már csak napok kérdése. Az újrainduló iskolák alig hasonlítottak elődjeikre, új korszak kezdődött a rendtartomány történetében...

1948 júliusában Sík Sándor köriratban figyelmeztette a házfőnököket az államosító bizottságok érkeztére. Hogy a házfőnökök felkészültsége a tárgyalásokra jelentett-e különbséget nem lehet megítélni, csak valószínűsíteni lehet, hogy igen, de az ésszerű megosztási javaslatokat nem nagyon vették fontolóra a hatóság emberei.

A rendi földbirtokok államosításakor az elv a következő volt: csak az esetben lehet az ingatlanokat igénybe venni, ha az ingatlan kulturális céltját a tárcaközi bizottság nem találta közérdekűnek, vagy az intézménynek olymértékű egyéb jövedelme van, amely a földbirtokot nélkülözhetővé teszi.

A rend az egyik földhivatali végzés ellen benyújtott fellebbezésében nem kevés bátorságról tesz tanuságot a következő érveléssel:

A fejezet további része a rendi iskolák államosításának a levelezésből kibontakozó képét mutatja be.

A Budapesti Piarista Gimnázium és Rendház[63], valamint néhány hozzájuk tartozó ingatlan

Az alábbi részlet három, a pesti házhoz tartozó ingatlan igénybevételének rövid történetét villantja fel. Ahogyan a további igénybevételekből is világosan látszani fog, a törvény végrehajtásánál a cél nem a törvény előírásainak érvényesítése, hanem a lehető legnagyobb mennyiségű ingatlan lefoglalása volt.

A véghatározat érvelése sajátos, a mostmár megfellebbezhetetlen döntést végrehajtják.

Nem világos a levéltárban fellelhető adatokból, hogy az igénybevételnél a fentebb említett válogatás nélküli lefoglalásokon felül a hivatalok részéről tapasztalható ,,szipolyozó'' magatartás csupán a hibás adatokon alapult, vagy szándékosság is volt-e mögötte. A szándékosság gyanítható csupán az alábbi rövid részletben látható hibás adókivetés gyakori ismétlődéséből.

A Költő utcában volt pisrista diákszövetségi ingatlan

A rendnek a diákszövetség ingatlanának megmentésére tett kísérlete sikeresnek látszott, hiszen az ingatlanon működő sporttelep joggal volt közhasznúnak mondható, hiába igényelte azt ,,ki'' a közeli általános iskola igazgatója.

Az 1949. májusi kísérletet követően csak 1950. februárjában vették el az ingatlant, akkor azonban indoklás nélkül.

Hangya utca

A Hangya utcai ingatlan kulturális céljának kimutatására kicsit erőltetettnek látszik Sík Sándor érvelése, az azonban bizonyosra vehető, hogy a rend megélhetése szempontjából az ingatlan művelésének igen fontos szerepe volt.

A gimnázium

A Budapesti Piarista Gimnázium állami tulajdonba vétele részletekben, kis lépésekben történt. A gimnáziumi részek lefoglalása után a rendházi és főiskolai részeket is hol cserére, hol másra hivatkozva három év alatt teljesen birtokba vették.

Az igénybevételek során gyakori eljárás egyik példája látható alább. Az első államosító bizottság munkája technikai, együttélési, használhatósági kérdések megoldatlan tömegét hagyja maga után. Az ezek megoldására kiszálló második bizottság a problémák megoldására további épületrészeket foglal le, esetleg ,,cserét'' ajánl, a csereterület az állam javára többnyire 10-20-szor nagyobb.

Az igénybevétel másik gyakori indoka volt, hogy az épületben a diákok számára működtetett konviktusi részeket is le kell foglalni. Többnyire konviktusnak minősítették a bizottságok a háború után kényszerből a rendházban elszállásolt diákok átmeneti szálláshelyét.

Láthatóak a gyakori túlkapások a hivatalosan elhatározott igénybevételek és megosztások végrehajtásában a fentiek alapján is, ezért a rendi vezetés bel\"egyezését az elkerülhetetlenhez 1949-ben könnyebben megadja, a rossz tapasztalatok miatt azonban legalább azt kéri, hogy a végrehajtás a hivatalosan elhatározott módon történjék meg.

1950-ben az addig a fellebbezések, elutasítások, újabb fellebbezések miatt függőben lévő államosítások lezárulnak, többnyire egy kurta ,,Véghatározat'' formájában. Nem így történik ez a budapesti gimnázium esetében, ami szeptemberben újraindul. Ez az esemény azonban az év elején még nem volt előre látható, és az előkészületek a végleges tulajdonváltozásra itt is megtörténnek. 1950 februárjában egy újabb államosítási bizottság száll ki a gimnáziumba. Önnállóan működik, tulajdonosi részvételre, hozzászólásra, szempontokra nem tart igényt.

A hirtelen fordulatot jelzi a ház történetében, hogy további levelezésre az átadás kérdésében a levéltár adatai szerint nem került sor. A követekező adat már a gimnázium újraindulásáról szól.

Az iskola újraindulása kegy volt a kormányzat részéről, de ez a gesztus nem tartalmazta az iskola működésének tényleges támogatását. Az iskolát csak későn a beiratkozások után jóval, csak szeptember közepén lehetett elindítani. A diákokat minden lehető eszközzel igyekeztek elriasztani az iskolaváltástól és a gimnáziumba való beiratkozástól. Gazdaságossági szempontokra hivatkozva, az előbbiek miatt alacsonyabb létszámú osztályokat össezvonni rendelték, talán azért, hogy a következő évben se tudjon feltöltődni a létszám.

Kecskemét[83]

A gimnázium

Az államosítás előli menekítésnek egyetlen lehetősége volt, hogy a rendház részeit ,,egyházközségi helyiségekké'' alakítják. Ezt kérte Sík Sándor a váci megyéspüspöktől.

A levéltár adatai alapján kibontakozó kép a rendi vezetés elveiről és politikájáról a rendi iskolák államosítása kapcsán nagyvonalúnak mondható. Ahogyan az a többi intézmény esetében is látható Sík Sándor törekedett arra, hogy az átadott iskolák működőképesek legyenek mind a tantermek elhelyezkedése (Kecskemét), mind az étkeztetés szempontjából (Vác). Kecskemét esetében rendházi területeket ajánlott cserébe az internátus területeiért. A rendházi területek a törvény értelmében nem lettek volna államosíthatóak (persze ez a gyakorlatban amúgy sem jelentett garanciát), viszont a cserébe kapott területekre igényt lehetett bejelenteni a törvényre való hivatkozással. A rendfőnöki nagyvonalúságra a válasz nem hasonló nagyvonalúság, hanem némi rosszhiszeműséggel a csereterületekre az igény benyújtása, majd a területre egy hivatal beköltöztetése volt.

A piarista gondosság az iskolák átadásánál nem nyert viszonzást az iskolák visszaadásánál. A rendfőnök kénytelen a rend saját bútoraiért könyörögni, hogy az iskolát működőképességét biztosítsa.

Hiába kapta vissza a rend 1950 szeptemberében az iskolát, az addig az internátusba beköltözött hivatalt jóidegi innen kitenni már nem lehetett. A hivatal vezetője előbb a rendet hitegette, hogy a költözés már csak napok kérdése, majd a minisztériumot is megtévesztette téves adatok közlésével. Azonban a helyzet tisztázódása után sem költözött ki. Ennek következményeit olvashatjuk lentebb.

A minisztérium válasza a rend panaszos levelére udvarias hangnemű, változást azonban nem ígér.

Mernye[93]

A sásdi malom

A mernyei gazdaság a XIX. század második felétől a rend megélhetését, anyagi biztonságát jelentette. Nem véletlen, hogy Sík Sándor is a rend anyagi lehetőségeinek beszűkülésekor Mernyén egy ,,piarista szövetkezetfélét'' gondolt létrehozni. Később is számított a rend az innen származó élelmiszerre. Ahogyan az alábbiakból is kitűnik jobb megoldásnak látszott a hatósági kenyér- és lisztellátásnál a sásdi malom gabonájának megtartása. A kísérlet eredménye, hogy a rendet a malom eladására kényszerítették.

A mernyei gazdaság megszűnéséről viszonylag szűkszavú a rendfőnöki levelezés:

Mosonmagyaróvár

Paterna visitatio - 1948 február

Sík Sándor beszámolója alapján, amely az 1948. február 13-15-én tartott paterna vizitáció tapasztalatai alapján született meg, a mosonmagyaróvári ház élete a háború után gyors fejlődést mutat. A rendfőnök szavai ma is sok aktualitást hordoznak ezért a beszámolóból hosszabban idézünk:

A Nagy József[100], Szűts Ferenc[101] ellen kirobbantott hírlapi botrány

1948 júniusában, közvetlenül az iskolák államosítását megelőzően, feltehetően a kommunista propagandahadjárat részeként, hírlapi botrány robban ki több mosonmagyaróvűri piarista tanár ellen. Az érintettek áldozatok életében éles törést jelent az esemény, ahogyan az életrajzaikból látszik. Az ügy alább idézett adatai az egyházi vizsgálat során felszínre került információkat tartalmazza.

Sárvári János[107]

A mosonmagyaróvári házfőnök, Bozi Ferenc[111]

A 106. jegyzettel ellátott rendfőnöki helyzetértékelésből kitűnik, hogy Bozi Ferenc letartóztatásától félni lehetett. Valószínűleg ezt megelőzendő a házfőnök, ahogyan több más piarista is, Ausztriába emigrált. Kézre esett ezt a történetet összekötnie a sajtónak a Szűts Ferencről kitalált történettel. Mindegyik alább idézett újságcikk Sík Sándor általános magyar tartományi tájékoztatójának mellékleteként Rómába Tomek Vincéhez is eljutott.

Az iskola államosítása

A mosonmagyaróvári iskola államosításával kapcsolatban a levéltár igen kevés adatot őriz. Valószínűsíthető, hogy az államosítás több más piarista iskolához képest zökkenőmentesen történt. Az első államosítási bizottság 1948. november 16-án működött a helyszínen, a második 1950. február 7-én[116] . A második bizottság működésével kapcsolatban is csak egyetlen rövid fellebbezés született, melynek fontosabb részei alább olvashatók.

Mivel a rendház tagjait 1950. június 18-án deportálták, a VKM véghatározata az iskola államosításáról[118] helyben már nem találhatott piaristát, fellebbezni sem volt értelme ellene, mivel ugyanezen okból már nem volt megosztani való terület.

A rendház tagjainak deportálása 1950. június 18-án

A deportálás körülményeiről Galambos László visszaemlékezéséből részletes képet alkothatunk.

Nagykanizsa[120]

A nagykanizsai iskola államosításánál is, hasonlóan több más piarista iskola államosításához, állami tulajdonba vettek olyan területeket is amelyek nem tartoztak az államosítási törvény hatálya alá. A rendfőnök tiltakozása, újabb bizottságok munkája és újabb jegyzőkönyvek, javaslatok születése kitartott egészen a szerzetesrendek feloszlatásáig, amikoris a további tárgyalás értelmét vesztette. Alább a rendi levéltárban fellelhető fontosabb dokumentumok kivonata található.

Sátoraljaújhely[125]

A sátoraljaújhelyi államosítással kapcsolatban az összes általam fellelt anyag alább található, az is csak tágabb értelemben érthető ide.

Szeged[127]

A szegedi államosítással kapcsolatos határozatok és fellebbezések sora is elhúzódott egészen a szerzetesrendek feloszlatásáig. Az alábbi töredékek bizonyára állami levéltárakból tágabb kontextusba illeszthetőek.

Szatymazban a szegedi házhoz tartozott egy kis szőlő. Hasonlóan a többi hasonló ingatlanhoz, amelyek vagy államosítás alá kerültek, vagy a rendet hozták olyan helyzetbe, hogy azt ,,felajánlja'' az államnak ez is ,,felajánltatott''.

Tata[131]

A tatai házról fellelhető adatok is elég töredékesek, annyira azonban az alábbi egyetlen kivonat is elegendő, hogy lássuk, a tatai ház államosítása során a máshol is sablon szerűen alkalmazott eljárást alkalmazták az állami szervek a törvény által adott lehetőségek bővítésére.

A tatai ház tagjainak deportálása

Magyar István visszaemlékezése a deportálásra életszerű párja Galambos László mosonmagyaróvári történetének.

Sík Sándor megdöbbentően tárgyilagos hangú levele jelzi, a rendfőnök az eddigi összes csapások ellenére apróságokra is figyelmes józansággal kormányozza provinciájának romjait.

Vác[135]

A váci iskola államosítása több lépésben történt, több szándékos félreértéssel és jogsértéssel. Ugyanúgy elhúzódott az elválasztás folyamata a szerzetesrendek feloszlatásáig, mint a legtöbb piarista iskola esetében.

Veszprém[143]

EGYÉNI SORSOK

A tárgyalt időszakban négy piaristát hurcoltak meg bírósági tárgyalásokkal, börtönnel, internálással. Négyük közül kettőnek a története részletesen kibontakozott a levéltár adataiból. Alább olvashatjuk a rendi belső és külső levelezést, valamint a bírósági tárgyalások és ítéletek kivonatait.

Korcsiák Ede[146]

Korcsiák Ede 1892-ben született, időszakunkat érintő éltútja: 1946-47 a váci gimnázium tanára, 1948-49-ben a budapesti gyűjtőfogházban, 1950-ben a szegedi csillagbörtönben, 1951-55 között a márianosztrai börtönben. 1956-74-ig kántor többfelé az országban. 1979-ben hal meg.

Ügyének iratait olvasva világosan látszik, hogy semmi egyebet nem tett, mint bármely más piarista, lelkiismeretesen tanított és válaszolt a diákok kérdéseire. 1949. március 13-án a házfőnöke megítélése szerint az ügynek nem lehet komoly folytatása.

Március 21-re már a házfőnök sem ilyen bizakodó:

A VKM minisztert úgy látszik nem tájékoztatták hivatalos helyről - ahol az ügyről feltehetően jóval bővebben tudtak, mint akár Korcsiák Ede maga - legalábbis a rendfőnöktől kér felvilágosítást az ügyről.

Az alábbi kivonat Korcsiák Ede perének bírósági jegyzőkönyvéből készült. Az elképesztő vádakat hallva megérthetjük Benke Imre házfőnök kezdeti optimizmusát, első hallásra aligha venné valaki komolyan a sokszor tréfának tűnő ügyészi érvelést.

Korcsiák Ede magára maradt szüleinek támasza fiuk bebörtönzése után a piarista rend lett.

Lénárd Ödön[153]

Lénárd Ödön a leghosszabban bebörtönzött magyarországi szerzetes-pap. Többszöri szabadulás, majd újrabebörtönzés után 1977-ben szabadult a börtönből (utoljára a bebörtönzött papok kiözül) közvetlen pápai közbenjárásra. Ügyének összetettsége és rendkívüli hossza ellenére a piarista levéltár alig őriz adatokat róla. Valószínűleg az állami szervek archívumaiban bővebb információt találhatnánk.

1948-ban az egyházi a gondolkodás nyitottságát szolgáló folyóirat kiadását kezdeményezi. Természetesen aligha jelenhetett meg belőle több mint az első szám. A piaristák mindenesetre - érthetően - nem terjesztették.

Lénárd Ödönnek a rendszer által elítélt legnagyobb bűne az ifjúsággal való kitartó foglalkozás volt. Letartóztatása előtti utolsó fellelhető nyom róla egy ifjúsági lelkigyakorlat megszervezése volt.

Letartóztatásáról, börtöni életéről a levéltár nem árul el semmit, csak az alábbiak találhatók.

Rónay Jenő[157]

Rónai Jenőről az alábbiakon túl valószínűleg találhatók még iratok a rendi levéltárban, amelyeket azonban nekem nem sikerült fellelnem. Fontosnak tartottam azonban legalább a fejezetcímmel megemlékezni a hűségesen kitartó piarista pap emlékéről.

Weiner Ferenc[160]

Letartóztatása hirtelen történhetett, mint az alábbi részletből is kitűnik.

A Weiner Ferencről fellelhető dokumentumok hasonlóságot muatanak Korcsiák Ede perével. Az ítélet alapjául néhány mondat foszlány, neki tulajdonított állítás szolgált.

A bírósági jegyzőkönyv további része diákok zavaros vallomásaiból áll, akik a Weiner Ferenc által is említett állításokat hol neki tulajdonították, hol másnak, hol más szövegkörnyezetben elhangzottaknak, hol nem is hallották azokat. Ennyi mindenesetre úgy látszik elegendő volt az elítéséséhez.

A börtönben lévő piaristákat a levéltár adatai szerint a rendtársak nem látogathatták. A rend ügyvédje viszont rendszeresen látogatta őket, és gyér híreket hozott róluk.

A kegyelmi kérvényeket rendszeresen elutasították, a szabadult piaristákat megfigyelés alatt tartották, gondosan vigyáztak, hogy szellemi munkához ne juthassanak.

Akik más megoldást találtak

Amint azt gondolhattuk is a rendszer elnyomó intézkedéseire az egyének többféle válasszal élhetnek. A kitartás példái közül fentebb többet is láthattunk. Természetesen lehetséges megoldásként kínálkozott a külföldre való távozás. Ezt a rend elő is segítette azoknak akik vállalták. Elsősorban Tomek Vince rendi generális volt a külföldön munkát kereső piaristák támasza. Többen Amerikába, vagy Ausztriába távoztak. Nekik a generális hivatalos megbízólevelet adott valamilyen tevékenységre, ami elegendő volt ahhoz, hogy hivatalosan külföldre utazhassanak.

Így Megyer József, Kerkai József, Sántha György Bátori József akiknek igazolványa külföldi utazáshoz alább olvasható.

Farkas Dénes[168]

Farkas Dénes azon kevesek egyike, akik az állam által kínált lehetőséget fogadták el. Hivatalosan ugyanis nagyon bíztatták, beosztásokkal kecsegtették az egyháziakat, hogy Mindszenty tiltása ellenére vállaljanak munkát állami iskolában. Az állam és egyház ilyen szép együttműködésére példa a kilépett piarista jegyzetben olvasható életútja. Mindenesetre Sík Sándor kötelességszerűen elbocsájtotta az engedetlen szerzetest.

Lukács József[170]

Lukács József, öreg piarista szerzetes már nem szívesen viselte utolsó éveiben a rendszer által szándékosan okozott kényelmetlenségeket. Ahogyan az alább látszik szívesebben megalkudott volna a kínálkozó lehetőségekkel, így a rendben az egyik olyan személlyé vált, akinek a példája semmiképpen nem volt követendő. Tomek Vince határozott hangú levélben kérte az esetre vonatkozó büntetőjogi canonok körlevélben való ismertetését. Mindennek ellenére Sík Sándor levelezéséből kiérezhető a szeretet, amellyel az ügyet kezelte.


FELHASZNÁLT IRODALOM

Balanyi György, et al., A magyar piarista rendtartomány története, Magyar Kegyestanítórend, Budapest, 1943

Balogh Sándor - Jakab, Sándor szerk., A magyar népi demokrácia története 1944-1962, Kossuth, 1978.

Benda Kálmán főszerk., Magyarország történeti kronológiája, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.

Beresztóczy Miklós, A katolikus papi békemozgalom 20 éve, Ecclesia, 1970.

Bihlmeyer-Tüchle

Egyházi vonatkozású jogszabályok gyűjteménye, ÁEH, 1974.

Galcsik Zsolt, Szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950) (Dokumentumgyűjtemény), Budapest, 1996.

Gergely Jenő, Katolikus egyház, magyar társadalom 1890-1986, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.

Gergely Jenő, A politikai katolicizmus Magyarországon 1890-1950, Kossuth, 1977.

Gergely Jenő, A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971, Kossuth, 1985.

Gergely Jenő, Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Magyarországon, Vigilia, Budapest, 1990.

Holl Béla, szerk.: Piaristák Magyarországon 1642-1992, Magyar Piarista Tartományfőnökség, Budapest, 1992

Jelenits István sar., Sík Sándor összegyűjtött versei, Szent István Társulat, Budapest, 1976

Köpeczi Béla, ,,A magyar oktatás negyven éve'' in Pedagógiai Szemle, 1985, 293-298.

Léh István - Koltai, András, A Magyar Piarista Rendtartomány történeti névtára 1666-1997, Magyar Piarista Tartományfőnökség, Budapest, 1998

Lénárd Ödön: Rácsosztotta ég, Héttorony kiadó, h.n., é.n.

Lukács Sándor, ,,Iskolapolitikánk a felszabadulást követő években'' in Valóság, 1982, 35-50.

Mészáros István, Kimaradt tanagyag - Diktatúra és egyház 1945-1956, I., Márton Áron, Budapest, 2. kiad., 1994

Mészáros István, Mindszenty és Ortutay - Iskolatörténeti vázlat 1945-48, Magánkiadás, Budapest, 1989

Mindszenty József: Emlékirataim, 3.kiad., Thaurdruck, Giesriegl G.m.b.H., Tirol

Molnár Károly - Vaskó, László, A magyar demokratikus tanügy negyven éve, Veszprém, 1985

Orbán sándor, Egyház és állam 1945-1950, Kossuth, 1962.

Simon Gyula, szerk., Nevelésünk húsz éve, Budapest, 1964

Simon Gyula - Szarka, József, A magyar népi demokrácia nevelésügyének története, Budapest, 1965

Szabó János, sar., A százgyökerű szív - Levelek, naplók visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából, Magvető, Budapest, 1993

Szántó Konrád, A katolikus egyház története II., Ecclesia, 1985

Szerb Antal, Magyar irodalom történet, Magvető, Budapest, 9. kiad., é.n.


JEGYZETEK


    1. Balanyi György et al., A magyar Piarista Rendtartomány története, Budapest, Magyar Kegyestanítórend, 1943, 13. (továbbiakban: Balanyi)
    2. Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 3. kiad., 1996., 108.
    3. A jelentősebbek: Debrecen, Korpona, Tokaj
    4. A jelentősebbek: Kalocsa, Nagykanizsa, Tata, Nyitra, Pest, Vác, Veszprém, Kecskemét, Szeged, Nagykároly
    5. Balanyi, 141.o.
    6. Balanyi, 143.
    7. Balanyi, 143.
    8. Balanyi, 175.
    9. Balanyi, 175.
    10. Sík Sándor újévi köszöntje rendtársai felé, MPRKL 1/1949, N907
    11. sz.: 1892, m.: 1986; generális 1948-1967
    12. sz.: 1889, m.: 1963; provinciális 1948-1963; 1931-45 a Szegedi Egyetem tanára; 1913-ban az első magyar cserkészcsapat megszervezője; 1925-től a Kisfaludy Társaság tagja; 1946-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; 1948-ban Kossuth díjas; 1946-63 a Vigilia című katolikus folyóirat főszerkesztője. ,,Irodalomtörténeti jelentősége, hogy elsőnek kísérelte meg a katolikus tartalmat a Nyugat-áttörés által hozott új formákban önteni. Átélte és magáévá tette Ady nyelvújítását, átvette a szecesszió formai nyereségeit, az impresszionista líra közvetlenségét és bensőségét, és mindezt egységbe foglalva, egyéniségének ujjongó és fiatalosan megrendült pátoszával a hit szolgálatába állította. A későbbi évek folyamán az ujjongó hang ritkább lett, a szecessziós ékítmények is lassan elmaradtak, és Sík Sándor a kollektivista költészet széles egyszerreség-tablóit [?] alkalmazta lírájában. De a tartalom, a töretlen hit ugyanaz maradt.'' (Szerb Antal, Magyar irodalom történet, Magvető, h.n., 9. kiad., 481.o.)
    13. Sík Sándor levele a VKM miniszterhez 1948. január 22-én, MPRKL 98/1948, N892
    14. 1948. június 26., MPRKL 762/1948, N892
    15. Tomek Vince (sz.: 1892, m.: 1986; 1944-46 a budapesti gimnázium tanára, 1947 provinciális, 1948-67 a rend generálisa Rómában), Pro-memoria, 1948. augusztus 13-án, MPRKL 991/1948, N892 (,,Azokból a megbeszélésekből, amelyeket júl. 28, 29. és aug. 3,4,5,7,9 és 12-én a konzisztóriumban a provinciális úrral pedig azon kívül is ismételten folytattam, ezeket tartom szükségesenek itt külön is papírra vetni.'' megjegyzéssel)
    16. Az egri érseknek 1948. augusztus 13-án, MPRKL 987/1948, N892
    17. Papp Kálmán győri megyéspüspöknek, 1949. április 6-án, MPRKL 354/1949, N907
    18. Váci megyéspüspöknek 1948. július 19-én, MPRKL 879/1948, N892
    19. A szegedi megyéspüspöknek, 1948. július 20-án, MPRKL 879/1948, N892
    20. A kassai egyh.m-i püspöki helynöknek 1948. július 21-én, MPRKL 879/1948, N892
    21. A győri püspöknek 1948. július 22-én, MPRKL 879/1948, N892
    22. A veszprémi püspöki helytartónak 1948. július 22-én, MPRKL 879/1948, N892
    23. Tomek Vince, Pro-memoria, 1948. augusztus 13-án, MPRKL 991/1948, N892
    24. Sík Sándor körirata 1948. szeptember 17-én, MPRKL 1197/1948, N892
    25. Ortutay Gyula VKM miniszternek 1948. október 18-án, MPRKL 1303/1948, N892
    26. Sík Sándor Nagykanizsára 1948. július 22-én (,,Kedves Pista!'' megszólítással), MPRKL 888/1948, N892
    27. Mernyének 1948. július 30-án, MPRKL 928/1948, N892
    28. Részlet egy az esztergomi prímási hivatalba menő jelentésből, amelyik teljességgel elüt Sík Sándor kedves stílusától. Tartalmát nem sikerült megállapítanom, lehet, hogy érdektelen mégis szemet szúró: ,,F. hó 3-án kelt szíves érdeklődésére a következőkben adom meg a kért felvilágosítást: 1. 266.; 2. 227.; 3. 225.; 4. -; 5. és teológus 40.; 6. 142., a.) 142., b.) -, c) -,,; 1948. augusztus 6-án, MPRKL 963/1948, N892
    29. Ongrádi József (sz.: 1907, m.:?; 1943: átlép az esztergomi egyházmegyébe majd 1949-ben aposztatál) történetét megvilágítja Sík Sándor és Ongrádi József rövid levelezése: ,,Főtisztelendő Tanár Úr! A Hercegprímás Úr eminenciájától a mellékletben csatolt felszólítást kaptam. Ennek értelmében felhívom figyelmét a rendi Regulae communes 312. és 691. canonjára. [...] Tudomásom van róla, hogy az államosított iskolában tanításra való jelentkezéssel a jelzett tilalmat átlépte. Mivel azonban módom van feltételezni, hogy nem ismeri jól a Regulákat, amennyiben aug. 14-ig nem jelentené, hogy jelentkezését visszavonta, a 691. canon automatikusan hatályba lép.'' (Sík Sándor Ongrádi Józsefnek (II. Keleti K. u. 37.) 1948. augusztus 7-én, 966/1948, N892). ,,Tudomásul vettem jóindulatú értesítését. Mivel azonban a receptor benevolus-om megfelelő elhelyezésemről mindezideig nem gondoskodott, ezért a tanításra való jelentkezésemet nem vonhatom vissza, mert sem édesanyám, sem pedig saját magam nem állhatunk még a prímási palota elé sem kéregetni. [...]'' (Ongrádi József válasza 1948. augusztus 9-én, MPRKL 981/1948, N892).
    30. Körirat a házfőnököknek 1948. augusztus 9-én
    31. Tomek Vince, Pro-memoria, 1948. augusztus 13-án, MPRKL 991/1948, N892 (A Lukács esetről ld. a róla szóló alfejezetet)
    32. Sík Sándor újévi köszöntjében rendtársai felé, MPRKL 1/1949, N907
    33. Sík Sándor provinciális beszédéből rendtársaihoz 1949 pünkösdjén, MPRKL 550/1949, N907
    34. Sík Sándor karácsonyi beszéde rendtársaihoz 1949. december 19-én, MPRKL 1202/1949, N907
    35. Balanyi György provinciálisi asszisztens a rend rómában székel generálisának 1949. május 9-én, MPRKL 465/1949, N907
    36. Sík Sándor a házfőnökökhöz 1949. május 18-án, MPRKL 507/1949, N907
    37. Sík Sándor körlevele 1949. július 13-án, MPRKL 683/1949, N907
    38. ifj.dr. Péteri Ferenc ügyvéd fizetésre felszólító levele Rigler József Ede Papírneműgyár R.T.- hez (Bp VI., Rózsa Ferenc u. 51/53.) 1949. január 13-i dátummal, Rf., ikt.sz.né., N907
    39. Tátrai János miniszteri titkár (VKM) 1949. május 20-án a Piarista Rendfőnöknek, MPRKL 505/1949, N907
    40. Tátrai János miniszteri titkár levelében a Piarista Rendfőnökség részére idézi a pénzügyminiszter 62.403/1949.VII. sz., 1949. május 2-án kelt levelét, 1949. június 13-án, 1110/1-1949. I.f.o. ikt.sz. alatt, MPRKL 602/1949, N907
    41. Körlevél a házfőnököknek 1949. október 4-én, MPRKL 953/1949, N907
    42. Sík Sándor a pénzügyminiszerehez 1949. október 24, MPRKL 1039/1949, N907
    43. Sík Sándor ,,Bizalmas!'' jelzéssel ellátott levele a házfőnökökhöz 1949. július 11-én, MPRKL 673/1949, N907
    44. Házfőnöknek 1949. október 21-én, MPRKL 1034/1949, N907
    45. Házfőnöknek, 1949 október 24-én, MPRKL 1038/1949, N907
    46. Sík Sándor küldi Dr. Sárközy Pál pannonhalmi régensapátnak azzal a kéréssel, hogy tegye meg megjegyzéseit, mert zirc szeretné ha mindhárman aláírnák, elfogadja, 1949. november 8.
    47. Tomek Vince generálisnak MPRKL 1032/1949, N907
    48. Jelentés az 1949-es évről Tomek Vincének 1950. január 30-án, MPRKL 121/1950, N906
    49. VKM 1000-1/1950. eln.sz. levele 1950. január 4-én, MPRKL 30/1950, N906
    50. Pannonhalmi főapát, zirci apát, csornai prépost, jászóvári préposti vikárius, jézustársasági provinciális, piarista provinciális levele a VKM miniszternek 1950. január 10-én, 32/1950, N906
    51. Tomek Vince válasza 1950. február 3-án, MPRKL 132/1950, N906
    52. Tomek Vince bizalmas levele Sík Sándornak 1950. február 12-én, MPRKL 109/1950, N906
    53. Sík Sándor Tomek Vincének 1950. január 30-án, MPRKL 108/1950, N906
    54. Badalik Bertalan Veszprémi püspöknek 1950. január 26-án, MPRKL 101/1950, N906
    55. Kalocsai érseknek (?) aláírják: pannonhalmi régensapát, zirci apát, csornai prépost, jászóvári préposti vikárius, szentferencrendi provinciális, jézustársasági provinciális, piarista provinciális, szalézi provinciális, 1950. február 21-én, MPRKL 174/1950, N906
    56. Grősz József kalocsai érsek Dr. Sárközy Pál pannonhalmi kormányzó apátnak 1950. augusztus 29-én, MPRKL 548/1950, N906
    57. Grősz József kalocsai érseknek 1950. szeptember 1-jén, MPRKL ikt.sz.né., N906
    58. Szűcs János rendfőnök helyettes nyilatkozata 1950. szeptember 12-én, MPRKL ikt.sz.né., N906
    59. 1950. szeptember 28., MPRKL 600/1950, N906
    60. Sík Sándor Tomek Vincének 1950. december 18-án, MPRKL ikt.sz. né., N906
    61. 1948. július 22-én, MPRKL 901/1948, N892
    62. A Magyar Kegyestanítórend nevében beadott 17.900/1948.II. számú fellebbezés, a MPRKL 929/1949 számon iktatott Országos Földhivatali véghatározat mellett, N907
    63. alapítva 1717-ben
    64. A Budapesti Piarista Rendház fellebbezése a Fővárosi Földhivatal 10.100/1947. sz. véghatározatának I.3.5. sz. része ellen 1948. február 21-én, MPRKL 284/1948, N892
    65. MPRKL 929/1949, N907
    66. Karl János a Székesfváros Pénzügyigazgatóságnak 1948. augusztus 12-én, MPRKL 984/1948, N892
    67. A belügyminiszternek, 1949. május 11-én, MPRKL 468/1949, N907
    68. A főváros polgármesterének, 1949. május 11-én, MPRKL 475/1949, N907
    69. Léh István jelenti a diákszövetség sporttelepének elvételét 1950. február 23-án, MPRKL 181/1950, N906
    70. Sík Sándor levele a VKM miniszternek a szabadsághegyi ingatlan kulturális rendeltetésének igazolására 1948. április 10-én, MPRKL 429/1948, N892
    71. Tudomás végett Szávai Nándor államtitkár megküldi a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a budapesti Tankerületi Figazgatóhoz intézett 1949. június 30-án kelt, 1223(Budapest)IV.-1-1949.III.számú rendeletének másolatát, MPRKL 638/1949, N907
    72. Sík Sándor levele VKM miniszterhez 1949. július 2-án, MPRKL 638/1949, N907
    73. Sík Sándor levele Szávai Nándor államtitkárnak Váci u. ügyében 1949. július 14-én, MPRKL 682/1949, N907
    74. 1949. augusztus 1-jén felvett jegyzőkönyv a Budapesti Kegyesrendi Ginmáziumban, MPRKL ikt.sz.nélkül, N907
    75. Sík Sándor levele Szávay Nándor államtitkárhoz, valamint a miniszterhez, MPRKL 847/1949, N907
    76. Szűcs János tartományfőnök helyettes levele az Ady Endre ginázium igazgatóságához 1949 december 6-án, MPRKL 1166/1949, N907
    77. 1950. február 21-én, MPRKL 173/1950, N906
    78. Sík Sándor megbízólevele Balanyi György, Karl János, Dragos Károly, Pogány János, Ohmach Nándor részére 1950. szeptember 8-án, MPRKL 553/1950, N906
    79. VKM miniszternek Balogh Ferenc mb. igazgató 1950. szeptember 11-én, MPRKL 557/1950, N906
    80. VKM IV. főosztály, Szabó Sándor h. főosztályvezető Sík Sándornak 1950. október 20-án, MPRKL 639/1950, N906
    81. Sík Sándor a VKM IV. főosztályának 1950. október 26-án, MPRKL 639/1950, N906
    82. Szabó Sándor főosztályvezető h. 1950. november 22-én Sík Sándornak, MPRKL 671/1950, N906
    83. alapítva 1714-ben
    84. A váci megyéspüspöknek 1948. július 17-én, MPRKL 873/1948, N892
    85. VKM Úrnak 1950. május 12-én, MPRKL 386/1950, N906
    86. Jóború Magda államtitkár levele Bács-Kiskum Megyetanács Oktatási Osztálya Vezetőjének 1950. szeptember 4-én, MPRKL 563/1950, N906
    87. 1950. szeptember 9-én, MPRKL 554/1950, N906
    88. A belügyminiszternek 1950. október 2-án, MPRKL 592/1950, N906
    89. 1950. október 9-én, MPRKL 603/1950, N906
    90. Jóboru Magda államtitkárnak 1950. október 4-én, MPRKL N906
    91. Jóború Magda Sík Sándornak 1950. október 10-én, MPRKL 607/1950, N906
    92. Sík Sándor Jóború Magda államtitkárnak 1950. október 14-én, MPRKL 608/1950, N906
    93. 1828-tól működött, mint adminisztratív központ, hivatalosan 1923-ban alakult rendház, eltörölték 1950-ben
    94. A Közélelmezési Hivatalnak 1948. július 22-én, MPRKL 891/1948, N892
    95. Földművelésügi miniszter 516.928/1948. V/3. sz. válasza 1948. július 23-án, MPRKL 911/1948, N892
    96. Szűcs János levele Mernyére (Pistának) 1948. szeptember 4-én, MPRKL 1119/1948, N892
    97. Sótonyi István Sík Sándornak, idézi Sík Sándor Nagy Vince Mosnomagyaróvári házfőnöknek írott levelében 1950. május 17-én, MPRKL ikt.sz.né., N906
    98. Szűcs János Sótonyi Istvánnak 1950. október 6-án, MPRKL ikt.sz.né., N906
    99. Az 1948. február 13-15 között tartott mosonmagyaróvári paterna vizitáció tapasztalatai 1948. február 24-i dátummal, MPRKL 252/1948, N892
    100. sz.:1882 m.:1962; 1948-ban Mosonmagyaróváron gimnáziumi tanár, majd 1949-50 ugyanitt feladat nélkül. 1950-ben deportálják, majd elengedik. 1950-54 családjánál Kunszigeten, 1954-től nyugalomban.
    101. sz.:1891, kilép a rendből 1949-ben. 1946-48 Mosonmagyaróváron házfőnök helyettes, gimnáziumi tanár. 1949 ugyanott múzeum igazgató.
    102. Sík Sándor 1948. június 6-án, 677/1948, N892
    103. Tartományfőnöki körirat 1948. június 9-én, 683/1948, N892
    104. 1948. június 21-én, 724/1948, N892
    105. Sík Sándor provinciális Szűts Ferenc tanár, múzeumigazgatónak, Mosonmagyaróvárra, 1949. március 24-én, 311/1949, N907
    106. Sík Sándor levele Szűts Ferenchez Mosonmagyaróvárra 1948. december 9-én, 1577/1948, N892
    107. sz.: 1910, kilép a rendből 1970-ben; 1946-48 a Mosonmagyaróvári gimnázium hittantanára; 1949-70 USA-ban
    108. MAGYAR NAP 2. évf. 223. szám., 1948 szeptember 28. kedd, idézi Sík Sándor a rend rómában székelő generálisához írott levele mellékleteként, 1949. január 25-i dátummal, 92/1949, N907
    109. Szűcs János levele a magyaróvári házfnöknek 1948. szeptember 28-án, 1243/1948, N892
    110. Bozi Ferenc mosonmagyaróvári házfnök jelentése a 1243/1948. sz. rendfnöki levélre 1948. október 12-én, idézi Balanyi György 1948. október 14-én Mátrai Gyula hercegprímási irodaigazgatónak Esztergomba írott levelében, 1250/1948, N892
    111. sz.: 1903, m.: 1979; 1944-48 Mosonmagyaróváron házfőnök, gimn. és kollégium ig.; 1949 káplán a Mosonmagyaróvári piarista templomban; 1950-1979 Ausztriában
    112. VILÁGOSSÁG, Budapest, 4. évf., 284. sz.,1948. dec. 10. péntek, idézi Sík Sándor a rend rómában székel generálisához írott levele mellékleteként, 1949. január 25-i dátummal, 92/1949, N907
    113. MOSONMAGYARÓVÁR, 3.évf., 48.sz., 1948. nov. 27. szombat, idézi Sík Sándor Tomek Vincéhez írott levele mellékleteként, 1949. január 25-i dátummal, 92/1949, N907
    114. VILÁGOSSÁG 4. évf. 270. sz., 1948. november 24., szerda, idézi Sík Sándor Tomek Vincéhez írott levele mellékleteként, 1949. január 25-i dátummal, 92/1949, N907
    115. Világosság, 4. évf. 285. sz., 1948. december 11., szombat, idézi Sík Sándor Tomek Vincéhez írott levele mellékleteként, 1949. január 25-i dátummal, 92/1949, N907
    116. 1950. február 7., 151/1950, N906
    117. VKM miniszternek 1950. február 14-én, 151/1950, N906
    118. VKM 1215-29M-1/1950.eln.3. szám alatt, 1950. augusztus 8-i dátummal, 522/1950, N906
    119. Galambos László visszaemlékezése a deportálásra 1950. június 18 - szeptember 12, Magyaróvár - Hatvan, N1043/3
    120. alapítva 1765-ben Batthyány Ludovicus Magyarország nádora által, eltörölve 1950-ben
    121. VKM Úrnak 1948. szeptember 1-jén, 1115/1948, N892
    122. Sík Sándor 1949. június 14-i levelében idézi a VKM és a FM miniszterközi bizottság 1949. június 11-én Nagykanizsán felvett jegyzkönyvét, 580/1949, N907
    123. Az 407/1950, N906. sz. irat mellékleteként a kéttagú államosítási bizottság jegyzőkönyvének másolata 1950. május 20-áról.
    124. VKM Úrnak 1950. május 22-én, 407/1950, N906
    125. alapítva 1727-ben Tokajban, áthelyezték Sátoraljaújhelyre 1789-ben, megszüntették 1950-ben, 1992-ben újraalapítva
    126. Sátoraljaújhelyi házfnöknek 1949. december 22-én, 1218/1949, N907
    127. alapítva 1720-ban, eltörölték 1950-ben, újraalapítva 1990-ben
    128. Sík Sándor levele a szegedi házfnöknek 1949. december 5-én, 1165/1949, N907
    129. VKM miniszternek 1950. február 17-én, 163/1950, N906
    130. Sík Sándor a szegedi házfnöknek 1949. december 5-én, 1164/1949, N907
    131. alapítva 1765-ben, eltörölve 1950-ben
    132. A VKM Esztergom megyei főig-nak, 1950. február 24-én, 180/1950, N906
    133. MPRKL, N712/1/1
    134. Megyei Tanárcsnak Esztergomba, 1950. július 10-én, 501/1950, N906
    135. alapítva 1714-ben, eltörölve 1950-ben, újraalakult 1989-ben
    136. Készült Vácott 1948. augusztus 2-án, Konstantin tér 6., 941/1948, N892
    137. Sík Sándor a váci házfnöknek 1948. augusztus 5-én, 953/1948, N892
    138. 175.084/1948.V.1. szám alatt 1948. október 21-én a Váci Rendház Fnökének irt miniszteri levél, 1463/1948, N892
    139. 1059/1949, N907
    140. VKM Úrhoz 1949. november 1-jén, 1062/1949, N907
    141. Vác, Konstantin tér 4. sz. alatti épület államosítási határozatának jóváhagyása (1215-11V-1-1950/Eln.3.sz., hivatkozási szám 1222/1949.) 1950. március 22-én, 258/1950 és a 263/1950 sz. iratok között, N906
    142. VKM 1215-12V-2/1950.eln.3. számú véghatározata 1950. szeptember 4-én, 602/1950, N906
    143. alapítva 1711-ben, eltörölve 1950-ben
    144. VKM Úrnak 1950. majus 9-én, 365/1950, N906
    145. Sík Sándor nyilatkozata 1950. május 9-én, 364/1950, N906
    146. sz.: 1892, m.: 1979; 1946-47 a váci gimnázium tanára. 1948-49 a budapesti gyűjtőfogházban, 1950. a szegedi csillagbörtönben, 1951-55 a márianosztrai börtönben, 1956-74-ig kántor többfelé az országban.
    147. Kerkai József váci gimn. igazgató jelentése Korcsiák Ede ügyéről 1948. március 13-án, 365/1948, N892
    148. Benke Imre felterjeszti Korcsiák Ede kérelmét az áthelyezésre 1948. március 21-én, 394/1948, N892
    149. 535/1948, N892
    150. Vádirat Nb.2766/948, MPRKL, N941/27
    151. Korcsiák Edétől a váci börtönbl 1949. VI. 7-i keltezéssel. Köszönetet mond a provinciális jóságáért édesapja iránt. ikt.sz. nélkül
    152. Benke Imre házfőnök levele Sík Sándorhoz 1950. május 20-án, 403/1950, N906 Vác
    153. sz.: 1911; 1940-45 a szegedi gimnázium tanára, 1946-48 az Actio Catholica kulturális titkára, 1949-53 börtönben, 1954-60 triciklis kifutó az óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, 1961 vízóraleolvasó, 1962-63 börtönben, 1964 vízóraleolvasó, 1965-66 független adminisztrátor a Közgazdaságtudományi Egyetem konyháján, 1967-77 börtönben, 1977-ben az állam és a Szentszék közötti megállapodás nyomán szabadult a börtönből.
    154. Lénárd Ödön A.C. kult. titkár levele Sík Sándor rendfnöknek 1948. április 10-én, 525/1948, N892. A rendfnöki körirat, amely a kérésnek megfelelen meghirdeti a folyóiratot el küldetlenül, minden háznak külön megcímzett példánnyal ugyanazon szám alatt található. A csomag hátoldalán a ceruza felirat: ,,Veszprémbe elment (csekk nélkül!). Már lefújtuk!''
    155. Sík Sándor 1948. május 10-én, 590/1948, N892
    156. 1948. júniu 25-én, 759/1948, N892
    157. sz.: 1916, m.: 1986; 1942-48 a debreceni gimnázium tanára; 1949-52 a debreceni, budapesti gyűjtő fogházban, majd Vácon börtönben; 1953-1964 segédmunkás, technikus, stb.; 1965-70 a kecskeméti gimnázium tanára; 1971- nyugalomban
    158. Sík Sándor az igazságügyminiszternek 1950. február. 8-án, 135/1950, N906
    159. Tóth Gyula li.őrnagy-intézetvezető válasza El 83/1950 szám alatt Sík Sándor Rendkívüli beszélgetési engedély irénti kérelmére 1950. február 20-án, 184/1950, N906
    160. sz.: 1903, m.: 1971; 1946-49 Tatai gimnázium hittantanára; 1950-53 börtönben Tatán; 1954- sekrestyés, könyvtáros, levéltáros a budapesti házban
    161. Sík Sándor provinciális Janky Kálmán tatai ált. isk. igazgatónak 1949. március 21-én, 300/1949, N907
    162. Jegyzőkönyv az 1949. május 24-én tartott főtárgyalásról, MPRKL, N941/26
    163. Dr. Griszhaber-Gondos László ügyvéd levele Sík Sándor provinciálishoz 1949. június 10-én, 574/1949, N907
    164. Weiner ferenc beadványa a rendfnöki kimenő levelek között, ikt.sz. nélkül, N907
    165. dr. Tímár István miniszteri osztályfnök értesítése Dr.Griszhaber- Gondos László ügyvéd részére 1949 szeptember hó 13. napján 137.664/1949.I.M.IV.szám alatt, 898/1949, N907
    166. Grősz József kalocsai érseknek 1950. október 6-án, N906
    167. 1948. július 31-én, 931/1948, N892
    168. sz.: 1905 m.:1971; 1948-ban a szegedi gimnázium tanára, 1949-50 a szegedi tankerület főigazgató helyettese, 1950-56 a szombathelyi egyházmegye általános püspöki helynöke, c. jáki apát, 1957-58 a szakközépiskola és a gimnázium igazgatója Körmenden, 1968-tól nyugalomban
    169. Sík Sándor a csanádi püspöknek 1948. augusztus 11-én, 973/1948, N892
    170. sz.: 1878, m.: 1964; 1938-47 a sátoraljaújhelyi gimnázium tanára, 1948- nyugalmazva Sátoraljaújhelyen
    171. A nagyváradi vikáriusnak 1948. augusztus 14-én, 995/1948, N892
    172. A székesfehérvári püspöknek 1948. augusztus 14-én, 1003/1948, N892
    173. Tomek Vince, Pro-memoria, 1948. augusztus 13-án, 991/1948, N892
    174. Tomek Vince generálisnak 1032/1949, N907
    175. Sík Sándor kísérlevele 1949. november 7-én, 1076/1949, N907
    176. Tomek Vince generális válasza 1949. október 30-án, 1078/1949, N907


dugo@szepi_PONT_hu