Néked is egy könyvet ajánlok Kedves Máriám. Ezt (mivel Szegvárt nem sok üdő várva el-hagyod) Szegeden olvashatnád; ha csöcsömős nem vólnál.
Csereit szántam részedre, egy Honvári Szülemént, a’ böcsületes Házasulandónak példá[j]át. Sokat szenvedett, a’ rossz, és magok’-javát kereső mátkák miatt. Maga jó volt; a’ Gonosz-lelküektűl még-is sokat kölletött tűrnie, kiktűl soha mentt nem lészen a’ firfiség.
Csereit a’ Búdosásban-is veszteg nem hagyta a Szerencsének gonosz üldözése. De ő (nagy lelkű, és erős szívű lévén) meg-győzte a’ viszontagságokat.
Ki tudgya: minő Szerentsétlenségekre nösz te-is e’ meg-fordúltt világon; ahol azon iparkodnak immár: hogy-hogy csalhassa-meg egyik a’ másikát.
Előre intelek: vígyázz magadra. Ha fel-nösz: szívedet tenyeredenn ne hordozd. Vedd eszedre, kivel mit közölsz. A’ Csalogatókat édes szavaikrúl ösmérd-meg, valamint a’ Harist. Ez szaván árúllya-el magát, és azonn fogattatik-meg.
Élly édes Máriám, nékem leg-kedvessebb Unokám. Írtam Szegeden Szűn-napjaimban 1807-dik esztendőben, és huszon-kettedik Oktoberben, mely napon egy esztendős lettél.
