Szegeden (is) tanító nevesebb piaristák

Szegeden (is) tanító nevesebb piaristák

* * * * *

A szegedi konyha messzeföldön híres, a hozzáfűződő helybeli szóláshagyomány is gazdag.

A túróslepény régi szájízű népünknek alighanem legkedvesebb ünnepi süteménye. Ehhez kapcsolódó tréfás, a dolgok rendjére célzó szólás: sora van, mint a lepényövésnek. - Amihez éppen nem kell nagy jártasság: olyan tudomány kő hozzá, mint a lepényövéshön. - Aki folyton beszél, nem akar beállani a szája, annak mindég jár a lepénylesője.

Disznóölés: mögdöglött a disznó, beleesött a késnyavalya. - Akinek nagyon jól megy a dolga, az már Dugonics szerint is borral mosakodik, kóbásszal türülközik. - Mindenütt nehéz az élet: ott sincs kóbászbul a kerítés. - Nyugtalanul, álmatlanul forgolódik: hentörög, mint a fövetlen hurka.

Vízzel öntötték fel a bort: evezővel kapálták ennek a bornak a gyökerit.

A tök is belekerült a szólásokba. Akitől azt kérdezik, hogy van, az rossz kedvében így válaszol: virágjába, mint a rohadt tök. - Aki szeret haszontalan munkával pepecselni, arra azt mondják: mögkantározná a dinkai tököt. - Már Dugonics hallotta: addig úszik a tök a vízen, még el nem buggyan.

Bálint Sándor: Szegedi példabeszédek és jeles mondások 1972


dugo@szepi.hu