Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

Címlap » Piaristák » Spanyol.html

    Kalazanci Szent József az aragóniai Peralta de la Sal községben született 1556-ban egy kovácsmester nyolcadik, legkisebb gyermekeként. Az édesapa meglehetős jólétet, az édesanya pedig boldog otthont teremtett a nagy családnak. A legalapvetőbb szellemi, lelki indításokat is tőle kapta legfiatalabb gyermeke.

    Iskoláit a közeli Estadillában kezdi. Társai a ,,kis szent'' jelzővel illetik. Gúnyból-e vagy elismerésként, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy mindennap betért a templomba. Tizenhat éves múlt, amikor a leridai egyetemre kerül egyházmegyei ösztöndíjasként. Itt négy évet tanul. Aragón nemzetiségű diáktársai vezetőjüknek választják (princeps iuventutis): diákkonfliktusokban békéltető szerepe van, az egyetemi vezetők felé pedig a tanulói érdekeket képveseli. Húsz éves, amikor hirtelen megbetegszik. Hazaviszik, állapota válságosra fordul. Átgondolja életét, és elhatározza, hogy felgyógyulása esetén papnak megy, mert csak ennek látja értelmét. Csakhamar felépül, s be is váltja ígéretét.

    1583. december 17-én szentelik áldozópappá. Püspökök mellett segédkezik a fiatal pap, majd káptalani titkárként működik négy éven keresztül.

    Feladataihoz tartozik egyházmegyéjének személyi- és vagyonbiztonságáról való gondoskodás is. A püspök több esperesi kerület ellenőrzését bízza rá főesperesi kinevezéssel. Közel egy évig végzi ezt az igen nagy bölcsességet, körültekintést igénylő munkát. Ekkortájt teszi le teológiai doktorátusát is. Emelkedő papi karrier.

    1592 elején már Rómában találjuk a 36 esztendős jószívű, de ambiciózus papot, hogy kanonoki javadalmat szerezzen. Itt Colonna bíboros fogadja házába és teszi meg teológiai tanácsadójának. 1602-ig lakik a bíborosi palotában a selyemreverendás spanyol pap. Javadalomszerzési kísérletei azonban sorra megbuknak.

    Az itt töltött várakozási időt igyekszik kihasználni. Különféle karitatív közösségekben dolgozik, és próbál segíteni a rászorulókon. Sorsfordító találkozásai vannak. Elzarándokol Assisibe. Talán innen ered szerzetesi indíttatása. Találkozik a kármelita rend három kiemelkedő tagjával, akik majd fontos szerepet játszanak életének irányításában és rendjének elindításában. A rend megreformálójának, Avilai Szent Teréznek műveit jól ismeri. Sok helyen megfordul, és az eltelt évek alatt megismeri az anyagi és szellemi nyomorban élők sorsát. S lassanként lekopik róla a selyem.

    Ekkortájt kezd formálódni benne a tanítás gondolata. Belép a Keresztény Tanítás Testvérületbe, és munkát vállal a San Dorothea templom ún. Vasárnapi Iskolájában mint hitoktató. Itt látja igazán, hogy az elemi ismeretek, az írás és az olvasás elengedhetetlen a hitbe való bevezetéshez és a neveléshez. Ezért hozza létre itt az első ingyenes, hétköznap is oktató népiskolát 1597-ben. ,,Rómában már véglegesen rátaláltam arra, hogyan kell Istent szolgálnom: azzal, hogy a legkisebbekkel jót teszek. Ezt nem hagyom abba semmiért a világon.'' Iskoláját 1598-ban az árvíz teszi tönkre. Átköltöznek a belvárosba. Ekkor már több száz gyereket tanít és nevel néhány munkatársával.

    1601 végén új épületbe mennek ismét, amely azonban már kifejezetten az övék. Itt jelenik meg az új iskola új neve először: Scholae Piae, azaz Kegyes Iskolák. ,,...Itt minden fizetés nélkül és pusztán szeretetből tanítják mindazokat, akik plébánosuktól szegénységi bizonyítványt hoznak, írásra, olvasásra, számolásra és hittanra. Azonkívül ellátják őket papírral, tollal, tintával, könyvekkel...''

    Szándékuk, hogy megvalósítsák a pietas et litterae, azaz a hit és a tudomány, a vallás és a műveltség egységét. Járja át egymást e két terület! A tudomány hit nélkül gőghöz vezet és öncélúvá válik; a vallásosság pedig műveltség nélkül nevetség tárgya, botránykő lesz. Megalapozott, érthetően, színvonalasan előadott és képviselt hit és vallásosság az, ami vonzó, világot meggyőző és magával ragadó.

    Az új kezdeményezés nem kerüli el a pápa figyelmét sem. VIII. Kelemen magára vállalja az iskolaépület bérleti díját, valamint engedélyezi az alamizsnagyűjtést. Az iskolában tíz pap és hét világi tanár dolgozik. Az írás, az olvasás, a latin és a hittan mellett nagy gondot fordítanak a számtan oktatására, ami akkoriban még nem volt általános. 1605-ben érsekséget kínálnak föl Kalazanciusnak, de akkor már nem fogadja el. A vállalkozás nem felhőtlen. Kalazancius több méter magasból lezuhan, amikor egy kis harangot akar fölszerelni. Lábát töri. Súlyos anyagi gondjaik is vannak. Több társa elhagyja Kalazanciust, mert nem tudják vállalni a tanítást mint cselédsorsot és a vele járó nélkülözéseket. Akadnak azonban kiváló segítőtársak is. A korát meghazudtolóan lelkes Gasparo Dragonetti és a tehetséges, gazdag ifjú, Glicerio Landriani. Az ő vagyonából veszik meg a San Pantaleo templom melletti épületet. Később a templomot is megkapják.

    Rövid együttműködésre is sor kerül Leonardi Szent János társulatával. Mikor azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a társulati tagok inkább lelkipásztorkodással foglalkoznának, Kalazancius és társai ismét egyedül maradnak az iskolában. Ezért maradék társaival szerzetes-jellegű közösséggé, kongregációvá alakulnak 1617-ben. Kalazancius elkészíti szerzetesszabályzatát, a Konstitúciókat. A szentszéki jóváhagyást XV. Gergely pápától kapja meg Kalazancius műve. A jóváhagyó irat 1621-ben szerzetesrenddé teszi a kongregációt: az Istenanyáról nevezett Szegény Szerzetespapok Kegyes Iskoláinak Rendje. Az új rend tagjai 15-en vannak, s 1621. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén öltik magukra a szerzetesruhát, köztük van (az 1995-ben boldoggá avatott) Casani Péter is, aki a növendékek magisztere lesz. A klasszikus szerzetesi fogadalmak: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség mellett arra is fogadalmat tesznek, hogy különleges gondoskodást fejtenek ki a gyermekek oktatása és nevelése terén. A rendalapító iskolái címerére Mária nevét írja, és az Istenanya oltalmába ajánlja közösségét, annak működését.

    Az iskola jó híre elterjed. Megnő a rendbe jelentkezők száma is. ,,Keményen próbára kell tenni őket, és ki kell őket oktatni a keresztény élet tevékenységeire, mint amilyenek az imádság, lelki olvasmány végzése, a meditáció és különböző önmegtagadások, pl. kopott ruházat viselése, alantasabb munkák végzése, mindenekfelett a hallgatás és a szemek fékezése, és több más hasonló... foglalkozzanak azzal, hogy saját akaratukat megtörjék, és saját gondolataikat másoknak alárendeljék, és tanulják meg nagyon egyszerű szívvel elfogadni mindazt, ami személyes súlyuk csökkentését jelenti'' - írja egyik levelében. A noviciusok közt van a korán elhunyt, de szent hírében álló Gliceio Landriani.

    1630-ban súlyos pestisjárvány pusztít Itáliában. A betegek ápolásában részt vesznek a piaristák is. Ezzel válnak népszerűvé nagyon hamar, még az iskola megnyitása előtt, Firenzében. Az itteni működésnek a tanítás mellett egyéb fontos vonatkozásai is vannak. Firenzében él ekkor Galileo Galilei. Szoros kapcsolatban vannak vele a piaristák, sőt a vak tudóst ápolják is. Kalazancius erre külön utasítja a házfőnököt: ,,...és ha Galilei úr azt kérné, hogy Kelemen atya néha éjszaka is mellette maradjon, engedje meg neki. Adja a jó Isten, hogy minél többet tanulhasson tőle!''

    A másik nevezetes kapcsolat Thomaso Campanellával volt. Kalazancius a srascati házban látja vendégül több hónapig a börtönből szabadult tudóst. Sőt rendi növendékeket küld hozzá, hogy filozófiát tanuljanak tőle. Campanella majd egy védőiratot is ír a piaristák érdekében Liber apologeticus címmel.

    A népszerűségnek azonban, sajnos, árnyoldala is van. A meghívásoknak nem tudnak ellenállni, az új alapításokat viszont nem tudják minőségi emberekkel ellátni. Olyan emberek is bekerülnek a rendbe, akik nem éppen a legmegfelelőbbek sem tehetség, sem lelkiek dolgában. Káros hatásuk rögtön jelentkezik az iskolákban. E személyek közül a leghírhedtebb Mario Sozzi atya, aki igen nagy kárára van a rendnek botrányos életével. Tehetségének hiányát úgy pótolja, hogy jó kapcsolatokat épít ki az inkvizícióval. Kis ügyeket felfúj, és jelenti a Hivatalnak. Sikerül elérnie, hogy Kalazancius - az inkvizíció nyomására - kinevezze őt toszkán provinciálissá Firenzébe. Magát nélkülözhetetlen, megbízható embernek feltüntetve megtéveszti az inkvizíciót is. Rendtársai közül sokan kilépnek, mások Kalazanciushoz folyamodnak: mentse meg őket ettől az embertől.

    Mario Sozzi intrikái az idős rendalapítót sem kímélik, és - igaz, hogy csak egy napra, de - őt is lefogatja az inkvizíció. A személyével kapcsolatos vádak azonban tisztázódnak, így elengedik. A feljelentéseknek és a nyomukban keletkezett viharnak meglesz a hatása: Kalazanciust felmentik a rendi vezetői, generálisi megbízatása alól, X. Ince pápa pedig lefokozza a rendet egyszerű-fogadalmas kongregációvá, és lehetővé teszi a rendből való kilépést, valamint megtiltja új tagok felvételét.

    Életművének pusztulását és a rend halálos ítéletét Kalazancius példamutató nyugalommal fogadja: ,,Az Úr adta, az Úr elvette. Amint az Úr akarta, úgy lett. Áldott legyen az Ő neve.'' Az utókor méltán nevezi keresztény Jóbnak. Még érthetetlenebb lehet az a reménye, hogy nem ez lesz az utolsó szó. ,,Bízzék benne, bármi következzék is, szerzetünk az Úr kegyelméből élni fog!'' - írja egyik rendtársának a pápai határozat kihirdetése után.

    1648. július 31-én tölti be 92. életévét. Egy séta alkalmával megsérül a lába. Augusztus 2-án, mivel misézni már nem tud, a gyerekek miséjén állva áldozik. Ezt a jelenetet örökíti meg Goya ,,Kalazanci Szent Józsf utolsó áldozása'' című festményén. Ezután már feküdnie kell, többé fel sem tud kelni. Augusztus 25-én hajnalban befejezi földi pályafutását.

    Annyi támadás ellenére műve újraéledt. 1669-ben IX. Kelemen pápa ismét ünnepélyes-fogadalmas renddé tette szerzetét.

    1748-ban Kalazanciust boldoggá, 1767-ben szentté avatták. 1948-ban XII. Pius pápa a világ összes keresztény népiskoláinak mennyei pártfogójává nyilvánította.

    Mészáros Gábor Sch.P.


    ,,Noha már elmúltam nyolcvan esztendős, én most is sokszor megyek kisegíteni az osztályokba, hol az egyikbe, hol a másikba. Így kellene tennie minden elöljárónak, ha nem is tenne többet, mint hogy felmondatná a leckét 10 vagy 12 kicsivel, minden alkalommal más és más osztályokba menve.''

    Kalazancius