Útravaló a vakációra

Kedves Barátom!

Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed. Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jórészüktől, hiszen ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán.

Az első szünidei héten a hazatért vidéki fiú a család középpontja: büszkesége apjának, ha meg van elégedve a tanulással, becézettje anyjának, aki a legjobb falatokat neki adja, hiszen annyi ideig el kellett lennie az ő főztje nélkül, csodáltja és irígyeltje öccsének, aki már ilyen erős szeretne lenni. Ha egy fiút ez a családi tömjénezés az első napokban megszédít, akkor nagy lesz a baj a többi kilenc hét folyamán, amikor a prózai érintkezés formái szükségképpen helyreállanak apai parancsok, testvéri súrlódások és nagymamai oktatások alakjában. Lehet, úgy gondolod, hogy idegen vagy a szülői házban, mert itt nem értenek már meg. Azt, hogy jómagad sem érted egészen magadat, talán nem is mered gondolni, még kevésbé bevallani. Értetlen világoddal itt állsz és felfedező útra indulsz. Hova?

Hozz rendet gondolataid és érzéseid káoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan?

Herczeg Ferenc találóan írja lelkünkről: ,,Az emberiség felemelkedésének feltétele, hogy önmagunkon végezzük a civilizáció munkáját.'' Hát rajta, a bevált módszer szerint: ,,Nulla dies sine linea''!

Révai József Sch. P.,1934


dugo@szepi.hu